Holdkórosok

2012 március 3. | Szerző: teszti |

Mikor elkezdtem a nagy küldetésemet barátnőim előre figyelmeztettek, hogy biztos lesz, nem is egy olyan film, ami majd nem fog tetszeni vagy ami még rosszabb, ami szörnyen unalmas lesz. Eddig szerencsésenek mondhattam magam. Az eddigi filmek bár tényleg volt ami nem tetszett de legalább odakötöttek a tévé elé és izgatottan néztem végig valamennyit. De sajnos tegnap este elérkezett a nagy fordulópont. Tegnap megnéztem az első filmet, ami közben majd megölt az unalom…

A csalódásomat pedig csak fokozta az, hogy nagyon vártam ezt a filmet. Cher és Nicolas Cage neve már előre elkönyvelte nálam a sikert. Igaz, hogy Cher pályáját tekintve nem színésznő, de Madonna is annyi filmben játszott, és szerintem egész jól, hogy ez nem szegte kedvemet. És a színészi játékát tekintve tényleg nem is volt olyan rossz, de könyörgöm… ennél unalmasabb sztorit keresve sem találhattak volna.

És különben is hogy jön Cher az olaszokhoz? N. Cage legalább apai ágon olasz felmennőkkel renedelkezik így érthető, hogy egy olasz péket alakít, de Cher? A bazi nagy görög lagziban legalább tényleg görögök játszották a görögöket.

A filmnek egyetlen izgalmas kis pislákolása volt, mikor Ronny (Nicolas Cage) elkezdett arról üvöltözni, hogy milyen szörnyű az élete, a kenyér szeletelő levágta a fél kezét, a mennyasszonya elhagyta és ő most rögtön megöli magát. Akkor még reménykedtem, hogy az unalmas kezdett után Loretta (Cher) küldetése az, hogy helyre hozza ennek az őrültnek a lelkét és végül természetesen beleszeret. Mindez meg is történt, de a gyógyuláshoz mindössze egy gyors kufirc kellett. Nem valami izgalmas.

Mindent összevetve, ahhoz képest mennyi díjat és elismerést kapott ez a film nekem nagy csalódás volt. Végül még annyit mondanék, hogy egy pozitívuma mégis volt a történetnek. Szerepelt benne 5 imádnivaló kutya meg egy öregúr aki nagyon szerette az ő kis kedvenceit. Ezek a jelenetek némileg feldobták az érdektelenségemet.