A rettenthetetlen
2013 március 31. | Szerző: teszti
Mel Gibson nem tartozik a kedvenc színészeim közé, de azt azért elismerem, hogy ezt a filme nagyont jól megcsinálta. Egy kicsit mindig furcsáltam azokat a filmeket, amikben a rendező játsza egyben a főszerepet is, de ennek az filmnek az esetében működik a dolog. Az egyetlen ami nem tetszik, hogy úgy látszik Mr. Gibson igen csak szereti azokat a jelenteket, amiben kínoznak valakit. Gondoljunk csak a Passióra, ami Jézus szenvedéseit dolgozza fel, ennél a filmnél nem volt semmi gondom a film brutalitását elég jól tudtam kezelni egészen a film utolsó negyedórájáig, ahol is William Wallacet kivégzik. Hát az a rész iszonyatos volt. Nem elég, hogy szerencsétlen embert felakasztották, kinyújtották, fölvagdosták aztán még lefejezték és végül felnégyelték. Szörnyű volt. (jó, a fölvagdosós részben nem vagyok biztos hogy történt ott ugyanis szégyenszemre elkapcsoltam a tévét)
Mindezek ellenére a film szerintem nagyon jó volt, brutális, de jó. A szerelmiszálat is nagyon megindítónak találtam. Persze ennek szomorú vége lett, de kellemes változatosság volt a megszokott amerikai szerelmi történetekhez képest. A hercegnő (Sophie Marceau) karaktere is tetszet, bár elég kiszámítható volt a történet alakulása.
Aztán ott van a “főgonosz” I. Edward király (Patrick McGoohan) akit a filmben csak Nyakiglábként emlegetnek. A film elején azt hittem ő csak valami kis mellékszereplő lesz. Jó, ő gonosz király, de azt hittem majd csak megbújik a háttérben. Ehhez képest a történet nagyon jól megmutatta milyen szörnyű ember volt. Főleg a falkirki csata alatt mutatott viselkedése rendített meg legjobban. Mikor azt mondta az nyíl drága dolog így ne küdjék csatába az íjászokat, hanem küldjék inkább az íreket, mivel a hullák nem kerülek semmibe… ha ez nem mutatja a kegyetlenségét, akkor nem tudom, hogy mi.
Érzékenyebb lányoknak azt ajánlom inkább fiú társasággal nézzétek meg a filmet. El kellhet a támogatás a sok vérontás között.
A sötét lovag
2013 március 16. | Szerző: teszti
És elérkezett a második Batman film ideje.
Összehasonlítva az első Batman filmmel ez sokkal látványosabb volt, és most főleg az akció jelentekre gondolok. Különösen az a rész tetszett, mikor Harvey Dentet (Aaron Eckhart) a börtönbe viszik és Joker (Heath Ledger) egy csomó kamionnal és fegyverrel megtámadja őket Batman pedig jön a szupi motorkerékpárjával és megmenti őket. A legizgibb rész az volt, mikor Joker ott áll az útközepén Batman pedig száguld felé a motorján. Joker pedig egyre csak azt mondogatja : Üss el, üss el! Legnagyobb sajnálatomra Batman persze nem üti el. Kár, megnéztem volna, hogy pattan egyet és repül vagy tíz métert. (most biztos nagyon gonosznak tűnök, de a pasas nem lett a szívem csücske).
A másik összehasonlítás, amit önkéntelenül megtettem: a két film Jokerjeinek összevetése volt. Az biztos, hogy Jack Nicholson és Heath Ledger egész máshogy oldották meg a főgonosz megformálását. Nicholson inkább egy sokkal nyíltabban őrült, vihogó, táncoló Jokert formált meg, míg Ledger egy amolyan csendes őrültnek tűnt, aki néha filozofál és csak az őrült fény a szemében mutatja, hogy mi lakozhat benne. Bár már ettől is kirázza az embert a hideg. Az egyetlen, ami nem tetszett, hogy az új filmben semmit sem tudtunk meg Joker múltjáról. A film elején egyszer csak megjelent a félelmetes sminkjében és ronda ruhájában. De hogy hogyan vált ilyenné azt nem tudjuk. Persze a filmben elmeséli, hogyan szerezte a hegeit kétszer is, de mind a kétszer másik verziót ad elő, így nem tudhatjuk biztosan melyik az igaz vagy hogy egyáltalán elmondta-e az igazat. Ez is az őrület egyik megnyílvánulása lehet.
A film másik negatívuma, ha lehet így mondani, hogy piszok hosszú. Én egy másfél órás filmre számítottam ehelyett 3 órát ültem a tv előtt, ami nem is lett volna baj, csak nekem nem tetszett, hogy a történet több pontján is úgy éreztem, hogy na most elértük a film csúcspontját, ennél tovább már nem leeht fokozni az izgalmakat, erre véget ért az izgalom és jött egy kicsit “unalmas” levezető rész. Aztán ez még 1-2x megismétlődött. Nem éreztem úgy, hogy a filmnek lett volna egy kiemelkedő csúcspontja, ami szerintem elengedhetetlen eg akciófilmben.
Van még egy dolog, ami nem tetszett. Ez pedig Harvey Dent alakja. Ő a kerületi ügyész, aki az egész filmben úgy emlegetnek, mint a város legjobb embere, az igazi hős. Én ezzel nem értek egyet. Ha olyan nagyon jó volt, akkor hogy-hogy a végén embereket gyilkoló pszichopata lett belőle? Jó, értem én, hogy sok csapás érte, meghalt a szerelme meg minden, de szerintem egy jó ember attól jó, hogy bármilyen szörnyűség is történik vele, attól ő még jó marad. Bár lehet, hogy csak az beszél belőlem, hogy eleve nem bírtam a pasast.
Mit is írhatnék még? Az nagyon tetszett, hogy a történet nem csak két ellenfelet állított egymással szembe, hanem két élet filozófiát is. Batman mindent megtervez és szabályok szerint él, Joker ezzel szemben csak úgy sodródik az árral és életcélja a káosz teremtés. A sok negatívum ellenére, amiket írtam egy jó és izgalmas kis film és ajánlom a megnézését.
A sebhelyesarcú
2013 február 8. | Szerző: teszti
Ez a film nagyon durva volt. Persze mi mást is várhatunk egy gengszterfilmtől. Pedig a történet elég becsapósan indul. Kubai menekültek érkeznek Amerikába, mindezt olyan képekkel mutatják be, mintha egy dokkumentumfilmbe csöppentünk volna. Aztán egyszer csak egy drogbanda tanyáján találjuk magunkat, ahol láncfűrésszel vagdossák szét az embereket…
Tony Montana (Al Pacino) egész biztos nem lesz a kedvenc főhősöm. Számomra egy kicsit ellentmondásos volt. Az elején inkább egy közönséges gyilkosnak tűnt, aki faragatlan és nem úgy tűnnik, hogy sok ész szorult belé. Aztán ahogy halad a történet Miami legnagyobb drogbárójává növi ki magát, tehát akkor még sem lehetett tök hülye. Egyre több hatalomra tesz szert de ahogy a hatalma nő úgy csökken az embereibe vetett bizalma. Végül odáig fajul a dolog, hogy már a legrégibb és legjobb barátjában sem bízik meg, pedig az semmivel sem szolgált rá a bizalmatlanságára.
Hogy volt-e szerelmi szál a történetben, azt őszintén szólva nem tudom eldönteni. Azt hiszem Tony szerette Elvirát (Michelle Pfeiffer), de hogy a nő őszintén viszonozta-e a szerelmét? Tényleg nem tudom. Kimutatni mindenesetre nem mutatta ki. Nekem úgy tűnt inkább csak a pénzre hajtott.
Mivel gengszter filmről van szó természetesen jó nagy adag erőszakot és öldöklést nézhetünk végig. Szóval az érzékenyebb embereknek nem ajánlom, valószínűleg én se néztem volna meg, ha nincs benne a listában. De benne volt, szóval megnéztem és nem mondom, hogy nem volt izgalmas, de azért nem valószínű, hogy leülök mégegyszer, hogy újra megnézzem.
Nulladik óra
2013 február 7. | Szerző: teszti
Sokat gondolkoztam hogyan is kezdjem el ezt a bejegyzésemet mivel kénytelen voltam belátni, hogy önmagam csapdájába estem, hisz a Spinédzserek című bejegyzésemben azt írtam az amerikai tinédzserekről szóló filmek nálam már elvesztették a varázsukat. Aztán megnéztem a Nulladik órát. Ezt a filmet azt hiszem teljes mértékben a Spinézserek ellentétjének lehet nevezni. A kritikusok szerint teljes és őszinte képet ad a 80-as évek tinédzsereinek életéről. Én viszont remélem, hogy abban a korban azért éltek boldog tinédzserek is.
A film története egy igen érdekes helyzetet hoz létre. Mi történik ha az iskola élsportolóját, fizika zsenijét, hercegnőjét, különcét és legnagyobb bajkeverőjét összezárjuk egy napra? A válasz: sok szívbemarkoló történet és őszinte kitárulkodás.
Már a film nyitójelenete is igen elgondolkoztató, mikor a szülők kiteszik az iskola előtt a gyerekeiket. Láthatjuk ahogy Alison (Ally Sheedy) anyja köszönés nélkül elhajt, ahogy Andrew (Emilio Estevez) apja egyre csak azt szajkózza, hogy neki a legjobbnak kell lennie vagy ahogy Brian (Michael Hall) anyja azt várja el fiától, hogy még ezt a szombati napot is végigtanulja. Itt már érezhetjük, hogy egyik gyerek élete sem fenékig tejfel. Aztán ahogy múlik az idő és ők egyre jobban megismerik egymást megismerhetjük mi is a problémáikat.
Engem legjobban az a rész kapott meg, mikor Bender (Judd Nelson) kifigurázza Brian szüleit ezután a saját szüleit. Ekkor tudatosodott, hogy ezt a srácot, aki mindig viccelődik és másokat piszkál otthon verik, sőt az apja az ő karján nyomja el a cigarettáját…
A gyerekek mellett van egy másik fontos szereplő is: a tanár. Mr. Vernon (Paul Gleason) nem az a tipikus tanár, akit az ilyen filmekben általában láthatunk. A film elején egy gonosz és gyerek gyűlölő embert ismerhetünk meg de aztán a takarítóval való beszélgetése sotán kiderül, hogy nem mindig volt ilyen. Csak az évek során megkeseredett.
Tehát végignézhetjük, ahogy a gyerekek megismerik egymást és “barátok” lesznek. De egészen a film végéig sőt még azon is túl, fennáll a kérdés: mi lesz hétfőn? Erre sajnos nem kapunk választ. Nem tudhatjuk, hogy Clairenek (Molly Ringwald) lesz-e igaza, aki azt állítja, hogy hétfőtől keresztül fognak egymáson nézni vagy pedig még hétfőn is barátok lesznek-e még, ahogy mi filmnézők reméljük. Én szeretném hinni, hogy igen ez a barátság ki fog tartani. De sajnos sose tudhatjuk bizonyosan.
Farkasokkal táncoló
2013 február 7. | Szerző: teszti
Ez a film bevallom nekem nagyon tetszett. Egyébként is kíváncsi voltam erre a filmre ugyanis nagyon szeretem Kevin Costnert mióta láttam a Robin Hood a tolvajok fejedelmében. Ezt a filmet egyébként számomra teljesen érthetetlen okból sokan, köztük a filmkritikusok is, nem kedvelik. Sőt annyira nem, hogy Kevin Costner Arany Málna díjat kapott érte, mint a legrosszab férfi főszereplő. De most térjünk vissza a Farkasokkla táncolóra. Ez a film, szemben a Robin Hoodal, az egyik legnagyobb sikert hozta a színész pályáján. Nem is csoda. Egy szép és megkapó történetet helyez, egy gyönyörű környezetbe. A látvány világ is remek. Engem legjobban az a rész kapott meg, mikor bölényvadászatra mentek az indiánok.
Azonban aki úgy dönt, hogy megnézi a filmet fel kell készítenem rá, hogy a film nagyon hosszú. Olyan Gyűrűk Ura hosszúságút kell elképzelni. Persze ezalatt a kb. 2 óra alatt egy percig sem unatkozunk, de vannak olyanok, akik nem képesek ilyen hosszú ideig a tévé előtt ülni.
A filmben talán egyetlen dolog nem tetszett, amellett, hogy megölik szegény farkast, ez pedig a főszereplő lány neve. Álló ököl. Hát nem tudom. Persze mikor elmeséli, hogy hogyan kapta ezt az indián nevet az nagyon szép volt, de a névért valahogy mégsem vagyok oda. Lehetett volna valami szebbet kitalálni és nem feltétlen ilyesmire gondolok, hogy Kecses szarvas vagy Bugyogó Forrás. Csak valami nőiesebbet.
Mit is írhatnék még? Volt a filmben néhány momentum, amit nem értettem. Például mikor a film elején az egyik katona, számomra minden ok nélkül, főbe lőtte magát. Csak egy mellékszereplő volt, vagy még az sem mert igazából alig 10 percig szerepelt szóval nem igazán értettem mi miért történik. Meg persze ott voltak a Poni indiánok, akik mindenkit megskalpoltak. Persze az a párhuzam nagyon tetszett, ahogy a film bemutatta a “rossz” skalpolós és a “jó” békében élő indiánokat is. A legtöbb filmben vagy csak az egyikkel vagy csak a másikkal szoktunk találkozni attól függően, hogy az indiánok épp jó vagy rossz szereplők.
A filmnek természetesen rengeteg érzelmi és lelki vonatkozása is van, amiket nem szeretnék bővebben kifejteni, mert szerintem ezt mindenkinek magának kell átélnie és megismerni. Persze csak ha megnézi a filmet.
Csupasz Pisztoly
2013 január 5. | Szerző: teszti
Hát nem egészen úgy terveztem, hogy pont ez a film legyen az 50., de most már mindegy. A lányeg, hogy túl vagyok az első 50 filmen. Már csak 951 van hátra. Nem egészen a terveim szerint haladok, de annyi baj legyen.
Lehet, hogy velem van a baj, de valahogy nem tudom értékelni a Leslie Nielsen filmeket. (tudom, halottakról vagy jót vagy semmit, de mivel ebbe a blogban az iagazt kell leírnom talán nem fog rám nagyon haragúdni senki) Nekem személyszerint a Csupasz Pisztolyból ez az egy film is elég volt, nem hogy még megnézzem a sorozat további x részét.
A cselekményről nem nagyon tudok mit mondani. Erzsébet brit királynő ellen merényletet terveznek, de jön a csetlő-botló amerikai rendőr (Leslie Nielsen) és megoldja a helyzetet és ünnepelt hős lesz. Közben persze rátalál a szerelemre is.
Tényleg nem tudom mit írhatnék még. Nekem nem tetszett. Az egésznek nem volt se füle se farka. Tudom ugyanezt írtam a Gyalog Galoppnál is és az mégis tetszik, de azért a két film ég és föld. Az angol és az amerikai humort nem lehet összehasonlítani.
Azt hiszem jobb, ha nem írok többet ehhez a bejegyzéshez. Ha valakinek mégis csak ez a kedvenc filmje akkor remélem megértő lesz velem szemben.
Hyppolit a lakáj
2013 január 2. | Szerző: teszti
Tudom, hihetelen, de igaz. Magyar filmek is szerepelnek a listán. Ráadásul nem is egy! (de erről majd később) De félreértés ne essék, ez nem az új fajta Hyppolit amiben a főszerepeket Koltai Róbet és Eperjes Károly játszák. Nem, ez az eredeti 1931-es film, címszerepben Csortos és Kabos Gyula.
A film másik különlegessége, hogy ez volt a második magyar hangosfilm. (az első a Kék bálvány című film) És hogy mi volt az amiért ez az egyszerű kis film megérdemelte, hogy bekerüljön abba az 1001-be? Ez nagyon egyszerű. Bár a legtöbben, akik ezt a blogot olvassák, illetve én aki írom, még gondolatban sem voltunk mikor ez film megszületett, nem tudhatjuk, hogy micsoda nagy nevek dolgoztak a film elkészítésén. A rendező Székely István, akinek a nevéhez olyan híres filmek kapcsolódnak, mint A Noszty fiú esete Tóth Marival. A zene Eisemann Mihály nevéhez köthető. Ő írta az egyik kedvenc operettem zenéjét az Egy csók és más semmit. Érdemes még kiemelni az operatőrt, Eiben István, és a szövegírót, Nóty Károly, akik szintén az akkori kor nagyjai között voltak. Aztán meg a színészek. Csupa nagy név.
De most térjünk rá a filmre. Régi film ez tény, de szerintem még ma is élvezhető. Kabos Gyula furcsa, de annál viccesebb hangjával és élethű játékával tökéletes Schneider Mátyás szerepében. Ki nem ismerné híres elszólását: “És a libasülthöz hagymát eszek. Mindenhez. A hagymához is hagymát eszek.” már csak ezért a mondatért is érdemes végignézni a filmet. De tényleg.
Grease
2013 január 1. | Szerző: teszti
Miután John Travolta kellően megalapozta a hírnevét a Szombat esti lázban bevetette magát a musicalek világába. És így elkészült mindenidők legsikeresebb filmvászonra vitt musicalje.
A történet elég szokványos. Gimis fiú és lány egymásbaszeret, de a barátaik miatt a szerelmük nem teljesedhet ki. Mivel “gáz” lenne ha a menő srác együtt járna a jókislánnyal. A végén persze a menő srác rájön, hogy a szerelem fontosabb, mint a barátoknak való megfelelés. És kész is a happy end.
A szokványos történetet szerencsére teljesen felejthetetlenné teszik a fülbemászó zenék és a remek korreográfia. Szerintem aki esetleg nem is látta a filmet a zenéjét biztos ismeri. John Travolta egész jól énekel, bár Olivia Newton John mellett elég nehéz lehetett helyt állni, hisz neki csodálatos hangja van.
A legjobb jelenet szerintem a táncverseny. Mondjuk én imádom a rockyt, annyira szabad és bohókás, élvezet még nézni is. Arról nem is szólva, hogy lehet John Travoltát szeretni vagy utálni, de azt mindenkinek el kell ismerni, hogy baromi jól táncol. A Szombat esti láz után itt is megmutatta mire képes. Ez a táncverseny egyébként valóban létezett Amerikában 1952 és 89 között.
A másik kedvenc jelenetem a film végén található. Szerintem mindenki tudja mire gondolok. Mikor Sandy (Olivia Newton John) levetkőzve minden addigi szendeségét fekete cicanadrágba és tűsarkúba bújik. Ami csak azért komikus mert Danny (John Travolta) pont azért lép be az iskola futócsapatába és azért érettségizik le, hogy megfeleljen Sandynek, erre a lány ugyanezért változik meg. Szerintem nagyon aranyos. A zenéről már nem is beszélve! Erről a jelenetről is találtam egy érdekességet. A szexi ruhát, amit Olivia N.J. hord a jelenetben egy eredeti 50-es évekbeli darab volt és túl nagy volt a színésznőre. A megoldás az volt, hogy a ruhát szószerint rávarrták Oliviára, így szegény az egész forgatási napon nem mert vizet inni, hisz elég körülményes lett volna kimennie vécére egy olyan ruhában, amit a nap végén aztán ollóval kellett levágni róla. Ez a ruha állítólag még a mai napig ott lóg a színésznő szekrényében. Nem is csodálom. A pokolba kívánhatta azt a napot.
A Greasenek óriási sikere volt világszerte. De ezen ki csodálkozik? Jó zene és táncok plusz az igazi 50-es évekbeli hangulat… mi más kéne egy jó mozifilmhez?
Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatói
2012 december 28. | Szerző: teszti
Mi történik akkor ha Steven Spielberg és George Lucas elhatározza, hogy közösen készítenek egy filmet? A válasz: elkészül az egyik legjobb és legizgalmasabb kalandfilm, amit valaha láttam.
És mi történik akkor, ha Harrison Ford elvállalja a főszerepet? 2 órányi filmnézés, amiközben kocsányul lógó szemmel figyeljük, ahogy Mr. Ford még fiatalon, kigombolt inggel (vagy épp anélkül) porosan-izzadtan, de nagyon szexin rohangál egy hatalmas kőgolyó elől.
Azt hiszem már más színészt el sem tudunk képzelni Indiana Jones szerepében, érdekesség, hogy George Lucas nem Fordot akarta főszereplőnek, így eredetileg a címszerepet Tom Selleck kapta meg, akinek “sajnálatos” módon le kellett mondania a szerepet, a Magnum kedvéért. De bánjuk mi ezt? Hát én biztos, hogy nem.
Aztán ott van a film zenéje, amit szerintem még azok is ismernek, akik eddig nem látták a filmet. A címe egyébként a “Fosztogatók indulója”. A zenét egyébként Oscar díjra is jelőlték (a 7 másik jelölés mellett).
A történet szerintem szintén nagyon jó. Egyedül talán az a rész nem tetszett, ahol kinyitják a frigyládát. Nekem az a rész kicsit túl misztikusra sikeredett. Azok a szellemek, vagy mik ahogy jönnek-mennek… izgisebb lett volna, ha tűz tőr elő vagy a hét csapás vagy valami ilyesmi. A legizgalmasabb szerintem a kígyó verem volt. Meg persze az óriási kőgolyó, de ezt már korábbn írtam. Érdekesség, hogy a híres jelenetet, amiben Jones farkasszemet néz egy kobrával úgy vették fel, hogy egy üveglapot helyeztek a színész és a kígyó közé. Ez az üveglap állítólag látszik is a filmben (bár én nem láttam,d e biztos így van). Másik érdekesség, hogy a stáb egyik tagját tényleg megmarta egy kígyó, de nem egy kobra, hanem egy piton. Biztos ráléptek. A pitonok elég békések főleg, ha tele van a hasuk.
Az 1001 könyv szerint ennek a filmnek a hatására készültek a következő évek nagy kalandfilmjei, mint például a Múmia. A könyv azt is írta, hogy ezek a filmek nem érnek fel az elsőhöz, ahogy az Indiana Jones sorozat következő részei sem, de én ezzel nem értek egyet. Szerintem a Múmia legalább ennyire jó, bár lehet, hogy elfogult vagyok mivel az egyik kedvenc filmem.
Mindent összevetve meg kell nézni ezt a filmet. Már csak Harrison Ford kedvéért is.
Becéző szavak
2012 december 19. | Szerző: teszti
A film címéről az a téves gondolat foglamazódott meg bennem, hogy ez a film majd egy szokványos kis szerelmes történet lesz, persze valamilyen kis csavarral. De ezúttal is tévedtem. Szerelmes történet helyett ez a film egy nagyon különös anya-lánya kapcsolatot dolgoz fel.
Azt, hogy Emma (Debra Winger) igyekezett minnél hamarabb elmenekülni otthonról bizonyos szempontból teljesen megértem. Gondoljunk csak a film nyitójelenetére, ahol Auróra (Shirley McLaine) felébreszti az alvó kisbabáját, hogy így ellenőrizze az még lélegzik-e…. hát ha arra gondolok, hogy szegény Emmának ehhez hasonló dolgokat kellett elviselni egész életében teljesen érthető, hogy ki akart szabadulni abból a diliházból. Az élet iróniája, hogy aztán pedig egy másik diliházban találta magát, ami nem volt más, mint a saját otthona.
A szereplőkről még annyit, hogy Jack Nicholson, akár csak az eddigi filmekben most is brillírózott. Egyre jobban kedvelem mint színészt csak az a baj, hogy olyan ellenszenves feje van… nem csoda, hogy főleg negatív karaktereket alakít.
A film legnagyobb fordulata egész biztos az a pillanat, mikor kiderül, hogy Emma rákos. Én legalábbis erre nem számítottam. Igazán megható volt, különösen az a rész rázott meg mikor Emma elbúcsúzott a fiaitól. Itt látszott legjobban mennyire más volt a kapcsolata a két fiával. Annyira vártam, hogy Tomi az idősebbik fia végül kimondja, hogy “szeretlek”, de nem ez történt.
Azt hiszem erről a filmről most elég ennyi. Igazából annyi elgondolkodtató és felkavaró rész van benne, hogy azt látni kell ahhoz hogy valaki megértse. Kicsit szomorú, de mit is várhatnánk mást egy drámától. Szóval ne azon napon nézzétek meg, mikor az jár a fejetekben, hogy “ennél rosszabb már úgy sem lehet.”
Pretty woman
2012 október 24. | Szerző: teszti
Ezt a filmet már rengetegszer láttam és még mindig nagyon tetszik. Julia Roberts és Richard Gere szerintem az egyik legjobb színész páros a filmvásznon, majdnem olyan jók, sőt talán még jobbak is, mint Kate Winslet és Leonardo di Caprio (ha valaki nem tudná ők a Titanicban játszottak szerelmespárt). Nem csoda, hogy ezt a két színészt újra láthatjuk más filmekben is pl. Az oltári nőben.
Amikor bejegyzést írok egy filmről mindig utána olvasok a neten, hátha találok valami érdekességet. Általában sikerrel járok ahogy most is. Azt mind tudjuk, hogy Julia Roberts ezzel a filmmel futott be, de azt talán már kevesebben, hogy igazából csak azért kapta meg a szerepet mert a többi felkért híres színésznő mind visszautasította. Ilyenek voltak pl. Meg Ryan, Sandra Bullock vagy Uma Thurman. Ők állítólag azért utasították vissza a szerepet mert megalázónak tartották egy prostituált megformálását. De ne hibáztassuk őket, mint kiderült sokan gondolták úgy, hogy a film nem lesz sikeres. És mint utólag kiderült ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna. Például Edward is azért veztett egy Lotus kocsit, mert csak ez a cég tartotta jó reklámnak a filmben való szereplést. A rendező eredetileg egy Ferrarit vagy Porschet szánt volna Edwardnak. De ezek a cégek szintén visszautasították a közreműködést.
Térjünk most ki egy kicsit a film zenéjére. Ki ne ismerné? Nekem is nagyon tetszik. Biztos vagyok benne, hogy mint annyi más filmnél itt is sokat lendített a film népszerűségén a remek zene. Egyébként 1990-ben ez a lemez vezette az eladási listákat Amerikában.
Aztán ott vannak Vivien ruhái… hát én telejesen oda voltam. Főleg a fekete koktélruha és az a fehér ruha tetszik, amit a Rodeo Drive-on viselt, mikor bement abba az üzletbe, ahonnan először kirúgták.
Oké, lehet azt mondani, hogy a film túl szentimentális. Egy tündérmese. Hisz mikor történne meg a valóéletben, hogy egy prosti megtalálja az igaz szerelmét az egyik kliense képébe és az pedig kész őt viszont szeretni. De akkor is. Kellenek ezek a filmek, már csak azért is, hogy nekünk film rajongóknak egy jó kis estét szerezzenek.
A nagy balhé
2012 október 20. | Szerző: teszti
Hát ez egy nagyon jó kis film volt. Már rég írtam ilyet, szóval azt hiszem mondanom se kell, hogy nagy felüdülés volt az eddigi drámákhoz képest. Persze mit is várhatnánk egy olyan filmtől, ami a chicagoi gengszter világban játszódik és olyan hírességek szerepelnek benne, mint a vakítóan kék szemű Paul Newman és a búzaszőke hajú Robert Redford. Már mindkettőjüket láttam más-más filmekben, de így együtt, hát nagyon jó párosítás volt.
A filmben egyébként az tetszett a legjobban, ahogy a gengszterek átvágják egymást. Jó példa erre a póker parti, amit Henry (Paul Newman) és a főellenség Lonnegan (Robert Shaw) játszottak. Ott sem az volt a kérdés, hogy ki a jobb pókerjátékos, hanem, hogy ki az ügyesebb csaló. De a legjobb a film fináléja volt. Én ott és akkor tényleg azt hittem, hogy a fiúk meghaltak. Aztán meg olyan jót nevettem, mikor kiderült, hogy fenéket haltak meg csak ez is az átverés része volt. Arról nem is szólva, mikor kiderült, hogy ki a megbízott bérgyilkos! Sose találtam volna ki.
A film díszlete és látvány világa is nagyon tetszett. Egy klasszikus gengszter film. Kicsit engem az Oscar című filmre emlékeztetett, ami szintén nagy kedvenc. (a Sylvester Stallonésra gondolok, nem a Louie de Funesesre) A piszkos kis utcák, sötét sikátorok, bérházak, szalonok… Nem csoda, hogy a film megkapta érte az Ocsar-díjat.
Egy biztos, ezt a filmet még biztos meg fogom nézni és nem csak egyszer hanem ahányszor csak lehetőségem lesz rá.
Az angol beteg
2012 október 13. | Szerző: teszti
Mikor először hallottam a film címét esküszöm azt hittem, hogy az angol beteg nem a pasi nemzetiségére utal, hanem arra, hogy szegénynek kóros D-vitamin hiánya van. Aztán jutott eszembe, hogy akkor nyílván az lenne a film címe, hogy Az angolkóros…
Viccet félretéve, a film ennél sokkal komolyabb. A második világháborúban játszódik, ez a tény már elég ahhoz, hogy egy igazi drámára készüljünk. A film sok meglepetést tartogatott. Például én meg voltam róla győződve, hogy Almásy (Ralph Fiennes) és Hanah (Juliette bBinoche) az áplónő szerelmesek lesznek egymásba. Szerelmesek is lesznek csak épp nem egymásba. A film közepefelé kicsit már zavart is, hogy ugrálunk a jelen és jövő között. Először azért, mert tudni akartam, hogy alakul Almásy és Katharine (Kistin Scott Thomas) szerelme aztán meg azért, mert azt akartam tudni, hogy mi lesz Hanah és Kip (Naveen Andrews) szerelmével. Szóval az ugrálgatás kicsit zavart.
A másik meglepetés, pedig természetesen az volt, hogy a főszereplő magyar. Arról nem is szólva, hogy a film egy magyar népdallal kezdődik, ami aztán máskor is felhangzik a történet során. A másik meglepetés, amihez ugyan kellett némi kutatómunka, hogy Almásy gróf egy létező személy volt, Afrika kutató. Bár a film elég szabadon dolgozta fel az életét. Igazából csak a nevét és a sivatag világát használták föl.
Nem is tudom, hogy még mit írhatnék. Mindenképp érdemes megnézni mert egy nagyon szép film. Ezt az is bizonyítja, hogy 9 Oscar-díjat nyert. A legtöbbet, amit egy angol film eddig elnyert. A vége persze szomorú, dehát egy drámától mi mást is várhatnánk.
Brian élete
2012 október 4. | Szerző: teszti
Gondoltam, ha már összesen két Monthy Python film van a listában, akkor egy huzamra megnézem mindkettőt. A különbség most csak annyi, hogy a Gyalog Galoppal ellentétben a Brian életét még sose láttam azelőtt. Meglehetősen merész húzásnak tartom, a Python csapattól, hogy egy ilyen kényes témát, mint Jézus életét, figuráztak ki. Azt hiszem a legtöbb Jézussal foglalkozó filmnek nincs túl jó vége (lásd Da-Vinci kód, vagy Jézus Krisztus szupersztár). Ezt a filmet is sokan szentségtörőnek tarthatják. Azt olvastam, hogy különösen nagy felháborodást keltett, a film vége, ahol a kereszterefeszítettek (összesen 140-en) egy dalt énekelnek,nálunk ez a dal a Spamalotból lehet ismerős: “A felhők fölött mindig kék az ég!” Én ezt egyáltalán nem tartom felháborítónak, hisz a dal az optimizmusról szól, amit ugye sose szabad elveszítenünk. a filmet egyébként sok országban betiltották, Olaszországban például 1990-ig nem adhatták le)
A másik merészség, hogy a film a vallás mellett némileg a politikát is támadja. Ott vannak a különböző Róma ellenes mozgalmak a Néppárt a Népek Pártja, stb. és mind ahelyett, hogy a közös ellenség ellen harcolnának, inkább egymás ellen küzdenek és egymást ócsárolják. Azt hiszem ez a mai világban nem túl szokatlan…
Most nézzük a film negatívumait:
Elsőként azt a bizonyos pucérkodást. Nem értem a logikát. A film közepén a remete a hosszú szakállával direkt eltakarja a micsodáját, aztán alig 10 perc múlva jön Brian és ország-világnak lóbálja a férfiasságát. Aztán ott van Judit, aki takargatja a cicijét a hajával, de a lenti nőies részt már nem… Engem nem zavar a pucérság, de nem értem miért olyan fontos, hogy Brian pont anyaszültmesztelenül nyissa ki azt az ablakot (ráadásul az 1000 fős tömeg előtt)
A másik rész amit nem értettem az űrhajós rész. Brian leesik egy toronyból aztán ahelyett, hogy összezúzná magát két ronda űrlény megmenti őt az űrhajójukkal aztán percekig azt nézzük, ahogy mászkálnak az űrben. Állítólag ez a 70-es években megjelent Star Wars filmeket parodizálta… hát elég gyengére sikerült. És jó, rendben poén, de ehhez a jeruzsálami hangulathoz szerintem akkor sem illett. Engem legalábbis teljesen kizökkentett.
Ezektől eltekintve a film egész jó, egyszer mindenképp érdemes megnézni, nekem főleg az eleje tetszett, sok jó poén volt benne. És lehet istenkáromló vagy nem, de “A felhők fölött mindig kék az ég!” akkor is egy jó dal!
A majmok bolygója
2013 április 6. | Szerző: teszti
Na, ez az a film, amit szerintem még azok az emberek is szeretnek és örömmel izgulják végig, akik annyira nincsenek oda a sci-fi filmekért. Ezenkívül szerintem ez az a film, amit ugyan már megpróbáltak többszőr is újra forgatni, felújítani, de mind sikertelen próbálkozás volt. Az eredeti színvonalát mind még csak emg sem közelítette. Ez azért is nagy szó, hisz az eredeti film 1968-ban készült. Akkoriban a filmek készítésénél még csak véletlenül sem használtak számítógépeket. Ezt figyelembe véve lenyűgöző, amit az alkotók véghez vittek. Aki látta a filmet tudja miről beszélek. A majom jelmezek nagyon élethűek. És egyáltalán nem nevetségesek, pedig az alkotók attól féltek a legjobban, hogy a nézők ahelyett, hogy megijednek a majmoktól csak nevetnek majd rajtuk. Hát szerintem erről szó sincs. Ráadásul, ami még lenyűgöző, hogy a színészek mimikája is egész jól átjön a maszkok mögül. Ziva (Kim Hunter) és Cornélius (Roddy McDowall) játéka épp úgy megkapó, mint Taylornak, akit Charlton Heston alakít.
A filmben azért szép számmal akadnak, ha nem is brutális, de meghökkentő jelenetek. Engem a legjobban az borzasztott el, mikor a film elején Taylor és csapata először találkozik a majmokkal és az emberekkel méghozzá egy vadászat közben, ahol az emberek a vadak. Az a jelent, mikor a gorillák a halott ember kupac mellett fényképeszkednek nagyon megrázó volt. És végülis elgondolkoztató is, hisz nálunk a vadászok mit csinálnak egy pl. szarvas vadászat után?
Aztán ott van a film záróképe. Mikor a láthatáron feltűnik a lerombolt Szabadság szobor képe és Taylor szembesül azzal, hogy végig a Földön volt. A film vége igazából nyitott marad, hisz nem tudjuk ezek után mi történik Taylorral és Novával (Linda Harrison). Valamint azt sem, hogy Zivát és Cornéliust elítélik-e eretnekség miatt. Ez szerintem nem feltétlenül rossz, hisz így hihetünk még a boldog befejezésben. ( a filnek egyébként készült folytatása is ugyanezzel a szereplőgárdával összesen 4 db)
Oldal ajánlása emailben
X