Farkasokkal táncoló

2013 február 7. | Szerző: teszti

Ez a film bevallom nekem nagyon tetszett. Egyébként is kíváncsi voltam erre a filmre ugyanis nagyon szeretem Kevin Costnert mióta láttam a Robin Hood a tolvajok fejedelmében. Ezt a filmet egyébként számomra teljesen érthetetlen okból sokan, köztük a filmkritikusok is, nem kedvelik. Sőt annyira nem, hogy Kevin Costner Arany Málna díjat kapott érte, mint a legrosszab férfi főszereplő. De most térjünk vissza a Farkasokkla táncolóra.  Ez a film, szemben a Robin Hoodal, az egyik legnagyobb sikert hozta a színész pályáján. Nem is csoda. Egy szép és megkapó történetet helyez, egy gyönyörű környezetbe. A látvány világ is remek. Engem legjobban az a rész kapott meg, mikor bölényvadászatra mentek az indiánok.

Azonban aki úgy dönt, hogy megnézi a filmet fel kell készítenem rá, hogy a film nagyon hosszú. Olyan Gyűrűk Ura hosszúságút kell elképzelni. Persze ezalatt a kb. 2 óra alatt egy percig sem unatkozunk, de vannak olyanok, akik nem képesek ilyen hosszú ideig a tévé előtt ülni.

A filmben talán egyetlen dolog nem tetszett, amellett, hogy megölik szegény farkast, ez pedig a főszereplő lány neve. Álló ököl. Hát nem tudom. Persze mikor elmeséli, hogy hogyan kapta ezt az indián nevet az nagyon szép volt, de a névért valahogy mégsem vagyok oda. Lehetett volna valami szebbet kitalálni és nem feltétlen ilyesmire gondolok, hogy Kecses szarvas vagy Bugyogó Forrás. Csak valami nőiesebbet.

 Mit is írhatnék még? Volt a filmben néhány momentum, amit nem értettem. Például mikor a film elején az egyik katona, számomra minden ok nélkül, főbe lőtte magát. Csak egy mellékszereplő volt, vagy még az sem mert igazából alig 10 percig szerepelt szóval nem igazán értettem mi miért történik. Meg persze ott voltak a Poni indiánok, akik mindenkit megskalpoltak. Persze az a párhuzam nagyon tetszett, ahogy a film bemutatta a “rossz” skalpolós és a “jó” békében élő indiánokat is. A legtöbb filmben vagy csak az egyikkel vagy csak a másikkal szoktunk találkozni attól függően, hogy az indiánok épp jó vagy rossz szereplők.

A filmnek természetesen rengeteg érzelmi és lelki vonatkozása is van, amiket nem szeretnék bővebben kifejteni, mert szerintem ezt mindenkinek magának kell átélnie és megismerni. Persze csak ha megnézi a filmet.

A jó, a rossz és a csúf

2012 április 6. | Szerző: teszti

Egy kicsivel több öldöklés és brutalitás volt ebben a filmben, mint amennyit én szem eltakarás nélkül el tudok viselni. De ennek ellenére egész jó volt, bár nem biztos, hogy megnézném mégegyszer.

Előre is elnézést kérek az egyhangúságért, ugyanis ez a film ismét csak az amerikai polgárháború idején játszódik, akárcsak az Elfújta a szél, de mentségemre legyen mondva, hogy nem tudtam róla. Ahhoz képest, hogy a film egy sima cowboyos western filmnek indult elég nagy hangsúlyt kapott a háborús szál is. Nekem az a jelenet tetszett legjobban, mikor Szőke (Clint Eastwood) és Tuco (Eli Wallach) felrobbantják a hidat, hogy megmentsenek egy csomó katonák, akik csak azért haltak volna meg, mert a katonai vezetőség nem akarta, hogy a hídnak baja essen. Ahhoz képest, hogy mekkora gazemberek voltak ez szép cselekedett volt tőlük.

A történetben azért elég sok jelenet volt, amiknek a nézése közben kirázott a hideg. Kicsit sok volt az lövöldözésből és az egymás összeveréséből. Már a nyitójelenetben is. Gondoljunk bele, a film azzal kezdődik, hogy Angyalszem (Lee Van Cleef) kiírt egy egész családot. Nem valami vidám kezdet. Ez azért elég komikus a történetben, hogy a “Rosszat”, aki kinyír mindenkit Angyalszemnek hívják, és ráadásul még katona is. Vagy csak annak tette magát, erre nem egészen sikerült rájönnöm.

A másik dolog, ami elgondolkodtató, hogy Szőke, aki elvileg a “Jó” vajon tényleg olyan jó? Nekem kezd az a benyomásom lenni, hogy ő a legszemetebb az egész filmben. Szemrebbenés nélkül átállt egyik oldalról a másikra, szegény Tuco háromszor is majdnem meghalt miatta szóval nem lehet azt mondani, hogy egy angyalian jó figura.

Szerintem Tuco karaktere volt a legszerethetőbb. Mindig ő került a legnagyobb bajba és mindig ki tudott mászni belőle. Én először teljesen életképtelennek és ostobának tartottam, de hamar kiderült, hogy erről szó sincs. Azért meg van a magához való esze és mellesleg a pisztollyal is jól bánik. Az a rész különösen tetszett, mikor a bátyával beszélget és azt mondja, hogy abból a szegénységből, amiből ők jöttek csak két módon lehet kitőrni: vagy pap lesz az ember vagy pedig útonálló. A két testvér ezt a két teljesen különböző utat választotta.

Mindenesetre kellemes változatosság volt a sok amerikai film után végre egy olasz filmet megnézni. Néha kicsit egyoldalúnak érzem ezt a listát, hisz jó, tényleg Amerika a film készítés fellegvára, de azért itt Európában is készültek jó filmek. És ezekből nem sokat tartalmaz ez a bizonyos 1001 film.