Aranyoskám
2013 augusztus 31. | Szerző: teszti
És eljött az ideje egy újabb Duston Hoffman filmnek! Biztos mindannyian ismertek, sőt egyesekenek talán ár elege is van azokból a filmekből, aminek a cselekménye lényegében annyi, hogy egy férfi valamilyen titokzatos okból beöltözik nőnek. Lehet ezeket a filmeket szeretni vagy nem szeretni, de tudni kell, hogy az Aranyoskám volt az egyik első ilyen típusú film és már csak ezért is érdemes megnézni!
A történet számomra azért volt érdekes mert ennél a filmnél Mr. Hoffman nem valami nemes cél érdekében váltott át a másik nemre. Nem azért hogy elkapjon egy gyilkost (mint Martin Laurence a Gagyi Mamiban), nem is azért hogy együtt maradhasson a gyerekivel (mint Robin Williams az Apa csak egy van-ban). Nem, kizárólag a karrierje érdekében. Mint férfi nem kapott több szerepet. És kellett a pénz. Mit csinált hát? Nőnek öltözött és megpróbálkozott bekerülni egy szappanoperába. Mondanom se kell, hogy sikerült neki. A gondok akkor kezdődnek, mikor megismerkedik csinos kolléganőjével Julie-val (Jessica Lange), és beleszeret…
Dustin Hoffman mint mindig most is nagyot alakít. Nem tudom, hogy a smink, a paróka vagy az esetleges (?) alakformáló teszi, de mikor beöltözik nőnek nagyon élethű az egész összkép. Különösen annál a résznél, mikor már befutott “színésznő” és megjelenik a képe sok-sok újság címlapján… hát ott néha olyan pózokat vett fel, hogy komolyan elgondolkodtam: ez még mindig Dustin Hoffman?
A film rengeteg díjat és jelölést kapott. Többek között 3 Oscar díjat és 3 Golden Globe díjat is.
Annie Hall
2013 július 25. | Szerző: teszti
Woody Allen, Woody Allen és még több Woody Allen. Ezzel a három szóval azt hiszem el is mondtam mindent a filmről. Na jó, nem egészen. Woody Allenről azt hiszem már mindenki hallott, még én is pedig az Annie Hall volt az első filmje, amit láttam. Minden esetre Fellinnihez hasonlóan nagyon vártam, hogy lássak egy filmet, amit nem csak ő rendzett, de ő is a főszereplő.
Az Annie Hallban azt hiszem nem is maga a történet a lényeg. Ami egyébként eléggé szkványos. Egy hétköznapi szerelmi kapcsoalt Alvy (Woody Allen) és Annie (Diane Keaton) között. Randiznak, egymásba szeretnek, összeköltöznek, szakjtanak, kibékülnek, megint összeköltöznek és megint szakítanak. A történet ezzel ki is merült. A film lényege sokkal inkább azok az elmélkedések, amiket W. Allen végig egészen a film végéig megoszt velünk. szokatlan módon sokszor közvetlenül a kamerába beszélve. Ezzel telejsen azt a látszatot kelti, mintha tényleg velünk beszélgetne és csak neünk szánja a mondottakat. Aztán ott van az a szokatlan rész, mikor Annievel sorban állnak a mozinál és mögöttük egy fickó a fellinni filmekről dumál erre Alvy visszabeszél neki, aztán a díszlet mögül egyszer csak elő lép Marshall McLuhan (szintén filmrendező) és az oktatja ki a nagyszájó polgárt. Itt megemljteném, hogy Allen eredetileg magát Fellinnit kérte fel a szereplésre, de a rendező visszautasította. Mindenestre érdekes megoldás egy filmben.
Másik érdekesség, hogy a történet eléggé életrajzi ichletésű. Maga Woody Allen ugynis valóban együtt élt egy darabig Diane Keatonnal, akinek az eredeti neve, most kapaszkodjatok meg, Diane Hall volt.
És végül az utolsó, számomra legérthetetlenebb, húzása Allennek az volt, hogy a filmet 5 Oscarra is jelölték, ebből 4-et meg is nyert, de Allen nem ment el az átadó ünnepségre. És hogy miért? Idézet következik: „Még ha ez valami különleges alkalom lenne, vagy ilyesmi, elmennék. De nem túlzottan érdekel egy kis kopasz emberke mozdulatlan szobra. Inkább valami olyat szeretnék, aminek hosszú, szőke hajfürtjei vannak.”
A kis szobrokat egyébként még a mai napig nem vette át, a szülei vitrénjében porosodnak. Jó, én értem hogy egyesek nem a díjakért készítik a filmjeiket, de az elismerés azért csak elismerés. Nem?
A film műfaja elvileg vígjáték, de én nem nevezném egy klasszikus nevetős filmnek. Igazából nem is nevettem el magam egyszer sem. De ez nem gond mert ettől függetlenül jó filmnek tartom, elgondolkoztató és érdekes. Csak kicist csalódás, ha leül az emebr azzal a hittel, hogy egy nevetős estének néz elébe és ehelyett elmékednie kell az élet nagy dolgain.
Szellemírtók
2013 július 10. | Szerző: teszti
Igen, ez a film is benne van. Bár bevallom fogalmam sincs miért, mert igaz, hogy egy jó film és a zenéje talán még a filmnél is híresebb, de hogy kihagyhatatlannak tartom-e? Hát nem feltétlenül.
Mivel nem tudtam miért került bele az 1001-be, belelapoztam a mindenttudó 1001 könyvbe. Ezt a választ kaptam: a film remekül ötvözi a speciális effekteket és a humort. Bevallom még mindig nem nagyon értettem ez miért lényeges. De aztán eszembejutott, hogy talán azért, mert a film 1984-es, mikor elkezdték egyre szélesebb körben használni a számítógépet a film készítésben, viszont egészen idáig talán (mert ez az elmélet ugye csak találgatás) csak akciófilmekben és sci-fikben alkalmazták őket. És ez volt az első film, ami viszont vígjáték volt. Így már viszonylag érthető is lehetne a listába való bekerülés.
A másik, amit a filmmel kapcsolatban, amit a könyv kiemelt a nagyszerű színészi játék. Különösen Bill Murray alakítását emelete ki, aki valljuk be tényleg fantasztikus a nagy pofájával. Persze ha valaki szereti ezt a stílust. Én szerencsére igen. Bár nem ez a kedvenc filmem tőle, szerintem a Hatalmas aranyos című filmben jobb volt.
A film szerintem egészen vicces. Főleg mikor megjelenik az óriási pillecukor baba. Meg amikor az a zöld ragacsos izé (tudom, a rajzfilmben nagyobb szerepet kapott, de nem emlékszem a nevére…) átmegy Venkmanon (Bill Murray), mire Ray (Dan Aykroyd) boldogan felkiállt, hogy: Hát ez fantasztikus! Kontaktust termetett veled!
A film persze hatalmas siker volt a 80-as években. Készült belőle folytatás is, sorozat és rajzfilm sorozat. Sőt most olvastam, hogy Aykroydék dolgoznak a harmadik részen, amit elvileg jövőre be is akarnak mutatni. Ez ügyben azért vannak fenntartásaim… Bár talán azért mert nem vagyok egy nagy 2. és 3. rész párti, ami a híres filmek folytatását illeti… általában nem sülnek el jól.
Másnaposok
2013 május 12. | Szerző: teszti
Ez a film egy kicsit beteg. Na, jó nagyon is az. Igazság szerint már vártam, hogy megnézhessem mert szinte az összes ismerősöm azt mondta milyen jó film és nekik mennyire tetszett. Végülis nem volt rossz. A történetet nagyjából ismertem. 4 férfi elutazik Las Vegasba az egyikük legénybúcsújára, de másnap reggel teljes filmszakadással ébrednek. A vőlegény pedig szőrén szálán eltűnt. Így a haverjai elindulnak kideríteni mi is történt velük az éjjel és persze megtalálni eltűnt barátjukat. Lehet, hogy velem van a gond, de nekem ez a sztori kicsit unalmasnak tűnt így első hallásra. De végülis jókat derűltem a film egyes poénjain. De azt hiszem a legjobban az mozgatott, azért vártam izgatottan a történéseket mert kíváncsi voltam vajon hova is tűnt el Doug (Justin Bartha)?
Mit is írhatnék még? Találtam néhány érdekességet a filmről. Például, hogy a forgatás összesen 15 napig tartott, ami szerintem egy másfélórás filmhez viszonyítva elég rövid. A mnásik érdekesség, hogy Stu (Ed Helms) hiányzó fogát nem kellékekkel vagy vizuális effektusokkal oldották meg (ahogy én és szerintem a legtöbb néző gondolta), hanem úgy, hogy a színésznek eredetileg nem nőtt ki az egyik metszőfoga és ezt egy pótlással rejtették el. A forgatás idejére ezt a pótlást eltávolították. Azért ezt holywoodi színészként bevállalni…
A másik dolog ami meglepett, hogy a film valós események ihlették meg. Méghozzá az egyik producer barátjával történt meg, hogy elutazott Las Vegasba a saját legénybúcsújára, amiből aztán semmire sem emlékezett. Másnap egy sztriptízklubból egy igen nagy összegű számla érkezett, amit ki kellett fizetnie. Persze a mi filmünk főhőseivel ennél sokkal durvább dolgok történtek.
Az első filmet elég hamar követték a folytatások. Mivel nem láttam őket fogalmam sincs milyenre sikerültek, de így látatlanul elég nehezen tudom elképzelni, hogy készülhetett olyan folytatás, ami felülmúlja az eredetit.
Beverly Hills-i zsaru
2013 április 6. | Szerző: teszti
Igazából nem tudm mit írjak erről a filmről. Nem nagyon mozgatott meg egy jó kis akció-vígjáték, ami pont arra jó, hogy eltöltsünk valahogy egy unalmasnak ígérkező estét.
Mindenesetre kellemes változatosság volt Eddie Murphyt se nem kövér férfiként, sem idiótán vigyorgó tökfejként látni. Érdekes, hogy a szerepet eredetileg nem neki, hanem Sylvester Stallonénak szánták, bár akkor a film egészen más irányba ment volna el. Sokkal több lett volna a durva verekedős-lövöldözős jelenet. E. Murphy inkább a humoros beszólások irányába vitte el a filmet, ami miatt végülis a letöbben szeretik.
A másik dolog, amit biztos mindenki ismer a film zenéje. A zenét Harold Faltelmeyer szerezte és az egyik legfülbemászóbb film betétdal lett belőle a film történetben.
Egy kicsit furcsálltam, hogy a filmből hiányzik az amerikai filmekre annyira jellemző szerelmi szál. Volt benne valami lány, de ő inkább olyan barátfélének tűnt, még csak egy csók sem csattant el.
Azt hiszem erről a filmről ennyi. Mondom, egész jó volt, de nem pusztultam volna bele, ha soha nem látom.
Csupasz Pisztoly
2013 január 5. | Szerző: teszti
Hát nem egészen úgy terveztem, hogy pont ez a film legyen az 50., de most már mindegy. A lányeg, hogy túl vagyok az első 50 filmen. Már csak 951 van hátra. Nem egészen a terveim szerint haladok, de annyi baj legyen.
Lehet, hogy velem van a baj, de valahogy nem tudom értékelni a Leslie Nielsen filmeket. (tudom, halottakról vagy jót vagy semmit, de mivel ebbe a blogban az iagazt kell leírnom talán nem fog rám nagyon haragúdni senki) Nekem személyszerint a Csupasz Pisztolyból ez az egy film is elég volt, nem hogy még megnézzem a sorozat további x részét.
A cselekményről nem nagyon tudok mit mondani. Erzsébet brit királynő ellen merényletet terveznek, de jön a csetlő-botló amerikai rendőr (Leslie Nielsen) és megoldja a helyzetet és ünnepelt hős lesz. Közben persze rátalál a szerelemre is.
Tényleg nem tudom mit írhatnék még. Nekem nem tetszett. Az egésznek nem volt se füle se farka. Tudom ugyanezt írtam a Gyalog Galoppnál is és az mégis tetszik, de azért a két film ég és föld. Az angol és az amerikai humort nem lehet összehasonlítani.
Azt hiszem jobb, ha nem írok többet ehhez a bejegyzéshez. Ha valakinek mégis csak ez a kedvenc filmje akkor remélem megértő lesz velem szemben.
Pretty woman
2012 október 24. | Szerző: teszti
Ezt a filmet már rengetegszer láttam és még mindig nagyon tetszik. Julia Roberts és Richard Gere szerintem az egyik legjobb színész páros a filmvásznon, majdnem olyan jók, sőt talán még jobbak is, mint Kate Winslet és Leonardo di Caprio (ha valaki nem tudná ők a Titanicban játszottak szerelmespárt). Nem csoda, hogy ezt a két színészt újra láthatjuk más filmekben is pl. Az oltári nőben.
Amikor bejegyzést írok egy filmről mindig utána olvasok a neten, hátha találok valami érdekességet. Általában sikerrel járok ahogy most is. Azt mind tudjuk, hogy Julia Roberts ezzel a filmmel futott be, de azt talán már kevesebben, hogy igazából csak azért kapta meg a szerepet mert a többi felkért híres színésznő mind visszautasította. Ilyenek voltak pl. Meg Ryan, Sandra Bullock vagy Uma Thurman. Ők állítólag azért utasították vissza a szerepet mert megalázónak tartották egy prostituált megformálását. De ne hibáztassuk őket, mint kiderült sokan gondolták úgy, hogy a film nem lesz sikeres. És mint utólag kiderült ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna. Például Edward is azért veztett egy Lotus kocsit, mert csak ez a cég tartotta jó reklámnak a filmben való szereplést. A rendező eredetileg egy Ferrarit vagy Porschet szánt volna Edwardnak. De ezek a cégek szintén visszautasították a közreműködést.
Térjünk most ki egy kicsit a film zenéjére. Ki ne ismerné? Nekem is nagyon tetszik. Biztos vagyok benne, hogy mint annyi más filmnél itt is sokat lendített a film népszerűségén a remek zene. Egyébként 1990-ben ez a lemez vezette az eladási listákat Amerikában.
Aztán ott vannak Vivien ruhái… hát én telejesen oda voltam. Főleg a fekete koktélruha és az a fehér ruha tetszik, amit a Rodeo Drive-on viselt, mikor bement abba az üzletbe, ahonnan először kirúgták.
Oké, lehet azt mondani, hogy a film túl szentimentális. Egy tündérmese. Hisz mikor történne meg a valóéletben, hogy egy prosti megtalálja az igaz szerelmét az egyik kliense képébe és az pedig kész őt viszont szeretni. De akkor is. Kellenek ezek a filmek, már csak azért is, hogy nekünk film rajongóknak egy jó kis estét szerezzenek.
Brian élete
2012 október 4. | Szerző: teszti
Gondoltam, ha már összesen két Monthy Python film van a listában, akkor egy huzamra megnézem mindkettőt. A különbség most csak annyi, hogy a Gyalog Galoppal ellentétben a Brian életét még sose láttam azelőtt. Meglehetősen merész húzásnak tartom, a Python csapattól, hogy egy ilyen kényes témát, mint Jézus életét, figuráztak ki. Azt hiszem a legtöbb Jézussal foglalkozó filmnek nincs túl jó vége (lásd Da-Vinci kód, vagy Jézus Krisztus szupersztár). Ezt a filmet is sokan szentségtörőnek tarthatják. Azt olvastam, hogy különösen nagy felháborodást keltett, a film vége, ahol a kereszterefeszítettek (összesen 140-en) egy dalt énekelnek,nálunk ez a dal a Spamalotból lehet ismerős: “A felhők fölött mindig kék az ég!” Én ezt egyáltalán nem tartom felháborítónak, hisz a dal az optimizmusról szól, amit ugye sose szabad elveszítenünk. a filmet egyébként sok országban betiltották, Olaszországban például 1990-ig nem adhatták le)
A másik merészség, hogy a film a vallás mellett némileg a politikát is támadja. Ott vannak a különböző Róma ellenes mozgalmak a Néppárt a Népek Pártja, stb. és mind ahelyett, hogy a közös ellenség ellen harcolnának, inkább egymás ellen küzdenek és egymást ócsárolják. Azt hiszem ez a mai világban nem túl szokatlan…
Most nézzük a film negatívumait:
Elsőként azt a bizonyos pucérkodást. Nem értem a logikát. A film közepén a remete a hosszú szakállával direkt eltakarja a micsodáját, aztán alig 10 perc múlva jön Brian és ország-világnak lóbálja a férfiasságát. Aztán ott van Judit, aki takargatja a cicijét a hajával, de a lenti nőies részt már nem… Engem nem zavar a pucérság, de nem értem miért olyan fontos, hogy Brian pont anyaszültmesztelenül nyissa ki azt az ablakot (ráadásul az 1000 fős tömeg előtt)
A másik rész amit nem értettem az űrhajós rész. Brian leesik egy toronyból aztán ahelyett, hogy összezúzná magát két ronda űrlény megmenti őt az űrhajójukkal aztán percekig azt nézzük, ahogy mászkálnak az űrben. Állítólag ez a 70-es években megjelent Star Wars filmeket parodizálta… hát elég gyengére sikerült. És jó, rendben poén, de ehhez a jeruzsálami hangulathoz szerintem akkor sem illett. Engem legalábbis teljesen kizökkentett.
Ezektől eltekintve a film egész jó, egyszer mindenképp érdemes megnézni, nekem főleg az eleje tetszett, sok jó poén volt benne. És lehet istenkáromló vagy nem, de “A felhők fölött mindig kék az ég!” akkor is egy jó dal!
Gyalog galopp
2012 október 1. | Szerző: teszti
Hát igen, Monty Pithon… a tipikus angol humor. Ezt a filmet, bár az angol humorért nem nagyon vagyok oda, apukámnak hála már rengetegszer láttam 10 éves korom óta, mivelhogy neki az egyik kedvenc filmje. Az évek során pedig eljutottam odáig, hogy már én is szeretem és jókat tudok röhögni rajta. Ennek ellenére teljesen megértem, ha valaki nem értékeli mert ez azért egy nehéz film. És nem olyan értelemben nehéz, mint egy dráma, hanem rá kell hangolódni és el kell fogadni, hogy ez a film semmi másért nem készült csakhogy egy rakás baromsággal megnevettesse az embereket egészen addig míg le nem esnek a székükről.
Ez az állapot nálam elég hamar eljön, mivel a kedvenc jelenetem rögtön az elején van. A fekete lovag és Arthur király párbaja. Hát az a film legjobb része! Aztán ott van Sir Galahad históriája Ess neki-vel és Mindent belével… és még sorolhatnám. Egyedül az nem tetszik, hogy a történet szörnyen lassan indul el. 10 percen keresztül nézni a főcímet, még ha poénnak szánták is, nem valami izgalmas. Aztán ott van a film vége. Aminek szintén nincs sok értelme, hisz még az sem derül ki, hogy Arthurék megtalálják-e a Szent Grált. De ezektől az apróságoktól el lehet tekinteni.
Találtam egy érdekességet. Mindenki emlékszik a film legjellenzőbb képsorára, ahogy Arthur király és lovagjai “keresztülügetnek” Anglián a szolgáik kezében egy-egy dísztök, amivel imitlják a nem létező lovak dobogását. Én sokáig azt hittem ez is az írók hatalmas fantáziájából pattant ki, de mint kiderült, annyira szűk volt a költségkeret, hogy egyszerűen nem tudtak lovakat bérelni. Így jött a dísztökök ötlete.
Végezetül megismétlem érdemes adni ennek a filmnek egy esélyt, aztán még egyet és még egyet, amíg meg nem szeretjük. Hisz melyik másik filmben hallgatnánk végig egy érdektépő beszélgetést a töketlen fecskék maximális repülő sebességéről?
Spinédzserek
2012 április 28. | Szerző: teszti
Nem mintha nem bírnám ezt a filmet, de mégis mit keres itt ebben a listában? Már az Apádra ütökben is feltettem ezt a kérdést, de itt végleg megállt bennem az ütő.
Az előbb azt írtam, hogy bírom a filmet, de be kell vallanom az évek során sokat vesztett a varázsából. Úgy öt évvel ezelőtt sokkal inkább lekötött. De lehet, hogy csak az beszél belőlem, hogy az elmúlt években egyre jobban idegesítenek az amerikai gimnáziumokban játszódó filmek. Mert ha tényleg ilyen egy amerikai középiskola, akkor köszönöm szépen, inkább maradok itt Magyarországon. Most is, ahogy néztem a filmet egyre csak azt vettem észre, hogy a diákok telefonálnak, beszélgetnek, sminkelnek órán és nem úgy sutyiban, ahogy mi tettük annak idején, hanem nyíltan a tanár szeme láttára és a tanár még csak rájuk sem szól! A másik dolog amin kiakadtam, mikor Tye (Brittany Murphy) a vidékről jött lány nagy szemekkel néz, hogy ott a suliban kapni Colát… hűha… Ezeket a dolgokat olyan lekicsinylőnek éreztem. Gáz az, aki figyel órán, hogy okosabb legyen és gáz az, aki vidékről jött. Nekem ez sehogy se tetszik.
Azt azért el kell mondanom, hogy a film nagyon vicces. Főleg azon a részen derültem jókat, mikor szegény Chert (Alicia Silverstone) kirabolják és utána panaszkodik a telefonban, hogy a pasi milyen gonosz votl vele, mert kirabolta, üvöltözött vele egy sort és a végén még a ruháját is tönkre tette. Vagy az a rész, mikor kiderül, hogy a srác, aki tetszik neki igazából meleg…
Most is azon gondolkozom, hogy talán volt a filmnek valami rejtett mondanivalója? Valami, amit én nem vettem észre? Hát ha volt ilyen, akkor tényleg valahol nagyon-nagyon mélyen el lett rejteve…
Willy Wonka és a csokigyár
2012 április 25. | Szerző: teszti
Álltalában nem szoktam nagy hangsúlyt fektetni a filmek pontos dátumára, de most muszáj mindenki figyelmét felhívnom, hogy ez nem a 2005-ös Johnny Deep féle film. Nem, ez annak az elődje Gene Wilderrel a főszerepben és kicsivel több, mint 30 éve 1971-ben készült. De azért itt emelném ki, hogy az új változat is nagyon jó, én legalábbis nagyon szeretem már csak azért is mert Johnny Deep szerepel benne…
A régi filmet már nagyon régóta meg akartam nézni. És nem csak azért, hogy összehasonlítsam az újabbal. Jó filmek mellett nagyon szeretek főzős műsorokat is nézni. Az egyik kedvencem Heston Blumental, aki mindenféle őrült lakomákat szokott készíteni meghívott vendégeinek. Nagyon bírom a pasast, hihetetlen koponya. És hát az egyik résznek a témája Willy Wonka csokigyára volt. Az első fogás pedig nem volt más, mint falról lenyalható gyümölcsök! Hát mikor ezt megláttam megesküdtem, ha törik ha szakad de én megnézem ezt a filmet. Nem is csalódtam, tényleg volt ott ehető tapéta. Nem jönne rosszul egy a szobámba…
A film nézése közben azért nem bírtam megállni, hogy néha-néha össze ne hasonlítsam a kettőt. Bár ez elég nehéz feladat, hisz ez a régi változat sokkal inkább a gyerekeknek való, míg az új Tim Burton féle kicsit morbidabb beállítású. Azért azt mindenképp a régi javára írnám, hogy ugyanolyan lenyűgöző látványvilága van, mint az újnak csakhogy itt mindent számítógépes trükkök nélkül valósítottak meg! A csoki szökőkutat, Violetta áfonyává változását, az umpalumpákat, mindent. Gondoljunk csak bele mennyi munka volt, míg mindezt megtervezték, felépítették. Félelmetes.
Van egy jelenet, amit nagyon sajnálok, hogy kimaradt az új filmből. Az a rész, mikor Wonka ellenlábasa felajánlja Charlienak, hogy 10.000 bankjegyet ad a fiúnak, ha az ellopja Wonka egyik találmányát. Ezt egyébként mindegyik gyereknek felajánlja. Végül kiderült, hogy az a bizonyos ellenlábas Wonka egyik embere volt és egyedül Charlie volt az, aki nem árulta el a titkot. Ez volt Wonka egyik tesztje. Nekem nagyon tetszett. Szép jelenet volt.
Ami viszont sokkal jobban tetszett az új változatban, az annak a mondanivalója, hogy a család a legfontosabb. Ha emlékeztek az új filmben Charlie nem fogadja el elsőre Wonka ajándékát, mert akkor le kéne mondania a családjáról. Ez a régi filmben teljesen kimaradt. Ott Wonka sokkal kedvesebbnek és kevésbé őrültnek van ábrázolva.
És végül a nagy kérdés. Tudnék-e választani a kettő között? Határozottan azt kell mondanom, hogy nem. Már korábban is leírtam, hogy a két film, bár ugyanaz a cselekmény teljesen más szemszögből mutatja be a történetet. Nekem mindkét változat bejött más-más okokból. Csak azt tudom ajánlani, hogy nézzétek meg mindkettőt és válaszatok saját ízlésetek szerint.
Botrány az operában
2012 április 10. | Szerző: teszti
Eddig ez volt a legrégebbi film, amit megnéztem (1935-ben készült) és őszintén szólva egész jó volt. Aranyos kis film.
Érdekes dolog összehasonlítani egy régi filmet egy maival. Ha ez egyáltalán lehetséges. Nem csak arra gondolok, hogy a régi filmek csak fekete-fehérek voltak vagy hogy a maiakkal ellentétben mennyire látszódnak a vágások. Nem, én arra gondolok, hogy például ebben a filmben is mennyi őrültséget csinálnak a színészek olyasmiket, amiket ma már biztos mindenféle trükkel bolondítanának meg pedig így a maguk egyszerűségében is élvezhetők. Például, mikor Tomasso (Harpo Marx) össze-vissza leng az operában a köteleken.
Bevallom, az elején kissé bugyutának találtam a poénokat. De ennek a bugyutaságnak is meg van a maga bája. Néha olyan butaságokat hordtak össze, hogy azon csak nevetni lehetett. Aztán meg a különböző mókás helyzetek! Mikor a főszereplők a hajón utaznak és egy szűk kis kabinba vagy huszan bepréselődnek, ott vannak egymás hegyén-hátán, hát ott szakadtam a nevetéstől!
Mindent összevetve tetszett a film, úgyhogy csak ajánlani tudom a nosztalgia kedvelőknek. Ne haragúdjatok, de ma csak ennyi telik tőlem, ugyanis relytéjes módon behalt a számítógépem billentyűzete úgyhogy most a képernyő-billentyűzettel szenvedek… de igyekszem minnél hamarabb megjavítatni, remélem nincs komolyabb baj.
Vissza a jövőbe
2013 szeptember 14. | Szerző: teszti
Ez egy jó kis film volt. Nem mondom, hogy életem legjobb vígjátéka, de kellemesen el lehetett tölteni azt a kb. 111 percet.
Maga a történet is már sok izgalommal kecsegetett. Marty (Michael J. Fox) egy 17 éves tipikus kamasz 1985-ben, aki egy lökött tudósnak (Christopher Lloyd) segít az időgépe letesztelésében. Egy kis malőr miatt azonban a fiú visszakerül 1955-be, abba az időbe mikor a szülei megismerkednek és járni kezdenek. Marty felkeresi a 30 évvel fiatalabb tudóst, aki mindent megtesz, hogy visszajuttassa a fiút a jövőbe. Marty közben segít tinédzser apjának elcsábítani szintén tinédzser anyját, aki viszont a saját fiába szeret bele… Izgi, mi?
Mondom nem kell semmi eget rengetőt várni a filmtől. Izgalmas és vicces. Kb. ennyi. Egy rész volt, amit nem értettem meg elsőre. Mikor a film végén a gimis bálon Marty beáll gitározni és elkezd mindenféle örőltségeket művelni. A földön fetreng, meg ilyenek. Közben a háttérben egy fekete srác telefonál és azt mondja: Marvin Barry vagyok az unokatestvéred, ezt a zenét hallanod kell! Vagy valami ilyesmit. Még jó, hogy itt volt anyukám is, így ő elmagyarázta (értetlen tekintetemet látva), hogy az a bizonyos Marvin Barry unokatestvére Chuck Barry a rock and roll feltalálója. Tehát ha hihetünk a filmnek a rock and rollt egy időutazásnak köszönhetjük. Bár számomra elég fura volt, hogy az 50-es évek tinédzerei milyen gyorsan elkezdtek rockizni ott a táncparketten… pedig állítólag egészen addig még csak nem is hallottak hasonló zenét…
A filmnek a maga idejében hatalmas sikere volt. Két folytatás is készült belőle. Jövőhéten adják le a második részt, lehet meg nézem azt is. Kíváncsi vagyok mit tudnak még kitalálni.
Oldal ajánlása emailben
X