A rettenthetetlen

2013 március 31. | Szerző: teszti

Mel Gibson nem tartozik a kedvenc színészeim közé, de azt azért elismerem, hogy ezt a filme nagyont jól megcsinálta. Egy kicsit mindig furcsáltam azokat a filmeket, amikben a rendező játsza egyben a főszerepet is, de ennek az filmnek az esetében működik a dolog. Az egyetlen ami nem tetszik, hogy úgy látszik Mr. Gibson igen csak szereti azokat a jelenteket, amiben kínoznak valakit. Gondoljunk csak a Passióra, ami Jézus szenvedéseit dolgozza fel, ennél a filmnél nem volt semmi gondom a film brutalitását elég jól tudtam kezelni egészen a film utolsó negyedórájáig, ahol is William Wallacet kivégzik. Hát az a rész iszonyatos volt. Nem elég, hogy szerencsétlen embert felakasztották, kinyújtották, fölvagdosták aztán még lefejezték és végül felnégyelték. Szörnyű volt. (jó, a fölvagdosós részben nem vagyok biztos hogy történt ott ugyanis szégyenszemre elkapcsoltam a tévét)

Mindezek ellenére a film szerintem nagyon jó volt, brutális, de jó. A szerelmiszálat is nagyon megindítónak találtam. Persze ennek szomorú vége lett, de kellemes változatosság volt a megszokott amerikai szerelmi történetekhez képest. A hercegnő (Sophie Marceau) karaktere is tetszet, bár elég kiszámítható volt a történet alakulása.

Aztán ott van a “főgonosz” I. Edward király (Patrick McGoohan) akit a filmben csak Nyakiglábként emlegetnek. A film elején azt hittem ő csak valami kis mellékszereplő lesz. Jó, ő gonosz király, de azt hittem majd csak megbújik a háttérben. Ehhez képest a történet nagyon jól megmutatta milyen szörnyű ember volt. Főleg a falkirki csata alatt mutatott viselkedése rendített meg legjobban. Mikor azt mondta az nyíl drága dolog így ne küdjék csatába az íjászokat, hanem küldjék inkább az íreket, mivel a hullák nem kerülek semmibe… ha ez nem mutatja a kegyetlenségét, akkor nem tudom, hogy mi.

Érzékenyebb lányoknak azt ajánlom inkább fiú társasággal nézzétek meg a filmet. El kellhet a támogatás a sok vérontás között.

Veszedelmes viszonyok

2012 július 2. | Szerző: teszti

Na, ez az a film, aminek a megnézése után azt mondom: “Üljünk le, vegyünk egy mély levegőt és gondoljuk szépen át amit láttunk.” Sose gondoltam volna, hogy ennyi intrika és cselszövés elfér egyetlen egy filmben. Már pedig lehetséges, hisz ez a film jóformán semmi másból nem áll. A megnézéséhez annyi tanácsom lenne, hogy ez bizony sajnos egy olyan film, ami a néző teljes figyelmére igényt tart. Nekem kétszer kellett nekiveselkednem és nem azért mert rossz lenne, hanem mert először tanulás közben próbálkoztam meg vele. Már félórája ment a film, mikor rájöttem, hogy bizony egy mukkot sem értek belőle. Most tehát túl a vizsgákon, leszögeztem magam a fotelba és a teljes figyelmemet és  két órámat rászántam. És hát nem bántam meg.

Ha valakinek a sok cselszövés és titkos kis viszony nem is lenne elég, a film látványvilága biztos magával ragadja. A XVI. Lajos korabeli ruhák, kastélyok, bálok igazán hitelesen vannak ábrázolva a filmben. A gyönyörű helyszínekről már nem is beszélve. Bár az azért elég kellemetlen lehetett, hogy csak egy tucat szobalány segítségével tudtál akkoriban tisztességesen felöltözni.

A film szereplőgárdájáról is csak jót mondhatok. Glenn Closet én eddig nem tartottam sokra. Igaz, hogy még csak a 101 kiskutyában és a Stepfordi feleségekben láttam, amik jó filmek, de azért nem követelnek túl nagy színészi erőfeszítést. Ebben a filmben azonban G. Close megmutatta mire képes. Nagyon jól hozta a gonosz márkinő figuráját. Aztán ott van még John Malkovich és Michelle Pfeiffer. Arról pedig még nem is beszéltem, hogy alig ismertem fel Uma Thurmant és Keanu Reevest. Teljesen ledöbbentem Uma Thurman milyen helyes volt fiatalon. Ma már inkább karizmatikus mint helyes. A férfiakról nem sokat mondhatok. Nekem ezek a XVIII. századi franciák túl piperkőcök.

A történet leírásával nem akarok bajlódni, mert a sztori eléggé összetett. Legyen elég annyi, hogy az egész történet középpontjában egy mocskos fogadás áll, amit a Márkinő (Glenn Close) és Valmont vikont (John Malkovich) kötnek. Két ember, akik megfogadták, hogy soha életükben nem lesznek szerelmesek, és erre mégis beleszeretnek egymásba. Bár, hogy a Vikont kibe is szerelmes, abban nem vagyok száz százalékig biztos. Meg kell nézni és döntse el mindenki maga. Én azt mondom, hogy a Márkinőbe. Ő volt élete szerelme. Csak jól elbaltázta a dolgokat.

Gladiátor

2012 május 31. | Szerző: teszti

Bocsánat, hogy ilyen sokára sikerült újra írnom, de sajnos vizsgaidőszak van úgyhogy most a figyelmem 99,99%-át kémia képletek, táplálkozási zavarok és a szívrendszer betegségei töltik ki. Ez még 4 hétig így lesz úgyhogy mindenkitől kérek egy kis megértést erre a rövid időszakra.

Ma egy olyan filmet választottam, amiben az egyik kedvenc színészem szerepel. Szerintem nagyszerű színész és nem csak mint akcióhős, bár a legtöbben így ismerik, hanem az érzelmes vígjátékokban is remekül alakított (Látáttok már a Bor, mámor, Provance-t? Érdemes megnézni!), ráadásul nagyon jó pasi is. Igen, Russell Crowe-ról beszélek.

A Gladiátort már láttam egyszer nagyon-nagyon régen szerintem még akkor, mikor megjelent a mozikban. Apukám nagy Róma és ókor rajongó úgyhogy minden Rómában és Egyiptomban játszódó filmet meg kell néznünk. De akkor 10 éves koromból csak annyi maradt meg a filmből, hogy sok benne az öldöklés és, hogy a főszereplő meghal a végén. Úgyhogy nagy érdeklődéssel ültem le a tévé elé, hogy újból megnézzem kicsit érettebb szemmel a filmet.

Hát a hatás nem maradt el. Most már nem csak az öldöklést láttam. Érdeklődve figyeltem a háttérben megbújó politikai csatákat és intrikákat. Ahogy a császár huga szövetkezik a szenátus tagjaival és titkos találkákat szerveznek. Ahogy megszervezik Maximus (Russell Crowe) szökését. Majdhogynem izgalmasabb volt mint, az öldöklés az arénában. És mindehhez jött az a csodálatos látványvilág és a zene… nagyon jó volt.

A film előtt olvastam róla egy rövid leírást, amiben az állt, hogy ez volt Oliver Reed utolsó filmje, a forgatás alatt halt meg. Először nem is tudtam ki az az Oliver Reed, a film szereplői közül két tippem volt, vagy a Császár vagy Proximus Maximus gazdája. Végül a stáblista figyelése közben kiderült, hogy az utóbbi. De azt már a film nézése közben tudtam, hogy nekem valahonnan ismerős ez a színész. De már erre is meg kaptam a választ. Ő volt Athos a Dumas regény alapján készült A három testőr című filmben. Az pedig egy nagyon jó film. Az pedig különösen kedves gesztusnak tartom, hogy a filmet a készítők neki ajánlották.

Nem is tudom írjak-e néhány sort Commodusról (Joaquin Phoenix)? Ő a filmben a gonosz. Az őrült császár. Hát undorító egy alak. El kell ismerni nagyon jó színészt találtak a szerepre, mert ilyen perverz képet nem mindenki tud vágni. De most komolyan nem elég, hogy megölte az apját, megöletett egy csomó embert, utána még a saját hugával is le akart feküdni. Meg hogy gyerekeket szüljön neki. Pfúj!

Befejezésül nem fogom részletezni mennyire jó a film. A fenti soraimból ez biztos kitűnik. Úgyhogy jó szórakozást a megnézéséhez!

Robin Hood kalandjai

2012 május 12. | Szerző: teszti

Az a rossz abban, ha egy történetből több feldolgozás is készült, hogy önkéntelenül is összehasonlítod őket. Velem is ez történt. Mielőtt elkezdtem nézni a filmet, kicsit csalódott voltam, hogy nem az általam ismert és kedvelt Robin Hood a tolvajok fejedelme című Robin Hood film került fel a listára. Ez a film a 90-es években készült és Kevin Costner játsza benne a főszerepet. Szerintem nagyon jó film, én nagyon szeretem. Úgyhogy azt hiszem érthető volt a csalódásom. Csakhogy aztán elkezdtem nézni ezt a 1938-as változatot és hát… minden meg van bocsátva!

Azt hiszem a legjobban a film látvány világa tetszett. Mindig lenyűgöz, mikor egy régi filmben képesek ugyanolyan (vagy még jobb?) díszletet és környezetet létrehozni, mint a mai számítógépes világban. A jelmezekkel csupán annyi bajom volt, hogy nekem kicsit túl színpompások voltak. De lehet, hogy csak az elfogultság beszél belőlem, hisz a mai középkorban játszódó filmekben főleg a barna színek dominálnak. De azért legyünk őszinték, a régi időkben nem valószínű, hogy a szegények zöldet, pirosat vagy kéket hordtak.

A másik dolog, ami egyre többszőr szemet szúr, ha régi filmet nézek, hogy a régi filmek hátránya (vagy inkább előnye?), hogy a megértésükhöz azért kell némi történelmi tudás. Az egész film valami Saxonokról meg Normandokról szól, de halvány fogalmam sincs, hogy kik azok. Ez valahogy kimaradt a történelem órák során.

Marion karakterével is meggyűlt a bajom. Az egész film alatt azon törtem a fejem, hogy honnan olyan ismerős az a színésznő. Nagyon szép nő volt, bár a ruhái nekem nem tetszettek, túl zártak voltak, kivéve azt a kék ruhát, amit az íjászversenyen viselt. Aztán úgy fél órával a film vége előtt beugrott! Ugyanaz a színésznő volt, aki Melaniet játszotta az Elfújta a szélben. Ennek nagyon örültem, mert már akkor is nagyon tetszett, jó volt látni, hogy más filmben is olyan nagyszerűen alakítja a karakterét.

A történetről nem sokat írtam eddig, de gondolom Robin Hood történetét majdnem mindenki ismeri. Bár érdekes volt, hogy ennek a filmnek cselekménye mennyi mindenben tér el a 90-es filmétől. Az új filmben nincs íjászverseny, és Will ott Robin testvére, itt a régi filmben viszont a szolgája. Hogy csak néhányat említsek a különbségekből.

De mindent összevetve nagyon tetszett a film. Főleg a csata jelenetek, azok nagyon izgik votlak. Ajánlom mindenkinek!

A jó, a rossz és a csúf

2012 április 6. | Szerző: teszti

Egy kicsivel több öldöklés és brutalitás volt ebben a filmben, mint amennyit én szem eltakarás nélkül el tudok viselni. De ennek ellenére egész jó volt, bár nem biztos, hogy megnézném mégegyszer.

Előre is elnézést kérek az egyhangúságért, ugyanis ez a film ismét csak az amerikai polgárháború idején játszódik, akárcsak az Elfújta a szél, de mentségemre legyen mondva, hogy nem tudtam róla. Ahhoz képest, hogy a film egy sima cowboyos western filmnek indult elég nagy hangsúlyt kapott a háborús szál is. Nekem az a jelenet tetszett legjobban, mikor Szőke (Clint Eastwood) és Tuco (Eli Wallach) felrobbantják a hidat, hogy megmentsenek egy csomó katonák, akik csak azért haltak volna meg, mert a katonai vezetőség nem akarta, hogy a hídnak baja essen. Ahhoz képest, hogy mekkora gazemberek voltak ez szép cselekedett volt tőlük.

A történetben azért elég sok jelenet volt, amiknek a nézése közben kirázott a hideg. Kicsit sok volt az lövöldözésből és az egymás összeveréséből. Már a nyitójelenetben is. Gondoljunk bele, a film azzal kezdődik, hogy Angyalszem (Lee Van Cleef) kiírt egy egész családot. Nem valami vidám kezdet. Ez azért elég komikus a történetben, hogy a “Rosszat”, aki kinyír mindenkit Angyalszemnek hívják, és ráadásul még katona is. Vagy csak annak tette magát, erre nem egészen sikerült rájönnöm.

A másik dolog, ami elgondolkodtató, hogy Szőke, aki elvileg a “Jó” vajon tényleg olyan jó? Nekem kezd az a benyomásom lenni, hogy ő a legszemetebb az egész filmben. Szemrebbenés nélkül átállt egyik oldalról a másikra, szegény Tuco háromszor is majdnem meghalt miatta szóval nem lehet azt mondani, hogy egy angyalian jó figura.

Szerintem Tuco karaktere volt a legszerethetőbb. Mindig ő került a legnagyobb bajba és mindig ki tudott mászni belőle. Én először teljesen életképtelennek és ostobának tartottam, de hamar kiderült, hogy erről szó sincs. Azért meg van a magához való esze és mellesleg a pisztollyal is jól bánik. Az a rész különösen tetszett, mikor a bátyával beszélget és azt mondja, hogy abból a szegénységből, amiből ők jöttek csak két módon lehet kitőrni: vagy pap lesz az ember vagy pedig útonálló. A két testvér ezt a két teljesen különböző utat választotta.

Mindenesetre kellemes változatosság volt a sok amerikai film után végre egy olasz filmet megnézni. Néha kicsit egyoldalúnak érzem ezt a listát, hisz jó, tényleg Amerika a film készítés fellegvára, de azért itt Európában is készültek jó filmek. És ezekből nem sokat tartalmaz ez a bizonyos 1001 film.

Elfújta a szél

2012 április 5. | Szerző: teszti

És elérkezett a 21. film. Márcsak 980 van hátra. Jól haladok…

Nagyon szeretem ezt a filmet. Már régebben is láttam, amiért egyik barátnőmnek tartozom hálával, akinek az Elfújta a szél a kedvenc regénye. Az ő bíztatására néztem meg először a filmet, majd olvastam el a regényt is és mindkettő iszonyatosan jó volt. Máig se felejtem el azt a jelenetet, mikor épp a szobámban ültem és szinte faltam a sorokat, épp annál a résznél tartottam, ahol szegény Melanie meghal, mikor anyukám bekiabált, hogy menjek segíteni. Én erre teljesen felháborodottan visszakiabáltam: “Anya hagyj már békén, Melanie éppen haldoklik!”. De megnyugtatok mindenkit általában nem vagyok ilyen, csak tényleg nagyon izgi volt. Biztos mindenki átélte már ezt az érzést, persze csak az aki szeret olvasni.

De most térjünk vissza a filmhez. Nagyon hosszú,majdnem 4 órás, persze két részből áll, úgyhogy nyugodtan fellehet osztani két napra a megnézését, ahogy én is tettem. Kell is egy kis pihenő, úgyanis szerintem van mit átgondolni az első rész után. Aki nem ismerné a történetet, a film az észak és dél közti háború alatt és után játszódik. Szerintem nagyon szépen mutatják be mennyi fájdalommal és veszteséggel jár egy háború. Gondoljunk csak arra a jelenetre, a Gettisburgi csata aután, mikor a családok várják a posta előtt a veszteség listát… talán a film legmegindítóbb része.

Nagyon tetszik Scarlett karaktere. Főleg azért mert nem a megszokott női főszereplő. Ő nem ártatlan és kis szende. Hanem , igen mondjuk ki, önző, pénzéhes és gyönyörű. Mégis nekem nagyon tetszik benne, hogy a háború után ő az egyetlen, aki nem kesereg a múlton, hanem továbblép és mindent megtesz, hogy átvészelje a nehézségeket és boldoguljon ebben az új világban. A szerepet Vivien Leigh játsza, aki alakításáért meg is kapta a kis aranyszoborot. A szerepre egyébként összesen 1500 színésznőt hallgattak meg.

Akit a legjobban utálok az egész történetben az Ashley Wilkes (Leslie Howard). Ha belegondolunk az egész kavarodásnak ő az oka, hisz ha már az elején megmondta volna Scarlettnek, hogy nem őt szereti, akkor Scarlett boldogan élhetett volna Rhettel (Clarke Gable), de ő mit csinál? Évekig hitegeti a lányt, hogy csakis őt szereti még csók is elcsattan köztük. Ráadásul teljesen hasznavehetetlen is, nem ért semmihez főleg nem ahhoz, hogy dolgozzon. Ráadásul még szőke és kék szemű is…

Egy dolog van, amiért talán sokan nem szeretik a filmet. Az, hogy eléggé befejezetlen. Nem derül ki a végén mi történik Rhettel és Scarlettel, vagy Ashleyvel. Talán az lehet ennek az oka, hogy az írónő Margaret Mitchell 13 évvel a könyv megjelenése után autóbalesetben elhunyt. Valószínűleg ez csak az én fantáziálásom, de ki tudja? Talán az írónő szánt folytatást Scarlettnek. Csak már nem volt ideje megírnia.