Annie Hall

2013 július 25. | Szerző: teszti

Woody Allen, Woody Allen és még több Woody Allen. Ezzel a három szóval azt hiszem el is mondtam mindent a filmről. Na jó, nem egészen. Woody Allenről azt hiszem már mindenki hallott, még én is pedig az Annie Hall volt az első filmje, amit láttam. Minden esetre Fellinnihez hasonlóan nagyon vártam, hogy lássak egy filmet, amit nem csak ő rendzett, de ő is a főszereplő.

Az Annie Hallban azt hiszem nem is maga a történet a lényeg. Ami egyébként eléggé szkványos. Egy hétköznapi szerelmi kapcsoalt Alvy (Woody Allen) és Annie (Diane Keaton) között. Randiznak, egymásba szeretnek, összeköltöznek, szakjtanak, kibékülnek, megint összeköltöznek és megint szakítanak. A történet ezzel ki is merült. A film lényege sokkal inkább azok az elmélkedések, amiket W. Allen végig egészen a film végéig megoszt velünk. szokatlan módon sokszor közvetlenül a kamerába beszélve. Ezzel telejsen azt a látszatot kelti, mintha tényleg velünk beszélgetne és csak neünk szánja a mondottakat. Aztán ott van az a szokatlan rész, mikor Annievel sorban állnak a mozinál és mögöttük egy fickó a fellinni filmekről dumál erre Alvy visszabeszél neki, aztán a díszlet mögül egyszer csak elő lép Marshall McLuhan (szintén filmrendező) és az oktatja ki a nagyszájó polgárt. Itt megemljteném, hogy Allen eredetileg magát Fellinnit kérte fel a szereplésre, de a rendező visszautasította. Mindenestre érdekes megoldás egy filmben.

Másik érdekesség, hogy a történet eléggé életrajzi ichletésű. Maga Woody Allen ugynis valóban együtt élt egy darabig Diane Keatonnal, akinek az eredeti neve, most kapaszkodjatok meg, Diane Hall volt.

És végül az utolsó, számomra legérthetetlenebb, húzása Allennek az volt, hogy a filmet 5 Oscarra is jelölték, ebből 4-et meg is nyert, de Allen nem ment el az átadó ünnepségre. És hogy miért? Idézet következik:  „Még ha ez valami különleges alkalom lenne, vagy ilyesmi, elmennék. De nem túlzottan érdekel egy kis kopasz emberke mozdulatlan szobra. Inkább valami olyat szeretnék, aminek hosszú, szőke hajfürtjei vannak.”
A kis szobrokat egyébként még a mai napig nem vette át, a szülei vitrénjében porosodnak. Jó, én értem hogy egyesek nem a díjakért készítik a filmjeiket, de az elismerés azért csak elismerés. Nem?

A film műfaja elvileg vígjáték, de én nem nevezném egy klasszikus nevetős filmnek. Igazából nem is nevettem el magam egyszer sem. De ez nem gond mert ettől függetlenül jó filmnek tartom, elgondolkoztató és érdekes. Csak kicist csalódás, ha leül az emebr azzal a hittel, hogy egy nevetős estének néz elébe és ehelyett elmékednie kell az élet nagy dolgain.

Pretty woman

2012 október 24. | Szerző: teszti

Ezt a filmet már rengetegszer láttam és még mindig nagyon tetszik. Julia Roberts és Richard Gere szerintem az egyik legjobb színész páros a filmvásznon, majdnem olyan jók, sőt talán még jobbak is, mint Kate Winslet és Leonardo di Caprio (ha valaki nem tudná ők a Titanicban játszottak szerelmespárt). Nem csoda, hogy ezt a két színészt újra láthatjuk más filmekben is pl. Az oltári nőben.

Amikor bejegyzést írok egy filmről mindig utána olvasok a neten, hátha találok valami érdekességet. Általában sikerrel járok ahogy most is. Azt mind tudjuk, hogy Julia Roberts ezzel a filmmel futott be, de azt talán már kevesebben, hogy igazából csak azért kapta meg a szerepet mert a többi felkért híres színésznő mind visszautasította. Ilyenek voltak pl. Meg Ryan, Sandra Bullock vagy Uma Thurman. Ők állítólag azért utasították vissza a szerepet mert megalázónak tartották egy prostituált megformálását. De ne hibáztassuk őket, mint kiderült sokan gondolták úgy, hogy a film nem lesz sikeres. És mint utólag kiderült ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna. Például Edward is azért veztett egy Lotus kocsit, mert csak ez a cég tartotta jó reklámnak a filmben való szereplést. A rendező eredetileg egy Ferrarit vagy Porschet szánt volna Edwardnak. De ezek a cégek szintén visszautasították a közreműködést. 

Térjünk most ki egy kicsit a film zenéjére. Ki ne ismerné? Nekem is nagyon tetszik. Biztos vagyok benne, hogy mint annyi más filmnél itt is sokat lendített a film népszerűségén a remek zene. Egyébként 1990-ben ez a lemez vezette az eladási listákat Amerikában.

Aztán ott vannak Vivien ruhái… hát én telejesen oda voltam. Főleg a fekete koktélruha és az a fehér ruha tetszik, amit a Rodeo Drive-on viselt, mikor bement abba az üzletbe, ahonnan először kirúgták.

Oké, lehet azt mondani, hogy a film túl szentimentális. Egy tündérmese. Hisz mikor történne meg a valóéletben, hogy egy prosti megtalálja az igaz szerelmét az egyik kliense képébe és az pedig kész őt viszont szeretni. De akkor is. Kellenek ezek a filmek, már csak azért is, hogy nekünk film rajongóknak egy jó kis estét szerezzenek.

Elfújta a szél

2012 április 5. | Szerző: teszti

És elérkezett a 21. film. Márcsak 980 van hátra. Jól haladok…

Nagyon szeretem ezt a filmet. Már régebben is láttam, amiért egyik barátnőmnek tartozom hálával, akinek az Elfújta a szél a kedvenc regénye. Az ő bíztatására néztem meg először a filmet, majd olvastam el a regényt is és mindkettő iszonyatosan jó volt. Máig se felejtem el azt a jelenetet, mikor épp a szobámban ültem és szinte faltam a sorokat, épp annál a résznél tartottam, ahol szegény Melanie meghal, mikor anyukám bekiabált, hogy menjek segíteni. Én erre teljesen felháborodottan visszakiabáltam: “Anya hagyj már békén, Melanie éppen haldoklik!”. De megnyugtatok mindenkit általában nem vagyok ilyen, csak tényleg nagyon izgi volt. Biztos mindenki átélte már ezt az érzést, persze csak az aki szeret olvasni.

De most térjünk vissza a filmhez. Nagyon hosszú,majdnem 4 órás, persze két részből áll, úgyhogy nyugodtan fellehet osztani két napra a megnézését, ahogy én is tettem. Kell is egy kis pihenő, úgyanis szerintem van mit átgondolni az első rész után. Aki nem ismerné a történetet, a film az észak és dél közti háború alatt és után játszódik. Szerintem nagyon szépen mutatják be mennyi fájdalommal és veszteséggel jár egy háború. Gondoljunk csak arra a jelenetre, a Gettisburgi csata aután, mikor a családok várják a posta előtt a veszteség listát… talán a film legmegindítóbb része.

Nagyon tetszik Scarlett karaktere. Főleg azért mert nem a megszokott női főszereplő. Ő nem ártatlan és kis szende. Hanem , igen mondjuk ki, önző, pénzéhes és gyönyörű. Mégis nekem nagyon tetszik benne, hogy a háború után ő az egyetlen, aki nem kesereg a múlton, hanem továbblép és mindent megtesz, hogy átvészelje a nehézségeket és boldoguljon ebben az új világban. A szerepet Vivien Leigh játsza, aki alakításáért meg is kapta a kis aranyszoborot. A szerepre egyébként összesen 1500 színésznőt hallgattak meg.

Akit a legjobban utálok az egész történetben az Ashley Wilkes (Leslie Howard). Ha belegondolunk az egész kavarodásnak ő az oka, hisz ha már az elején megmondta volna Scarlettnek, hogy nem őt szereti, akkor Scarlett boldogan élhetett volna Rhettel (Clarke Gable), de ő mit csinál? Évekig hitegeti a lányt, hogy csakis őt szereti még csók is elcsattan köztük. Ráadásul teljesen hasznavehetetlen is, nem ért semmihez főleg nem ahhoz, hogy dolgozzon. Ráadásul még szőke és kék szemű is…

Egy dolog van, amiért talán sokan nem szeretik a filmet. Az, hogy eléggé befejezetlen. Nem derül ki a végén mi történik Rhettel és Scarlettel, vagy Ashleyvel. Talán az lehet ennek az oka, hogy az írónő Margaret Mitchell 13 évvel a könyv megjelenése után autóbalesetben elhunyt. Valószínűleg ez csak az én fantáziálásom, de ki tudja? Talán az írónő szánt folytatást Scarlettnek. Csak már nem volt ideje megírnia.