A zene vonat

2014 március 1. | Szerző: teszti

Tudom, már régen hallattam magamról, de épp nagy gyakorlaton vagyok, plusz vészesen közeledik a szakdoga leadás határideje szóval eléggé elvagyo havazva 😛

De nem rég láttam a tévéújságba egy filmet az 1001-ből amit már rég meg akartam nézni így szakítottam rá némi időt. Helyesbítek, nem magát a filmet akartam rég megnézni, hanem a filmben szereplő férfi színészt. Az illető pedig nem más, mint Fred Astaire! Nem tudom hányan ismeritek, én is egészen idáig csupán annyit tudtam róla, hogy zenés-táncos színész és valami eszméletlenül táncol. Jó táncosokból szerencsére sosincs hiány. Ott van Gene Kelly, vagy John Travolta. De Fred Astaire neve valahogy szimbólummá vált a filmművészet történetében. Itt volt tehát az ideje, hogy sorra kerüljön egy film a sztepptánc nagy ágyújától.

 Maga a zene vonat cselekménye elég egyszerű. Lényegében egy brodway musical születéésről szól, ahol úgy tűnik minden összejön. Nagyszerű szövegíró páros, csodás rendező, egy kiöregedett film legenda (akit természetesen Astaire alakít) és egy gyönyörű balerina összefog, hogy megfelejenek az akkori trendeknek, elvárásoknak. És mi lesz a vége? Természetesen teljes bukás. Mert mint kiderül a filmből is (és szerintem ez egy nagyon szép tanulság) a közönségnek nem mást akar, nem mást vár el a színháztól és a színészektől mint a szórakoztatás. Ez most így talán ködösnek hangzik de ha megnézitek a filmet megértitek. De természetesen ahogy egy jó amerikai filmhez illik itt is happy end a vége, és a borzalmas musicalből végül kasszasiker lesz. És ahogy már lenni szokott a két főhős is egymásra talál.

Nem mondom, hogy kihagyhatatlan film, számomra a story kicsit össze-visszának, kidolgozatlannak tűnt, de kétség kívül szórakoztató. Főleg azoknak akik szeretik a pörgős táncbetéteket és jó kis musical dalokat azoknak nagyon tudom ajánlani. Az viszont mindenkép le szeretném szögezni, hogy Fred Astaire minden képkockán bebizonyította, hogy ő a holywoody filmtörténet egyik igazi csillaga.

Grease

2013 január 1. | Szerző: teszti

Miután John Travolta kellően megalapozta a hírnevét a Szombat esti lázban bevetette magát a musicalek világába. És így elkészült mindenidők legsikeresebb filmvászonra vitt musicalje.

A történet elég szokványos. Gimis fiú és lány egymásbaszeret, de a barátaik miatt a szerelmük nem teljesedhet ki. Mivel “gáz” lenne ha a menő srác együtt járna a jókislánnyal. A végén persze a menő srác rájön, hogy a szerelem fontosabb, mint a barátoknak való megfelelés. És kész is a happy end.

A szokványos történetet szerencsére teljesen felejthetetlenné teszik a fülbemászó zenék és a remek korreográfia. Szerintem aki esetleg nem is látta a filmet a zenéjét biztos ismeri. John Travolta egész jól énekel, bár Olivia Newton John mellett elég nehéz lehetett helyt állni, hisz neki csodálatos hangja van.

A legjobb jelenet szerintem a táncverseny. Mondjuk én imádom a rockyt, annyira szabad és bohókás, élvezet még nézni is. Arról nem is szólva, hogy lehet John Travoltát szeretni vagy utálni, de azt mindenkinek el kell ismerni, hogy baromi jól táncol. A Szombat esti láz után itt is megmutatta mire képes. Ez a táncverseny egyébként valóban létezett Amerikában 1952 és 89 között.

A másik kedvenc jelenetem a film végén található. Szerintem mindenki tudja mire gondolok. Mikor Sandy (Olivia Newton John) levetkőzve minden addigi szendeségét fekete cicanadrágba és tűsarkúba bújik. Ami csak azért komikus mert Danny (John Travolta) pont azért lép be az iskola futócsapatába és azért érettségizik le, hogy megfeleljen Sandynek, erre a lány ugyanezért változik meg. Szerintem nagyon aranyos. A zenéről már nem is beszélve! Erről a jelenetről is találtam egy érdekességet. A szexi ruhát, amit Olivia N.J. hord a jelenetben egy eredeti 50-es évekbeli darab volt és túl nagy volt a színésznőre. A megoldás az volt, hogy a ruhát szószerint rávarrták Oliviára, így szegény az egész forgatási napon nem mert vizet inni, hisz elég körülményes lett volna kimennie vécére egy olyan ruhában, amit a nap végén aztán ollóval kellett levágni róla. Ez a ruha állítólag még a mai napig ott lóg a színésznő szekrényében. Nem is csodálom. A pokolba kívánhatta azt a napot.

A Greasenek óriási sikere volt világszerte. De ezen ki csodálkozik? Jó zene és táncok plusz az igazi 50-es évekbeli hangulat… mi más kéne egy jó mozifilmhez?

Moulin Rouge!

2012 február 29. | Szerző: teszti

Nagyon szeretem a musicaleket, szerintem ez már az Ének az esőben bejegyzésemből is kitűnt így nagyon lelkesen ültem le a tévé elé, hogy megnézzem ezt a már sokat emlegetett filmet, amit még sosem láttam.

Kicsit fentartással voltam a zene iránt, mint minden olyan filmnél, ahol híres hollywoodi színészek csillogtatják meg ének tudásukat és ahogy már a Mamma miában is láthattuk ez nem mindig jó ötlet. (bocsi Pierce…) De itt kellemesen csalódtam. Nicole Kidman és Ewan McGregor nagyon szépen énekeltek és a koreográfia is rendben volt.

Ewan McGregort én eddig csak a Csillagok Háborúja filmekben láttam (ő volt a fiatal Obi van) de eddig inkább semleges voltam vele szemben. Nem volt vele bajom, de nem is voltam elájulva. Hát ez a film most megmutatta, hogy E. McGregor nem csak, hogy jóképű, legalábbis így szakáll nélkül, de remek színész is. Nicol Kidmanről már nem is beszélek. Egyébként ezért az alakításáért még Oscar jelölést is kapott, teljesen jogosan.

Az egyetlen gondom a filmmel az volt, hogy rögtön az elején közölték a film végét. Eleve egy mélabús, szürke környezetbe csöppenünk bele, amivel még nem is lenne baj, de aztán a főszereplő Christian (Ewan McGregor) első mondata ez: “Beleszerettem egy lányba, de aztán meghalt.” vagy valami ilyesmi. És ezzel rögtön megtudjuk, hogy a szerelemnek és egyben a filmnek nem lesz jó vége.

Azt hiszem azt is meg kell jegyezni, hogy a film elég modern felfogású, aminek én ugyan nem vagyok a híve, de ebben a filmben mégis nagyon jól összehozták a dolgot. A klasszikus musical zenét nagyon jól ötvözték a modern zenékkel és egy kis komikával is fűszerezték.

Egy kicsit beszéljünk a gonosz Hercegről (Richard Roxburgh) is. Hogy sikerült találniuk egy ilyen ellenszenves pasast azt nem tudom, de nekem a hideg futkosott a hátamon tőle főleg mikor meg akarta erőszakolni szegény Sathint (Nicole Kidman).

Egy biztos: ezt a filmet mindenképp látnom kell még egyszer!