Willy Wonka és a csokigyár
2012 április 25. | Szerző: teszti
Álltalában nem szoktam nagy hangsúlyt fektetni a filmek pontos dátumára, de most muszáj mindenki figyelmét felhívnom, hogy ez nem a 2005-ös Johnny Deep féle film. Nem, ez annak az elődje Gene Wilderrel a főszerepben és kicsivel több, mint 30 éve 1971-ben készült. De azért itt emelném ki, hogy az új változat is nagyon jó, én legalábbis nagyon szeretem már csak azért is mert Johnny Deep szerepel benne…
A régi filmet már nagyon régóta meg akartam nézni. És nem csak azért, hogy összehasonlítsam az újabbal. Jó filmek mellett nagyon szeretek főzős műsorokat is nézni. Az egyik kedvencem Heston Blumental, aki mindenféle őrült lakomákat szokott készíteni meghívott vendégeinek. Nagyon bírom a pasast, hihetetlen koponya. És hát az egyik résznek a témája Willy Wonka csokigyára volt. Az első fogás pedig nem volt más, mint falról lenyalható gyümölcsök! Hát mikor ezt megláttam megesküdtem, ha törik ha szakad de én megnézem ezt a filmet. Nem is csalódtam, tényleg volt ott ehető tapéta. Nem jönne rosszul egy a szobámba…
A film nézése közben azért nem bírtam megállni, hogy néha-néha össze ne hasonlítsam a kettőt. Bár ez elég nehéz feladat, hisz ez a régi változat sokkal inkább a gyerekeknek való, míg az új Tim Burton féle kicsit morbidabb beállítású. Azért azt mindenképp a régi javára írnám, hogy ugyanolyan lenyűgöző látványvilága van, mint az újnak csakhogy itt mindent számítógépes trükkök nélkül valósítottak meg! A csoki szökőkutat, Violetta áfonyává változását, az umpalumpákat, mindent. Gondoljunk csak bele mennyi munka volt, míg mindezt megtervezték, felépítették. Félelmetes.
Van egy jelenet, amit nagyon sajnálok, hogy kimaradt az új filmből. Az a rész, mikor Wonka ellenlábasa felajánlja Charlienak, hogy 10.000 bankjegyet ad a fiúnak, ha az ellopja Wonka egyik találmányát. Ezt egyébként mindegyik gyereknek felajánlja. Végül kiderült, hogy az a bizonyos ellenlábas Wonka egyik embere volt és egyedül Charlie volt az, aki nem árulta el a titkot. Ez volt Wonka egyik tesztje. Nekem nagyon tetszett. Szép jelenet volt.
Ami viszont sokkal jobban tetszett az új változatban, az annak a mondanivalója, hogy a család a legfontosabb. Ha emlékeztek az új filmben Charlie nem fogadja el elsőre Wonka ajándékát, mert akkor le kéne mondania a családjáról. Ez a régi filmben teljesen kimaradt. Ott Wonka sokkal kedvesebbnek és kevésbé őrültnek van ábrázolva.
És végül a nagy kérdés. Tudnék-e választani a kettő között? Határozottan azt kell mondanom, hogy nem. Már korábban is leírtam, hogy a két film, bár ugyanaz a cselekmény teljesen más szemszögből mutatja be a történetet. Nekem mindkét változat bejött más-más okokból. Csak azt tudom ajánlani, hogy nézzétek meg mindkettőt és válaszatok saját ízlésetek szerint.
A nagy szökés
2012 április 22. | Szerző: teszti
És elérkeztünk az első ismétléshez. Persze nem egy már megnézett filmet néztem meg újból. De ez az első olyan film, amiben szerepel egy olyan színész, akitől már néztem filmet. Igen, kedves olvasók Steve McQeen újabb háborús filmje következik.
Nagyon szeretem ezt a filmet. A legjobb háborús film, amit valaha láttam (nem mintha olyan sokat láttam volna, de akkor is). A film igaz történeten alapul. Egyszer azt hiszem még egy dokumentum filmet is láttam róla, amiben azok a katonák is szerepeltek és mesélték el élményeiket, akik valóban részt vettek a nagy szökésben. A történet egyébként szerintem elég hihetetlen. Abszurdumnak tűnik 250 ember kiszöktetése egyetlen fogolytáborból egy éjszaka alatt. Mégis volt, aki megpróbálta.
Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a film megértéséhez némi történelmi ismeret nagyonis szükséges. Emlékszem, mikor először láttam nem értettem mégis mi különbség van a Luftwaffe, az SS és a Gestapo között. Hisz mindegyik német szervezet, és mindegyik a katonasághoz tartozik. Aztán később fel lettem világosítva, hogy bizony nagy-nagy különbségek voltak közöttük. Bár ez azért már a filmből is érezhető.
És Steve McQeen ismét csak egy rabot alakít. Egy rabot, aki folyton meg akar szökni és, aki folyton magánzárkába kerül. Nem ismerős? Úgy tűnik nagyon fekszik neki ez a szerep, hisz ha valaki emlékszik a Pillangó című filmben is hasonló szereplőt alakított. De S. MacQeen melett más nagyszerű színészek is láthatók a filmben. Richard Attenboroughról már szintén írtam a Gandhi film kapcsán, csakhogy amíg ott a rendezői tehetségét csillogtatta meg, itt mint színész nyújt lenyűgöző alakítást. Még így is, hogy az általa alakított Bartlet szerintem az egyik legunszimpatikusabb szereplő az egész filmben. Aztán ott van Charles Bronson… A nagy világítóan kék szemeivel és hatalmas muszklijával… ráadásul szerintem ő játsza az egyik legcsodálnivalóbb karaktert, Dannyt, aki bár klausztrofóbiás mégis kiásott 17 alagútat, hogy haza juthasson. A csodás szereposztás mellett a film érdekessége, hogy a szereplők között egyetlen nő sincs. Ez nekünk lányoknak csak jó, így nyugodtan legeltethetjük a szemünket a jóképű pasik sokaságán…
A film egyébként nagyon megindító. Majd összeszorult a szívem, mikor az a sok katona egymás után halt meg. Szerencsére a kedvenc szereplőim mind életben maradtak, kivéve szegény Blythe-ot, aki nem elég, hogy megvakul a film közepén, de a végén még meg is hal. Ráadásul mindez egy lépésre a svájci határtól… Vagy mikor Ashley Pit csak azért hal meg, hogy a társai ne bukjanak le… olyan szomorú.
Mindet összevetve tényleg nagyon jó film, tele nagyszerű jelenetekkel és szereplőkkel. Még az is nyugodtan nézze meg, aki egyébként nem szereti a háborús filmeket, mert hogy tele vannak vérfürdővel és brutalitással. Itt ezek az elemek csak nagyon finoman, mondhatni rejtve vannak jelen, és amit én nagyon szeretek egy filmben, hogy igazán elgondolkodtató. Egy estét mindenki szánjon rá.
Bilincs és mosoly
2012 április 18. | Szerző: teszti
Ez a film egy kicsit a Stanley, a szerencse fia című könyvre emlékeztetett. Kivéve persze, hogy az ifjúsági ez meg felnőtt téma és ebben azért több a durvaság. De ami közös bennük, hogy mindkettő egy munkatáborra emlékeztető fogolytáborban játszódik, a rabok beceneveket adnak egymásnak és a tűző napon dolgoztatják őket. És hogy el ne felejtsem, mindkettőben megszökik a főhős. Amúgy jó könyv, érdemes elolvasni.
Még egy filmet sem láttam, amiben Paul Newman játszott. De az már bizros, hogy nagyon sármos pasi. Pedig nem is szeretem a szőke, kék szemű színészeket. De a mosolya, az szívdöglesztő. Biztos ezért is választották őt a főszerepre.
Először nagyon nem értettem a címet (mármint a magyart). A bilincs még érthető, hisz a történet rabokról szól, de hogy jön a rabok fájdalmakkal és kegyetlenségekkel teli életébe a mosoly? Aztán megértettem. Szerintem Luke (Paul Newman) azért csinálta azt a sok örültséget pl. hogy megeszik 50 tojást 1 óra alatt, hogy örömet csempésszen társai életébe és persze, hogy borsot tőrjön az őrök orra alá. És ha így ebből a szemszögből nézzük máris érthető lesz a cím.
Azért a nevetés mellett sok elgondolkodtató rész is volt a filmben. Számomra az volt a legmeghökkentőbb, mikor Luke mamája meghal és erre az őrök egy heti magánzárkába csukják, hogy el ne szökjön a temetésére. Persze rosszul tették, mert Luke egészen addig nem is akart megszökni… Utána meg egyre-másra jöttek a szökési kísérletek, míg végül sikerült neki. Mondjuk…
Volt egy jelenet, amit nem igazán tudtam hova tenni. Az a rész, mikor az a szőke lány mossa a kocsit a rabok szeme láttára. Aki már látott miniruhában kocsit mosó fiatal lányt, el tudja képzelni miről beszélek. Az nyílvánvaló volt, hogy a lány direkt csinálja. De miért? Hogy direkt bosszantsa a rabokat, akik ki tudja mikor voltak utoljára nővel? Ha ezért akkor ez elég kegyetlen dolog volt tőle. Mindenesetre a sztorihoz nem igazán értettem, hogy kapcsolódik.
Ugyan ez már a sokadik rabos, durvaságokkal teli filmem, mégis nagyon tetszett. Nem volt olyan kegyetlen mint mondjuk a Pillangó, egy kicsit talán lazább, nevetősebb. Abszolút tudom ajánlani.
Botrány az operában
2012 április 10. | Szerző: teszti
Eddig ez volt a legrégebbi film, amit megnéztem (1935-ben készült) és őszintén szólva egész jó volt. Aranyos kis film.
Érdekes dolog összehasonlítani egy régi filmet egy maival. Ha ez egyáltalán lehetséges. Nem csak arra gondolok, hogy a régi filmek csak fekete-fehérek voltak vagy hogy a maiakkal ellentétben mennyire látszódnak a vágások. Nem, én arra gondolok, hogy például ebben a filmben is mennyi őrültséget csinálnak a színészek olyasmiket, amiket ma már biztos mindenféle trükkel bolondítanának meg pedig így a maguk egyszerűségében is élvezhetők. Például, mikor Tomasso (Harpo Marx) össze-vissza leng az operában a köteleken.
Bevallom, az elején kissé bugyutának találtam a poénokat. De ennek a bugyutaságnak is meg van a maga bája. Néha olyan butaságokat hordtak össze, hogy azon csak nevetni lehetett. Aztán meg a különböző mókás helyzetek! Mikor a főszereplők a hajón utaznak és egy szűk kis kabinba vagy huszan bepréselődnek, ott vannak egymás hegyén-hátán, hát ott szakadtam a nevetéstől!
Mindent összevetve tetszett a film, úgyhogy csak ajánlani tudom a nosztalgia kedvelőknek. Ne haragúdjatok, de ma csak ennyi telik tőlem, ugyanis relytéjes módon behalt a számítógépem billentyűzete úgyhogy most a képernyő-billentyűzettel szenvedek… de igyekszem minnél hamarabb megjavítatni, remélem nincs komolyabb baj.
Dumbo
2012 április 7. | Szerző: teszti
Ennyi rengeteg év kellett hozzá, hogy végre rájöjjek, Dumbonak vajon miért olyan nagyok a fülei? Persze ez csak az én verzióm, de azért hallgassátok meg. Tehát: a világon két ismert elefánt fajról tudunk. Vannak ugyebár az afrikai és az ázsiai elefántok. És mi a legszembetűnőbb különbség a kettő között? Hát a fülük! Nézzétek csak meg egy képen. Az ázsiai elefántok füle kicsi, pont mint a felnőtt elefántoknak a mesében. Az afrikai elefántoknak ezzel szemben szép méretes fülük van. Pont mint Dumbonak! Lehetséges, hogy az a lökött gólya véletlenül egy afrikai elefánt bébit hozzott Mrs. Jumbonak, ő volt Dumbo. Ezért lógott ki szegényke a sorból.
A filme egyébként szerintem nagyon aranyos. Talán az egyetlen mese az egész világon, amiben maga a főszereplő nem szól egyetlen szót sem. Nem is baj, hisz ott van helyette a többi szereplő, akiknek szinte be nem áll a szája. Kiskoromban mindig sírtam azon a részen, mikor Dumbo meglátogatja az anyukáját és szegény elefánt mamának csak az ormánya látszik ki a rácsok közül… ráadásul az a szép zene, ami a jelenet alatt megy…
Van azonban egy rész, ami sem kiskoromban, sem pedig most nagy lakli fejjel sem tetszett. Ez az a rész, mikor Dumbo és Timi berugnak és mindenféle kísérteties szellem-elefántokat látnak. Így utólag belegondolva talán elrettentésnek szánták ezt a részt a gyerekeknek? Tudjátok… ne igyál kisfiam különben mindenféle rémísztő dolgokat fogsz látni bódult állapotban aztán még ráadásul ki tudja hol ébredsz fel…
A jó, a rossz és a csúf
2012 április 6. | Szerző: teszti
Egy kicsivel több öldöklés és brutalitás volt ebben a filmben, mint amennyit én szem eltakarás nélkül el tudok viselni. De ennek ellenére egész jó volt, bár nem biztos, hogy megnézném mégegyszer.
Előre is elnézést kérek az egyhangúságért, ugyanis ez a film ismét csak az amerikai polgárháború idején játszódik, akárcsak az Elfújta a szél, de mentségemre legyen mondva, hogy nem tudtam róla. Ahhoz képest, hogy a film egy sima cowboyos western filmnek indult elég nagy hangsúlyt kapott a háborús szál is. Nekem az a jelenet tetszett legjobban, mikor Szőke (Clint Eastwood) és Tuco (Eli Wallach) felrobbantják a hidat, hogy megmentsenek egy csomó katonák, akik csak azért haltak volna meg, mert a katonai vezetőség nem akarta, hogy a hídnak baja essen. Ahhoz képest, hogy mekkora gazemberek voltak ez szép cselekedett volt tőlük.
A történetben azért elég sok jelenet volt, amiknek a nézése közben kirázott a hideg. Kicsit sok volt az lövöldözésből és az egymás összeveréséből. Már a nyitójelenetben is. Gondoljunk bele, a film azzal kezdődik, hogy Angyalszem (Lee Van Cleef) kiírt egy egész családot. Nem valami vidám kezdet. Ez azért elég komikus a történetben, hogy a “Rosszat”, aki kinyír mindenkit Angyalszemnek hívják, és ráadásul még katona is. Vagy csak annak tette magát, erre nem egészen sikerült rájönnöm.
A másik dolog, ami elgondolkodtató, hogy Szőke, aki elvileg a “Jó” vajon tényleg olyan jó? Nekem kezd az a benyomásom lenni, hogy ő a legszemetebb az egész filmben. Szemrebbenés nélkül átállt egyik oldalról a másikra, szegény Tuco háromszor is majdnem meghalt miatta szóval nem lehet azt mondani, hogy egy angyalian jó figura.
Szerintem Tuco karaktere volt a legszerethetőbb. Mindig ő került a legnagyobb bajba és mindig ki tudott mászni belőle. Én először teljesen életképtelennek és ostobának tartottam, de hamar kiderült, hogy erről szó sincs. Azért meg van a magához való esze és mellesleg a pisztollyal is jól bánik. Az a rész különösen tetszett, mikor a bátyával beszélget és azt mondja, hogy abból a szegénységből, amiből ők jöttek csak két módon lehet kitőrni: vagy pap lesz az ember vagy pedig útonálló. A két testvér ezt a két teljesen különböző utat választotta.
Mindenesetre kellemes változatosság volt a sok amerikai film után végre egy olasz filmet megnézni. Néha kicsit egyoldalúnak érzem ezt a listát, hisz jó, tényleg Amerika a film készítés fellegvára, de azért itt Európában is készültek jó filmek. És ezekből nem sokat tartalmaz ez a bizonyos 1001 film.
Elfújta a szél
2012 április 5. | Szerző: teszti
És elérkezett a 21. film. Márcsak 980 van hátra. Jól haladok…
Nagyon szeretem ezt a filmet. Már régebben is láttam, amiért egyik barátnőmnek tartozom hálával, akinek az Elfújta a szél a kedvenc regénye. Az ő bíztatására néztem meg először a filmet, majd olvastam el a regényt is és mindkettő iszonyatosan jó volt. Máig se felejtem el azt a jelenetet, mikor épp a szobámban ültem és szinte faltam a sorokat, épp annál a résznél tartottam, ahol szegény Melanie meghal, mikor anyukám bekiabált, hogy menjek segíteni. Én erre teljesen felháborodottan visszakiabáltam: “Anya hagyj már békén, Melanie éppen haldoklik!”. De megnyugtatok mindenkit általában nem vagyok ilyen, csak tényleg nagyon izgi volt. Biztos mindenki átélte már ezt az érzést, persze csak az aki szeret olvasni.
De most térjünk vissza a filmhez. Nagyon hosszú,majdnem 4 órás, persze két részből áll, úgyhogy nyugodtan fellehet osztani két napra a megnézését, ahogy én is tettem. Kell is egy kis pihenő, úgyanis szerintem van mit átgondolni az első rész után. Aki nem ismerné a történetet, a film az észak és dél közti háború alatt és után játszódik. Szerintem nagyon szépen mutatják be mennyi fájdalommal és veszteséggel jár egy háború. Gondoljunk csak arra a jelenetre, a Gettisburgi csata aután, mikor a családok várják a posta előtt a veszteség listát… talán a film legmegindítóbb része.
Nagyon tetszik Scarlett karaktere. Főleg azért mert nem a megszokott női főszereplő. Ő nem ártatlan és kis szende. Hanem , igen mondjuk ki, önző, pénzéhes és gyönyörű. Mégis nekem nagyon tetszik benne, hogy a háború után ő az egyetlen, aki nem kesereg a múlton, hanem továbblép és mindent megtesz, hogy átvészelje a nehézségeket és boldoguljon ebben az új világban. A szerepet Vivien Leigh játsza, aki alakításáért meg is kapta a kis aranyszoborot. A szerepre egyébként összesen 1500 színésznőt hallgattak meg.
Akit a legjobban utálok az egész történetben az Ashley Wilkes (Leslie Howard). Ha belegondolunk az egész kavarodásnak ő az oka, hisz ha már az elején megmondta volna Scarlettnek, hogy nem őt szereti, akkor Scarlett boldogan élhetett volna Rhettel (Clarke Gable), de ő mit csinál? Évekig hitegeti a lányt, hogy csakis őt szereti még csók is elcsattan köztük. Ráadásul teljesen hasznavehetetlen is, nem ért semmihez főleg nem ahhoz, hogy dolgozzon. Ráadásul még szőke és kék szemű is…
Egy dolog van, amiért talán sokan nem szeretik a filmet. Az, hogy eléggé befejezetlen. Nem derül ki a végén mi történik Rhettel és Scarlettel, vagy Ashleyvel. Talán az lehet ennek az oka, hogy az írónő Margaret Mitchell 13 évvel a könyv megjelenése után autóbalesetben elhunyt. Valószínűleg ez csak az én fantáziálásom, de ki tudja? Talán az írónő szánt folytatást Scarlettnek. Csak már nem volt ideje megírnia.
Álom luxuskivitelben
2012 április 1. | Szerző: teszti
Még sose láttam egyetlen Audrey Hepburn filmet sem azelőtt. Ami csak azért vicces, mert az életéről szóló filmet, amiben Jennifer Love Hewit játsza a főszerepet, viszont láttam és nagyon tetszett. Így nagyon örültem, mikor megláttam, hogy ez a film is szerepel a listán.
A film egyébként nagyon tetszett. A legjobban Audrey H. ruhái tetszettek, főleg az a fekete ruha, amit a nyitójelenetben viselt. Ez a ruha egyébként a második legdrágábban elkelt filmrelikvia, 2006-ban összesen 807 ezer dollárt fizettek érte. Audrey az egész filmben gyönyörű ruhákat viselt, a kalapokról már nem is beszélve. Nem csoda, hogy a kisfekete még mindig nem ment ki a divatból és ami a legfontosabb minden nőnek jól áll.
Holly (Audrey Hepburn) és Paul (George Peppard) története nem igazán a megszokott szerelmi sztorik közé tartozik. Két eltartott fiatal, akik azzal keresik a pénzüket, hogy gazdagokat szórakoztatnak. A történetben a legjobban a névtelen cica tetszett. Holly azt mondja ő és a cica nem tartoznak össze ezért is nem adott nevet neki. De szerintem ez nem igaz. Én is macska tartó vagyok így tudom, hogy a cicák nem maradnak olyan helyen, ahol nem érzik jól magukat vagyis ha valahová nem akarnak tartozni, akkor egyszerűen elmennek. A filmbeli cica nem hagyta el Hollyt vagyis ő már úgy gondolta, hogy Hollyhoz tartozik. Szerintem Holly ezt csak nem volt hajlandó belátni. Az a jelenet volt a legszívszorítóbb, mikor Holly kidobja az esőbe azt a szegény cicát. Persze aztán visszament érte, de akkor is. Elszorult a szívem mikor láttam. Maga Audrey H. is azt mondta, hogy pályája során ez volt a legutálatosabb dolog, amit tennie kellett. Teljesen megértem.
Egy másik érdekesség. A film nagy részét stúdióban vették fel. Kivételt képez a nyitójelenet, ahol Holly az utcán sétálgat. Az utca elvileg néptelen, de a forgatás alatt egy csomó bámészkodó sereglett oda, aminek következtében Audrey H. rengetegszer elrontotta jelenetet. A stáb egyik tagja emiatt kis híján halálos áramütést szenvedett, ami arra késztette a színésznőt, hogy gyorsan befejezze a jelenetet és többet ne hibázzon.
Egy másik dolog, ami meglepett, a film eredeti címe Breakfast at Tiffany’s. Mikor még nem ismertem a filmet meg voltam róla győződve, hogy a főszereplőlányt hívják Tiffany-nak. Jó nagy meglepetés ért, mikor rájöttem, hogy Tiffany a világhírű ékszerüzlet. Az nagyon tetszett, hogy ez az ékszerüzlet milyen sokat jelentett Hollynak. A Tiffany egy varázslato hely, ahol nem történhet semmi rossz és ahol mindenki kedves. Ilyen helyszínek más filmekben is megjelennek, de azok legtöbbször parkok esetleg egy ház, de nem ékszerüzlet. Nagyon érdekes volt.
Végezetül még annyit, hogy mindenkinek meleg szívvel ajánlom ezt a filmet. Ha mást nem is egy jó estét biztos fog nyújtani.
Szelíd motorosok
2012 március 25. | Szerző: teszti
Nincs az az Isten, hogy én még egyszer megnézzem ezt a filmet! Soha-soha-soha!!!
Több mint másfél órán át azt kellett bámulnom, hogy a két menő csávó, akiknek még a nevére sem emlékszem, mennek a motoraikon. És mennek és mennek és mennek. És mikor menteke egy kicsit rövid pihenő után a változatosság kedvéért megint mentek. Amikor meg nem mentek cigiztek, drogoztak, piáltak és szexeltek. Igazi tiniknek való film…
Pedig az ember már azt hinné, hogy az a film, amiben Jack Nicholson játszik nem lehet rossz. Már épp kezdtem volna belefeledkezni, hogy J. Nicholson milyen helyes volt fiatal korában, erre mi történik? Meghal. Amúgy nem tudom mit képzeltek az amerikaiak a filmben. Összevernek és lelövöldöznek akárkit, aki nem szimpatikus nekik vagy csak azért mert hosszú a hajuk. Hát örülök, hogy akkor még nem éltem.
Teljesen ledöbbentem azon anyukám milyen izgatott lett, mikor meglátta mit nézek. Azt mondta ez iszonyú nagy film volt, az ő fiatal korában és neki mennyire tetszett. Talán az a baj, hogy az én korosztályom már annyira felpörgetett életet él és a filmek is annyira pörgősek, hogy egy ilyen lazulós, nyugis kis film, már élvezhetetlen. A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy ez a film inkább amolyan “fiús” film. Az én apukám ugyan vonat bolond, de ő is órákig eltudja nézegetni, hogy a vonatok csak mennek és mennek. Gondolom a motorokkal sem lehet másként.
Úgy látom ennyit tudtam csak kisajtolni magamból ebben a bejegyzésben. Sajnos nincs túl sok mondanivalóm Szelíd motorosokkal kapcsolatban. A zenéje azért jó volt.
Gandhi
2012 március 21. | Szerző: teszti
Ez a film nagyon-nagyon-nagyon és még egyszer, nagyon tetszett. Most először jutott eszembe, ha nem kezdtem volna bele ebbe a “Lehetetlen küldetésbe” milyen szép filmek maradtak volna ki az életemből. Mert ezt a filmet, szégyen, nem szégyen magamtól sose néztem volna meg. Hogy miért azt igazából nem tudom, talán mert eddig nem szenteltem túl nagy figyelmet annak a csatornának, ahol az eddigi filmek közül a legtöbbet láttam. Most már megtanultam, hogy ez öreg hiba volt. De most már beszéljünk a filmről.
Ahogy szerintem a címből is kiderül a film Mahatma Gandhi életéről szól. Én nagyon szeretem az életrajzi történeteket. És nem csak a filmeket a könyveket is. Gandhiról egészen idáig csak annyit tudtam, hogy India szabadságáért harcolt, éhségsztrájkolt és Angliában szerzett ügyvédi diplomát. Mindez a gimiből ragadt rám, néhány olyan információ amiről azt gondoltam, hogy a jövőben sosem veszem majd hasznát. És lám, megint tévedtem. Az például teljesen újdonság volt számomra, hogy Gandhi Dél-Afrikában kezdett dolgozni, mint fiatal ügyvéd és ott kezdte szervezni az első tüntetéseit. Idiába már úgyment haza, hogy mindenki ismerte.
A másik dolog amiért nagyon tetszett a film, a gyönyörű tájak voltak, amiket bemutatott. India csodálatos ország lehet. Még sose jártam ott, de jó lenne egyszer elmenni. Csak a csapvízből nem szabad inni, mert hasmenésed lesz, legalábbis ezt hallottam.
Két jelenet volt, ami nagyon megfogott. Az egyik még az elején, mikor Dél-Afrikában Gadhiék a börtön elé mennek tüntetni és ott a lovasrendőrség nekik ront. Ekkor Gandhi egyik barátja szól,hogy feküdjenek le a földre, így is tettek, mire a vágtázó lovak megálltak. Mivel a katonai lovakat úgy tanították be, hogy nem taposhatnak emberre. A katonák persze nem tudtak mit csinálni, így visszavonultak. Nagyon szép jelenet volt, nagyon tetszett.
A másik jelenet, mikor Gandhi azért böjtől, hogy Indiában a hinduk és a muzulmánok béküljenek ki és éljenek békésen együtt. Gandhi elé járult egy férfi és azt mondja a pokolra fog jutni, mert megölt egy muzulmán kisgyereket. Gandhi megkérdezte miért tett ilyet, mire a férfi azt felelte azért mert az ő gyerekét is megölték és végül megkérdezte Gandhitól, hogy hogyan vezekelhetne. Erre Gandhi ezt felelte: Ahhoz hogy elkerüld a poklot csak egy dolgot kell tenned: vegyél magadhoz egy kisfiút és neveld fel úgy mint a sajátodat. De nagyon vigyázz, hogy az a fiú muzulmán legyen és muzulmánként neveld is fel. Szerintem ez volt a film legmegindítóbb jelenete.
Szeretnék néhány sort írni a film hátteréről. A film összesen 8 Oscar-díjat kapott. Köztük a legjobb rendezőnek járó elismerést, aki nem volt más mint Richard Attenborough. Ha valaki (mint én is) jobban felismeri így, ő volt az az öreg hapsi, aki a Jurassic park című filmben az öreg milliárdost alakította, aki felépítette a parkot. Én például nem is tudtam, hogy ő rendező is, nem csak színész. Egyébként az ő testvére David Attenborough, aki azokat a nagyszerű természetfilmeket készítette. Előbbi testvér ma már Lord, utóbbi pedig Sir, ami azért az angolok körében nagy szó.
A filmről még annyit szeretnék mondani, hogy a hossza kemény 3 óra így aki nem nagyon szeret hosszú ideig üldögélni, ne akarja egyhuzamban végignézni. Azt nem mondom, hogy ne is nézze meg, mert az nagy hiba lenne. Mert őszintén mondom, hogy ez a film méltán kapott helyett az 1001 filmben.
Ollókezű Edward
2012 március 18. | Szerző: teszti
Létszi ne nevessetek ki és ne is gondoljátok, hogy egy kis nyápic vagyok, de ez a film volt az első az eddigiekből, amin elsírtam magam. És nem, nem kínomban. Még most is törölgetem a szemem ugyanis épp most kapcsoltam ki a tévét a film után. Ezzel együtt úgy kb. 8-ra emelkedett azoknak a filmeknek a száma amiknek a végén a könnyeimet törölgettem és igyekeztem elérni, hogy más ne lássa meg. Persze mindig eredménytelenül.
Pedig nem vártam sokat a filmtől. Amikor először hallottam róla, úgy látatlanban azt gondoltam, hogy ez valami sorozatgyilkos története lehet, aki halomra gyilkolja maga körül az embereket. De barátnőim gyorsan felvilágosítottak, hogy erről szó sincs. Hogy végülis miről szól azt ugyan nem részletezték, csak annyit mondtak, hogy uncsi és morbid.
Morbidnak, tényleg elég morbid. Mikor először megláttam Edwardot majdnem elkapcsoltam olyan szörnyen nézett ki. Az első gondolatom az volt, hogy szegény Johnny Deep. Olyan helyes pasi és így elcsúfították szegényt. Úgy tűnik ő, mint színész valamiért vonzódik a morbid főhősökhöz, hisz például mint Willy Wonka is elég morbidul festett. Dehát ezért szeretjük. Mert olyan különc. Csak tudnám miért nem kapott még Oscart?
A film története, egyébként szerintem elég Frankeistein-szerű. Torzszülött fiú megpróbál beilleszkedni a normál társadalomban, de persze nem sül el jól a dolog. És természetesen, ahogy már lenni szokott szerelemre is talál. Annyira drukkoltam, hogy a szerelmesek valahogy együtt maradhassanak… de persze megint hiába reménykedtem. Most már igazán rám férne egy olyan film, aminek legalább egy kicsit jó a vége. Kezdek lassan depresszióba esni.
Amire még kíváncsi lennék, hogy a helyszínt, ahol a film játszódott egy tipikus kis kertváros, az vajon egy létező város volt vagy pedig megépítették? Mert azok az egyforma dobozsszerű házak nem tűntek valódinak. De díszletnek meg túl nagynak látszottak. Ha valaki tud erről infót létszi ossza meg velem, mert tényleg érdekelne.
Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, hogy a sztori úgy volt, megcsinálva, hogy a történetet egy nagymama meséli az unokájának esti mese gyanánt. Hát elég érdekekes esti mese téma… csoda, hogy szegény kislány nem bújt sírva a paplan alá. És persze ki más lehetett volna a nagymama mint a hajdani fiatal lány, akibe Edward beleszeretett…
Mindent összevetve és a sírást és a morbid külsőt leszámítva a film nagyon tetszett úgyhogy bátran tudom ajánlani mindenkinek. Johnny Deep rajongóknak és nem annyira rajongóknak egyaránt.
Szombat esti láz
2012 március 13. | Szerző: teszti
Sokszor hallottam, hogy a Szombat esti láz egy kultuszfilm és mindenképp meg kell néznem mert az általános műveltség része. Hát én ezt “nagy” filmet három sorban így jellemezném:
eleje: uncsiiiiii
közepe: jó
vége: nagy-nagy-nagy csalódás
Az elejénél higyétek el, hogy nem túloztam. 10 percen keresztül mást sem bámultam mint, hogy John Travolta milyen “cool”-on járkál az utcán és, hogy fél órán keresztül lövi be a haját. És mindezt egyetlen pici fecskében. (mondjuk, mivel akkor még nem volt rajta egyetlen fölös kiló se és nagyon kisportólt volt talán ez a momentum nem olyan nagy baj…) Úgy látszik az amerikaiak fecskék iránti utálata még nem kezdődött el.
Ami mégis a legjobban kiakasztott az az a rengeteg piperkőc fiú. Nem akarom én bántani a 70-es éveket, hisz mégis csak akkor voltak fiatalok az én szüleim is, de könyörgöm… hogy néznek ki azok a fiúk? Csillogó-villogó ingek, sarkas cipők és azok a zselétől csöpögő frizurák… hát szörnyű.
Az azért igaz, hogy a film zenéi nagyon jók. John Travolta hihetetlenül jól táncol a táncolós részek nagyon jók voltak. Egyébként ez volt az a film, amivel befutott és rögtön a film után már le is szerződtették a Grease-re, ami viszont szerintem nagyon jó film.
Azt végig sejtettem, hogy azzal a Bobby gyerekkel történni fog valami. Először azt hittem, hogy öngyilkos lesz mert nem akarja feleségül venni a barátnőjét, akit felcsinált. Aztán azt hittem bevallja, hogy meleg és szerelmes Tonyba (John Travolta). Egyik sejtésem sem jött be, de hogy mi történt Bobbyval azt nem mondom meg, mert nem akarom lelőni a poént.
És végül ott van a “szerelmi” szál is. Már ha annak lehet nevezni. A film végig elhiteti velünk, hogy igen, Stephanie és Tony egymásnak lett teremtve és a film végén beteljesül a nagy szerelem! Erre mit kapunk? “Maradjunk barátok”. Ezért izgultam én annyit, hogy mi lesz velük? Hát nagyon köszönöm.
Roger nyúl a pácban
2012 március 6. | Szerző: teszti
Mikor elkezdtem a filmnézést kicsit tartottam attól, hogy a listán szereplő filmek nagyon egysíkúak lesznek. Csupa művészfilm vagy dráma és a végén teljes melankóliába esem. De az eddig bemutatott filmeket látva azt kell mondanom, hogy szerencsére tévedtem. A 1001 filmben rengeteg műfaj képviselteti magát. Mégis meglepett, hogy ez a film is helyet kapott köztük.
A Roger nyúl a pácban azok közé a filmek közé tartozik, ahol keverik az élő szereplőket a megrajzoltakkal. Walt Disneynek is volt egy ilyen időszaka, gondoljunk csak a Mary Poppinsra vagy az Ágygömb és seprűnyélre. Ez a film talán egy nagy olvasztótégelynek tekinthető. Itt szinte az összes híres rajzfilm figura feltűnik rövidebb-hosszabb időre. Miki egértől kezdve, egészen Tapsi Hapsiig. Meg persze ott vannak a kitalált szereplők, mint Roger és Jessica.
A film szerintem egész jó. Bár nem vagyok túl nagy rajongója az amerikai firka filmeknek, ahol széfeket és zongorákat dobálnak a szereplők egymásra ez a film még nekem is elég nézhető volt. Nagyon tetszett a detektíves vonal is ami a 40-es évek beli Amerikának a hangulatát idézte föl.
Az ember azt hinné ez egy gyerekmese hisz mégis csak rajzfilm figurák szerepelnek benne, de azért volt olyan rész a filmben, ahol még az én hátamon is futkosott a hideg. Ilyen volt az a rész, ahol a főgonoszt szétlapítja egy úthenger és mi ennek a szétlapításnak minden egyes mozzanatát végig nézhetjük. Persze a gonosznak ez után nem esett semmi baja, hisz kiderült róla, hogy ő is egy firka (bocsi, most lelőttem a film poénját) de akkor is. Arról pedig még nem is beszéltem, mikor ez a kilapított ürge elkezd ott mászkálni… hát pfúj. Meg ott volt az a rész is, ahol azt a szegény kis sípoló cipőcskét belemártják a Lötybe és az emiatt meghal. (a Löty az egyetlen eszköz amivel meg lehet ölni a firkákat) Még soha életemben nem sajnáltam egy cipőt sem, hogy meghal…
Láttam már pár filmet, ahol a szexet mindenféle álnévvel illették, mert nem akarták kimondani, de eddig az ebben a filmben használt pirospecsenyézés viszi a pálmát. Pirospecsenyézés… hogy a csudába találták ezt ki?
Mindent összevetve és a horrorisztikus részektől eltekintve aranyos kis film, úgyhogy mindenképp ajánlani tudom. De a gyerekes szülőknek inkább azt tanácsolom, hogy előbb ők nézzék meg és döntsék el, hogy szeretnék-e ha a gyerekeik kilapított piros szemű bácsikat nézennek a tévében…
Óz, a csodák csodája
2012 március 3. | Szerző: teszti
Már nagyon-nagyon rég nem láttam ezt a filmet. Pedig kiskoromban nagyon szerettem, sőt még most, hogy annyi év után újra megnéztem még mindig nagyon tetszik.
A főszerepben Judy Garlanddal, aki 17 évesen ezzel a filmmel kezdte el karrierjét, ami sajnos nem tartott túl sokáig. Alig 47 évesen, gyógyszer túladagolásban halt meg. Bár ezen kívül más filmjét még nem láttam, de ha már 17 évesen ilyen remek színésznő volt, akkor nagyon sajnálatos, hogy ilyen korán hunyt el.
A film történetét azt hiszem majdnem mindenki ismeri. L. Frank Baum népszerű könyvének a feldolgozása és bár sok helyen változtattak az eredeti történeten ez szerintem nem von le a film értékéből. A film még nálunk is olyan sikeres volt, hogy összesen 4 fordítást és szinkronizálást élt meg. A legutóbbit 2000-ben készítették, de én videóról az 1992-es szinkronnal láttam, ahol a főszereplőnek, Dorothynak (Judy Garland) Szinetár Dóra adja a hangját.
A film egyébként mind zeneileg, mind a poénokat tekintve nagyon élvezetes. A kedvenc jelenetem, mikor a Gyáva Oroszlán (Bert Lahr) megjelenik a színen, le is írom a kedvenc poénomat:
“- Nézzétek milyen karikásak a szemeim már egy hete nem aludtam.
– Miért nem számolsz birkákat?
– Attól még csak rosszabb, mert a birkáktól is félek!”
Emlékszem, kiskoromban nagyon féltem a gonosz boszorkánytól (Margaret Hamilton) és annál a résznél, mikor Dorothy be van zárva a kastélyába és egyre csak pörögnek a homokszemek a homokórában… a lány 3 barátja siet megmenteni őt, mert ha az utolsó szem is lepörög Dorothy meghal. Még most is borsódzik a hátam, így 22 évesen is.
A film másik érdekessége, hogy az eleje és a vége, vagyis mikor Dorothy otthon van Kansasban fekete-fehér, míg az Óz világában felvett részek színesek .Szerintem nagyon jó ötlet. Ezzel csak kihangsúlyozzák a mese/álom világ és a valódi világ közti különbségeket. Az is nagyon tetszik, hogy a könyvvel ellentétben itt úgy van beállítva, hogy Dorothy igazából csak álmodja az egészet és a saját családját álmodja bele a szereplőkbe.
És ismét itt van egy film, amiért rajongok és amit csak ajánlani tudok, hiába mese szerintem a felnőtteknek is látnia kell.
Spinédzserek
2012 április 28. | Szerző: teszti
Nem mintha nem bírnám ezt a filmet, de mégis mit keres itt ebben a listában? Már az Apádra ütökben is feltettem ezt a kérdést, de itt végleg megállt bennem az ütő.
Az előbb azt írtam, hogy bírom a filmet, de be kell vallanom az évek során sokat vesztett a varázsából. Úgy öt évvel ezelőtt sokkal inkább lekötött. De lehet, hogy csak az beszél belőlem, hogy az elmúlt években egyre jobban idegesítenek az amerikai gimnáziumokban játszódó filmek. Mert ha tényleg ilyen egy amerikai középiskola, akkor köszönöm szépen, inkább maradok itt Magyarországon. Most is, ahogy néztem a filmet egyre csak azt vettem észre, hogy a diákok telefonálnak, beszélgetnek, sminkelnek órán és nem úgy sutyiban, ahogy mi tettük annak idején, hanem nyíltan a tanár szeme láttára és a tanár még csak rájuk sem szól! A másik dolog amin kiakadtam, mikor Tye (Brittany Murphy) a vidékről jött lány nagy szemekkel néz, hogy ott a suliban kapni Colát… hűha… Ezeket a dolgokat olyan lekicsinylőnek éreztem. Gáz az, aki figyel órán, hogy okosabb legyen és gáz az, aki vidékről jött. Nekem ez sehogy se tetszik.
Azt azért el kell mondanom, hogy a film nagyon vicces. Főleg azon a részen derültem jókat, mikor szegény Chert (Alicia Silverstone) kirabolják és utána panaszkodik a telefonban, hogy a pasi milyen gonosz votl vele, mert kirabolta, üvöltözött vele egy sort és a végén még a ruháját is tönkre tette. Vagy az a rész, mikor kiderül, hogy a srác, aki tetszik neki igazából meleg…
Most is azon gondolkozom, hogy talán volt a filmnek valami rejtett mondanivalója? Valami, amit én nem vettem észre? Hát ha volt ilyen, akkor tényleg valahol nagyon-nagyon mélyen el lett rejteve…
Oldal ajánlása emailben
X