Eredet
2013 október 25. | Szerző: teszti
A Titanicbeli szereplését leszámítva Leonardo DiCaprio nem tartozik a kedvenc színészeim közé (túl nyálas nekem), de ebben a sci-fi akciófilmben kifejezetten tetszett.
Alapvetően szeretem ezeket a típusú filmeket. Első hallásra az alapötlet kicsit légből kapottnak tűnik: emberek be tudnak lépni mások álmaiba és onnan titkos információkat lopnak ki. DiCaprio egy ilyen álomtolvajt alakít Dom Cobbot, aki csapatával együtt megbízásokat vállal, de a munkájának hála kitiltották amerikából és ezért nem láthatja a gyerekeit. Ezért vállal el egy igen nehéz megbízást. A megbízó ígéretet tesz neki, hogy ő elintézi, hogy hazajuthasson bűntetlenül. A megbízás azért nehéz (és itt jön a bonyolultság a storyban) mert a kis csapatnak a tudat legmélyére kell bejutnia és ezt csak úgy teheti meg, hogy miután belép egy álomba utána még egy álomba kell bejutni aztán mégegybe. Bocsi, ha nem teljesen érthető, de nem tudom jobban elmagyarázni. Közben pedig van még egy csavar. Dom felesége, aki már meghalt folyton meg-meg jelenik a férfi körül és azt bizonygatja hogy ő igazából nem is halt meg csak felébredt és Dom még mindig álomban van. Ez persze sok kellemetlenséget okoz főhősünknek.
Azt hiszem ennyi elég is a történetből. Legyen elég annyi, hogy tele van akcióval, lövöldözéssel és mindennel, ami csak kell. Nekem legjobban az a rész tetszett, mikor a film vége felé főhőseink már azon igyekeznek, hogy felébredjenek az álomból és mi láthatjuk, hogy a különböző álom szinteken sorra mi történik. Szerintem nagyon izgalmas.
Egyedül a vége nem tetszett. Azt hiszem már korábbi bejegyzésekben írtam, hogy nem nagyon szeretem, ha egy flmnek nyitott a vége. Itt is ez történt. Azt hisszük, hogy minden Happy End Dom végre ismét együtt lehet a gyerekivel, de aztán a szemükbe ötlik a képernyőn VALAMI (nem írom le mi mert nem akarom lelőni a poént) és megint elbizonytalanodunk és nem tudjuk, hogy most mi van.
Lényegében az egész történet egyetlen kérdés körül lebeg: Ez vajon csak álom?
Száll a kakukk fészkére
2013 szeptember 29. | Szerző: teszti
Jack Nicholson egy kicsit mindigis egy őrült benyomását keltette bennem, de azt hiszem ebben a filmben végleg bebizonyította, hogy lehetséges, hogy őrült de emellett egy zseniális színész is.
Nem tudom miért, de valahogy mindig is azt hittem ez a film egy háborús film. Talán azért mert mindig apa mondogatta nekem milyen jó film és ugye mivel férfiból van ezért főleg a háborús és történelmi filmeket kedveli. Pedig nem. A fil egy elmegyógyintézetben játszódik, ahova a főszereplő McMurphy (Jack Nicholson) azért kerül be, mert azt hiszi így megúszhatja a börtönt. Ám végül csapdába esik. Kiderül, hogy az elmegyógyintézet rosszabb, mint a börtön. És a végén persze tragikus vége lesz.
A film úgymond “gonosza” az osztály főnővére Ratched nővér, aki Louise Fletcher alakít. A szerepet több híres színésznőnek is felajánlották, pl. Jane Fondának, ám ők mind visszautasították. Fletcher azonban jól tette, hogy elvállalta a szerepet ezzel ugyanis nem csak minket ajándékozott meg egy nagyszerű alakítással (a rémísztő tekintetétől még mindig kiráz a hideg), de a színésznőnek is meghozta a sikert, szerepéért ugynais elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscart (a film összesen 5 Oscart nyert).
A filmet nem mondanám konkrétan burtálisnak. Vagyis inkább nem nyíltan az. Árnyaltan ugyan de bemutatja az akkori kórházi viszonyokat. Az áplók lenézését és brutalitását a betegekkel szemben. A sokk terápiát, aztán végül a főszereplőn elvégzett agyműtétet… láthatjuk akkoriban mennyire másként álltak hozzá a betegekhez.
Nekem legjobban a Főnök karaktere tetszett. Ő egy indián beteg, aki süket-néma, de végül kiderül, hogy csak tetteti. Jóbarátságba kerül MCMurphyvel és elhatározzák, hogy a végén együtt megszöknek. A film zárójelenete szerintem különösen jól sikerült. A Főnök gyilkos lesz, de ezt mégsem érezzük igazi bűnnek, vagy kegyetlenségnek.
Mindent összevetve nálam 5/5 pontot kap a film. mindenkinek ajánlhatom.
Vissza a jövőbe
2013 szeptember 14. | Szerző: teszti
Ez egy jó kis film volt. Nem mondom, hogy életem legjobb vígjátéka, de kellemesen el lehetett tölteni azt a kb. 111 percet.
Maga a történet is már sok izgalommal kecsegetett. Marty (Michael J. Fox) egy 17 éves tipikus kamasz 1985-ben, aki egy lökött tudósnak (Christopher Lloyd) segít az időgépe letesztelésében. Egy kis malőr miatt azonban a fiú visszakerül 1955-be, abba az időbe mikor a szülei megismerkednek és járni kezdenek. Marty felkeresi a 30 évvel fiatalabb tudóst, aki mindent megtesz, hogy visszajuttassa a fiút a jövőbe. Marty közben segít tinédzser apjának elcsábítani szintén tinédzser anyját, aki viszont a saját fiába szeret bele… Izgi, mi?
Mondom nem kell semmi eget rengetőt várni a filmtől. Izgalmas és vicces. Kb. ennyi. Egy rész volt, amit nem értettem meg elsőre. Mikor a film végén a gimis bálon Marty beáll gitározni és elkezd mindenféle örőltségeket művelni. A földön fetreng, meg ilyenek. Közben a háttérben egy fekete srác telefonál és azt mondja: Marvin Barry vagyok az unokatestvéred, ezt a zenét hallanod kell! Vagy valami ilyesmit. Még jó, hogy itt volt anyukám is, így ő elmagyarázta (értetlen tekintetemet látva), hogy az a bizonyos Marvin Barry unokatestvére Chuck Barry a rock and roll feltalálója. Tehát ha hihetünk a filmnek a rock and rollt egy időutazásnak köszönhetjük. Bár számomra elég fura volt, hogy az 50-es évek tinédzerei milyen gyorsan elkezdtek rockizni ott a táncparketten… pedig állítólag egészen addig még csak nem is hallottak hasonló zenét…
A filmnek a maga idejében hatalmas sikere volt. Két folytatás is készült belőle. Jövőhéten adják le a második részt, lehet meg nézem azt is. Kíváncsi vagyok mit tudnak még kitalálni.
Aranyoskám
2013 augusztus 31. | Szerző: teszti
És eljött az ideje egy újabb Duston Hoffman filmnek! Biztos mindannyian ismertek, sőt egyesekenek talán ár elege is van azokból a filmekből, aminek a cselekménye lényegében annyi, hogy egy férfi valamilyen titokzatos okból beöltözik nőnek. Lehet ezeket a filmeket szeretni vagy nem szeretni, de tudni kell, hogy az Aranyoskám volt az egyik első ilyen típusú film és már csak ezért is érdemes megnézni!
A történet számomra azért volt érdekes mert ennél a filmnél Mr. Hoffman nem valami nemes cél érdekében váltott át a másik nemre. Nem azért hogy elkapjon egy gyilkost (mint Martin Laurence a Gagyi Mamiban), nem is azért hogy együtt maradhasson a gyerekivel (mint Robin Williams az Apa csak egy van-ban). Nem, kizárólag a karrierje érdekében. Mint férfi nem kapott több szerepet. És kellett a pénz. Mit csinált hát? Nőnek öltözött és megpróbálkozott bekerülni egy szappanoperába. Mondanom se kell, hogy sikerült neki. A gondok akkor kezdődnek, mikor megismerkedik csinos kolléganőjével Julie-val (Jessica Lange), és beleszeret…
Dustin Hoffman mint mindig most is nagyot alakít. Nem tudom, hogy a smink, a paróka vagy az esetleges (?) alakformáló teszi, de mikor beöltözik nőnek nagyon élethű az egész összkép. Különösen annál a résznél, mikor már befutott “színésznő” és megjelenik a képe sok-sok újság címlapján… hát ott néha olyan pózokat vett fel, hogy komolyan elgondolkodtam: ez még mindig Dustin Hoffman?
A film rengeteg díjat és jelölést kapott. Többek között 3 Oscar díjat és 3 Golden Globe díjat is.
Jurassic Park
2013 augusztus 25. | Szerző: teszti
Jurassic Park! A világ legjobb filmje! Imádom, imádom, imádom!!!
Először is a cselekmény: nagyon izgi. A legjobb rész az, mikor a szereplők ülnek a kocsikban és jön a T-rex… Csak a lábak dörrenését hallod és ahogy a vizes pohárban megjelennek a vízgyűrűk… onnantól kezdve se vége se hossza az izgalomnak. Aztán ott vannak a raptorok… a karmos kezükk-lábukkal és pusztítóan gonosz fejükkel… érdekes, hogy bár kisebbek mint a T-rex és ugye mindenki úgy tudja ő a csúcs ragadozó mégis a raptorok sokkal ijesztőbbek és kegyetlenebbek, számomra legalábbis. Végülis a T-rex nem csinált annyi rossz dolgot. Jó, megette az ügyvédet, de az meg is érdemelte hisz a sorsára hagyta a gyerekeket a veszélyben.
A színészek szintén jó munkát végeztek a rendezőről nem is beszélve. A Jurassic parkot mérföldkőnek tekintik a speciális effektusok alkalmazása terén. A dinók tényleg nagyon élethűek, a park látványvilágáról nem is beszélve. Nagyon klassz.
Szerintem nincs olyan ember a világon aki nem ülné végig pattanásig feszült idegekkel, körmöket a tövéig lerágva. Aki meg mégis… hát azokkal nem tudok mit kezdeni.
Becstelen brigantyk
2013 augusztus 21. | Szerző: teszti
Hát ez nem lesz a kedvenc filmem, az biztos. A Becstelen brigantyk rendezője, akár csak a Ponyveregénynek Quentin Tarantino és ebből is látszik, hogy nem voltam oda a filmért, de ennek a filmnek legalább volt valami értelme nem úgy mint a Ponyvaregénynek, aminek se füle se farka.
A történet röviden: A második világháború idején 8 amerikai zsidó katona érkezik a megszállt Franciaországba a feladatuk pedig az, hogy annyi nácit öljenek meg és skalpoljanak meg amennyit csak tudnak. Közben egy párizsi mozi tulajdonosa egy fiatal zsidó lány arra készül, hogy az egész német tisztikart meggyilkolja egy film premierjén. A két szál aztán a premier estéjén összefut: folyik a vér, robbannak a bombák és minden ami kell.
Beszéljünk kicsit a színészekről. Szerepel a filmben többek között Brad Pitt (Aldo Rain), Gedeon Burkhard (őt a Rex felügyelő című sorozatból ismerhetitek), Melanie Laurent a zsidó lány és Christoph Waltz a főgonosz Hans Landa szerepében, utóbbi alakításáért meg is kapta az Oscar díjat. Érdekesség, hogy erre a szerepre a rendező eredetileg Leonardo Di Capriót szerette volna felkérni, de végül a német származású színész mellett döntött. És nem is döntött rosszul Waltz ugyanis remekül alakítja a kegyetlen náci tisztet.
A történet maga egyébként izgalmas volt, nekem egyedül az nem tetszett, hogy már morbid módon brutálissá tették. Például az, hogy az amerikai katonák megskalpolják a halott németeket kifejezetten szörnyű volt (főleg hogy még premier plánban végig is kell nézni a műveletet). Aztán ott volt az a jelenet, mikor a Medve zsidóként elhíresült amerikai katona (Eli Roth) agyon ver egy baseball ütővel egy németet. Szörnyű. Nem bírom ezt a fajta brutalitást.A finálé, leszámítva, hogy az egész csak egy rendező agyszüleménye és semmiféle történelmi alapja nincs, egész látványos és izgalmas.
A Tarantino rajongóktól szeretnék bocsánatot kérni de nekem ő továbbra sem lesz a kedvencem. A munkássága lehet, hogy sokaknak szól, de nekem biztos nem.
Állatfarm
2013 augusztus 10. | Szerző: teszti
Ez a film, bocs nem is film, hanem rajzfilm, nagyon durva volt! George Orwell regénye alapján készítették 1955-ben. Az alap történet, hogy egy farmon az állatok fellázadnak a részeges gazda ellen és elüldözik, majd ők kezdik igazgatni a gazdaságot. Teljes egyenlőségben. Persze csak kezdetben. Aztán az egyik disznó Napóleon átveszi az uralmat és diktatúra kezdődik a kis farmon. Ahol minden állat egyenlő, de vannak akik egyenlőbbek. És ezek a disznók.
Szerintem már ebből a leírásból is érezni a politikai töltetet, ami már eleve nem igazán való gyerekeknek, hisz nem is értenék. De képzeljetek még hozzá egy jó adag erőszakot is. Számomra elég megrázó volt a kedvesen megrajzolt állatokkal ahogy az egész film egyre jobben eldurvul. Sok filmet láttam már kivégzésekkel, merényletekkel esetleg gázkamrákkal de most mindezt képzeljétek el megrajzolt aranyos kis állatokkal! Soha életemben nem gondoltam volna, hogy a kedves állatokat és az erőszakot egyszer egy lapon fogom említeni.
A legmegrázóbb talán az a rész volt, ami a lóval, a keményen dolgozó Bandival történt, aki a farm védelme során megsérül és ahelyett, hogy a disznók nyugdíjazták volna vagy ellátták volna a sérülését eladják a mészárosnak… Aztán ott van az a rész, mikor a csirkék fellázadnak és viszik őket kivégezni… a kivégzés helyszínén pedig ott vírít a felirat miszerint : Állat nem öl meg másik állatot aztán a kivégzés után a szöveg folytatódik …ok nélkül. Rémes.
Aki szereti a politikai tartalmú filmeket és történeteket azoknak ajánlom mert ez tényleg kőkemény társadalomtudomány és politika, de megismétlem: NEM GYEREKEKNEK VALÓ!
A faun labirintusa
2013 augusztus 7. | Szerző: teszti
Ez egy nagyon szép, de nagyon szomorú film. Régóta először ez volt az a film, ami teljesen lekötött. Úgy képzeljétek el, hogy tegnap éjjel alváshoz készülődtem, de gondoltam legyen, egy picit belekukkantok. A vége az lett, hogy úgy néztem végig a filmet, hogy eszembe sem jutott az alvás, vagy a fáradtság egészen addig, míg meg nem jelent a “vége” felirat.
A történet röviden: a film Spanyolországban játszódik, Ofelia és a terhes anyja a nő 2. férjének táborába érkeznek. Dúl a katonák és a felkelők között a csatározás. Ebben a brutális világban Ofelia a saját fantázia világába menekül.
Eleve szeretem az oyan filmeket, amik félig a valóságban félig egy fantázia szülte világban játszódik. Ez a film is kicsit olyan, mint például az Alice csodaországban vagy a Híd Terabitia földjére csak éppen míg ezekben a főszereplő(k) a szürke hétköznapok elől menekülnek a fantázia világba, addig a Faun labirintusában Ofelia (Ivana Baquero) a világ és a kegyetlen környezete, de főleg gonosz mostohaapja elől menekül. Szerintem nagyon érdekesek a párhuzamok a valóság és a kislány fantáziája között. Például: a díszvacsora, amiről Ofelia elkésett és ezért az anyja vacsora nélkül küldi az ágyba, és a gyerekevő szörnyeteg barlangja a gyönyörűen megterített asztallal és finomabbnál finomabb ételekkel és italokkal, amikből a kislánynak nem szabadott ennie. Arról nem is szólva, hogy a szörnyeteg az asztalfőn ült, ugyanúgy, ahogy Ofelia mostohaapja.
Kicsit furcsáltam, hogy a film 16-os korhatárt kapott, hisz mégiscsak egy kislány a főszereplő és róla szól a cselekmény, de így utólag érthető a dolog, hisz a film tele van brutalitással. A brutalitás okozója persze főleg Vidal kapitány (Sergi López) Ofelia mostohapja. És nem csak a tettei gonoszak és kegyetlenek hanem a szavai is. Gondoljunk arra, mikor azt mondja az orvosnak Ofelia füle hallatára, hogy a terhes anyja nyugodtan feláldozható csak a baba maradjon életben. Bevallom annál a résznél mikor a kapitány az egyik lázadót kínozza elkapcsoltam.
Mecedes (Maribel Vardú) karaktere nagyon tetszett. Ő egy szolgálólány a katonák szálláshelyén és a lázadók összekötő embere. Ezzel ne higyétek, hogy lelőttem a poént ugyanis a nő szerepe szerintem az első pillanattól fogva nyílvánvaló. Ő nem az a kis szende lány. Nem, ha kell meg tudja védeni magát (ezt jól mutatja az a jelenet, mikor a kapitány őt akarja kivallatni) és okos is, hisz hónapokig informálta a lázadókat kapitány orra előtt.
Sok elgondolkoztató rész volt a filmben. Nekem már az első 5 percben volt egy magkapó mondat, amit Ofelia anyja mond a kislánynak: Hívd, a kapitányt apának, hisz ez csak egy szó. De tényleg “csak” egy szó? Én biztos vagyok benne, hogy nem. Aztán ott van a doktor és a kapitány párbeszéde, mikor a doktor közli a kapitánnal, hogy ő azt teszi ami helyes, nem pedig az amit mondanak neki. (persze ez ott szeben volt megfogalmazva én csak így leegyszerűsítve írom le nektek). És végül a film vége, mikor a kapitány meghal és halála előtt azt kéri Mercedestől, hogy mondják el a fiának mikor halt meg az apja, erre Mercedes közli vele: Nem, ez a gyerek még a nevedet sem fogja tudni. Aztán látszik a kapitány megtőrt arca hisz minden vágya csak egy fiú volt, aki majd a nevét viszi tovább. Szerintem nagyon szép jelenet volt.
Rég írtam ilyen sokat egy filmhez, de ez tényleg egy olyan mű volt, ami nagyon megmozgatott. Remélem, aki megnézi hasonlóan fog érezni.
A bolygó neve: Halál
2013 augusztus 3. | Szerző: teszti
Tudom, már sokszor elmondtam, hogy az első eredeti filmeket a folytatás általában nem tudja überelni. A hangsúly itt és most az ÁLTALÁBAN-on van. És hogy miért? A Bolygó neve: Halál talán tudjátok a Nyolcadik utas: A halál folytatása. És 1000x jobb mint az első film!
Nem is tudom hol kezdjem. A történet kicsit lassan indult be. Ripley hadnagy (Sigourney Wiever) és a vörös macska még mindig a fülkében alszanak, mikor egy nap rájuk találnak. Csakhogy közben az eredeti események óta eltelt 57 év. A bolygóra pedig, ahol Ripley és társai még régen megtalálták a Lényt emberek érkeznek, 50-70 család, hogy benépesítsék. Csakhogy megtalálják a tojásokat… és beüt a katasztrófa. Az első részben azt hiszed már egy Lény megölése is lehetetlen vállalkozás, erre itt megjelenik vagy 100! Plusz ott van még Anyuci is…
Szóval lassan indul be a story, de mikor beindul akkor aztán minden folyik. Vér, sav, sikítások, fegyverek dördülnek. És mikor azt hinnéd végre vége a főhőseink megmenekültek (már aki nem halt meg) a történet még rátesz egy lapáttal.
Hogy a kislány (Carrie Henn) hogyan tudott életben maradni az számomra még mindig rejtély. Minden esetre szép volt Ripley és a kislány között kialakuló kötődés. Bár én végig azt hittem lesz ebben valami turpisság például, hogy a végén kiderül a kislányba költözött be az a fő-fő Lény. De persze erről szó sincs.
Mit is mondhatnék még. Hazudnék, ha azt állítanám az én gyenge idegzetemmel nem takartam el jó párszor a szememet, de azért nem volt annyira durva, hogy már nézhetetlen legyen. Egy szóval: jó film és tessék megnézni!
Annie Hall
2013 július 25. | Szerző: teszti
Woody Allen, Woody Allen és még több Woody Allen. Ezzel a három szóval azt hiszem el is mondtam mindent a filmről. Na jó, nem egészen. Woody Allenről azt hiszem már mindenki hallott, még én is pedig az Annie Hall volt az első filmje, amit láttam. Minden esetre Fellinnihez hasonlóan nagyon vártam, hogy lássak egy filmet, amit nem csak ő rendzett, de ő is a főszereplő.
Az Annie Hallban azt hiszem nem is maga a történet a lényeg. Ami egyébként eléggé szkványos. Egy hétköznapi szerelmi kapcsoalt Alvy (Woody Allen) és Annie (Diane Keaton) között. Randiznak, egymásba szeretnek, összeköltöznek, szakjtanak, kibékülnek, megint összeköltöznek és megint szakítanak. A történet ezzel ki is merült. A film lényege sokkal inkább azok az elmélkedések, amiket W. Allen végig egészen a film végéig megoszt velünk. szokatlan módon sokszor közvetlenül a kamerába beszélve. Ezzel telejsen azt a látszatot kelti, mintha tényleg velünk beszélgetne és csak neünk szánja a mondottakat. Aztán ott van az a szokatlan rész, mikor Annievel sorban állnak a mozinál és mögöttük egy fickó a fellinni filmekről dumál erre Alvy visszabeszél neki, aztán a díszlet mögül egyszer csak elő lép Marshall McLuhan (szintén filmrendező) és az oktatja ki a nagyszájó polgárt. Itt megemljteném, hogy Allen eredetileg magát Fellinnit kérte fel a szereplésre, de a rendező visszautasította. Mindenestre érdekes megoldás egy filmben.
Másik érdekesség, hogy a történet eléggé életrajzi ichletésű. Maga Woody Allen ugynis valóban együtt élt egy darabig Diane Keatonnal, akinek az eredeti neve, most kapaszkodjatok meg, Diane Hall volt.
És végül az utolsó, számomra legérthetetlenebb, húzása Allennek az volt, hogy a filmet 5 Oscarra is jelölték, ebből 4-et meg is nyert, de Allen nem ment el az átadó ünnepségre. És hogy miért? Idézet következik: „Még ha ez valami különleges alkalom lenne, vagy ilyesmi, elmennék. De nem túlzottan érdekel egy kis kopasz emberke mozdulatlan szobra. Inkább valami olyat szeretnék, aminek hosszú, szőke hajfürtjei vannak.”
A kis szobrokat egyébként még a mai napig nem vette át, a szülei vitrénjében porosodnak. Jó, én értem hogy egyesek nem a díjakért készítik a filmjeiket, de az elismerés azért csak elismerés. Nem?
A film műfaja elvileg vígjáték, de én nem nevezném egy klasszikus nevetős filmnek. Igazából nem is nevettem el magam egyszer sem. De ez nem gond mert ettől függetlenül jó filmnek tartom, elgondolkoztató és érdekes. Csak kicist csalódás, ha leül az emebr azzal a hittel, hogy egy nevetős estének néz elébe és ehelyett elmékednie kell az élet nagy dolgain.
Szellemírtók
2013 július 10. | Szerző: teszti
Igen, ez a film is benne van. Bár bevallom fogalmam sincs miért, mert igaz, hogy egy jó film és a zenéje talán még a filmnél is híresebb, de hogy kihagyhatatlannak tartom-e? Hát nem feltétlenül.
Mivel nem tudtam miért került bele az 1001-be, belelapoztam a mindenttudó 1001 könyvbe. Ezt a választ kaptam: a film remekül ötvözi a speciális effekteket és a humort. Bevallom még mindig nem nagyon értettem ez miért lényeges. De aztán eszembejutott, hogy talán azért, mert a film 1984-es, mikor elkezdték egyre szélesebb körben használni a számítógépet a film készítésben, viszont egészen idáig talán (mert ez az elmélet ugye csak találgatás) csak akciófilmekben és sci-fikben alkalmazták őket. És ez volt az első film, ami viszont vígjáték volt. Így már viszonylag érthető is lehetne a listába való bekerülés.
A másik, amit a filmmel kapcsolatban, amit a könyv kiemelt a nagyszerű színészi játék. Különösen Bill Murray alakítását emelete ki, aki valljuk be tényleg fantasztikus a nagy pofájával. Persze ha valaki szereti ezt a stílust. Én szerencsére igen. Bár nem ez a kedvenc filmem tőle, szerintem a Hatalmas aranyos című filmben jobb volt.
A film szerintem egészen vicces. Főleg mikor megjelenik az óriási pillecukor baba. Meg amikor az a zöld ragacsos izé (tudom, a rajzfilmben nagyobb szerepet kapott, de nem emlékszem a nevére…) átmegy Venkmanon (Bill Murray), mire Ray (Dan Aykroyd) boldogan felkiállt, hogy: Hát ez fantasztikus! Kontaktust termetett veled!
A film persze hatalmas siker volt a 80-as években. Készült belőle folytatás is, sorozat és rajzfilm sorozat. Sőt most olvastam, hogy Aykroydék dolgoznak a harmadik részen, amit elvileg jövőre be is akarnak mutatni. Ez ügyben azért vannak fenntartásaim… Bár talán azért mert nem vagyok egy nagy 2. és 3. rész párti, ami a híres filmek folytatását illeti… általában nem sülnek el jól.
Nyolcadik utas: a Halál
2013 június 28. | Szerző: teszti
Nagyon vártam már ezt a filmet, ugyanis eddig két embertől kaptam hiteles leírást róla. És a két vélemény pedig szöges ellentétben állt egymással. Az egyik személy az anyukám volt, aki még 20-as éveiben látta a filmet, mikor még mozikban adták és szerinte az egyik legjobb és leghátborzongatóbb film, amit valaha látott. A másik forrásom egyik legjobb barátnőm volt, akiről tudni kell, hogy nagyon jól bírja a horrort, de erre a filmre azt mondta még ő is rettegve bújt a paplan alá. Ezek után kérdem én: Miért ne néztem volna meg?
És mi az én véleményem? Azt nem mondom, hogy a legjobb film életemben, de mindenképp izgalmas és félelmetes, nem is kicsit. A történet maga nagyon egyszerű: egy teherszállító űrhajó hét fős legénysége leszáll egy bolygón, ahonnan vészjelzéseket kapnak, de a bolygón egyik társukat megtámadja valami idegen életforma. Hogy a többiek megmentsék társuk életét felviszik magukkal a hajóra, majd felszállnak. Ám az űrben a titokzatos lény ismét lecsap… A többit azt hiszem el lehet képzelni.
Érdekesség, hogy ez volt az első olyan film, amiben nő játszotta az akcióhős szerepét. Sigourney Weaver, fantasztikusan játszik. Igazából rá is kíváncsi voltam, ugyanis eddig még csak A gorillák a ködben című filmben láttam, amiben egy gorilla kutatót játszik. Ezek után kíváncsi voltam, hogyan formázza meg az űrhajó harmadparancsnokának szerepét. És le a kalappal előtte. Amúgy is érdekes arcberendezésű nő. Nem az a tipikus szép lány, de azt hiszem egy ilyen típusú filmben elég nevetséges lenne egy szöszi cicababát berakni a főszerepbe.
Az Alien is tetszett. Nagyon félelmetes volt, főleg mikor még kicsi. Többet nem akarok mondani róla, mert ha esetleg úgy döntötök, hogy megnézitek oda lesz a meglepetés. A legnagyobb fordulatról nem is beszélve, ami a tudományos tisztről derül ki…
Azt hiszem ennyi. Sci-fi rajongóknak kötelező irodalom!
Ponyvaregény
2013 június 12. | Szerző: teszti
Na, harmadszori nekifutásra ugyan, de végre sikerült végignéznem ezt a filmet is. Lehet, hogy velem van a baj, de számomra az egésznek nem volt se füle se farka. Ahhoz képes, hogy ez egy “igazi klasszikus” rám nem tett túl nagy hatást.
A gondom az volt vele, hogy nem értettem a különböző filmrészek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Például a kávéházi rablók története vagy Butch története. Pedig az egyes történetek még jók is lehettek volna csak így ebben a nagy összevisszaságban nem nagyon lehetett élvezni. Arról nem is szólva, hogy még az sem derül ki mi van abban a nyamvadt tásában! És engem ez szörnyen idegesít!
A másik, amin teljesen ledöbbentem az John Travolta volt. Mikor megláttam, hogy ő is játszik a filmben azt gondoltam: Ez az! Végre egy film, amiben Mr. Travolta biztos nem talál majd módot, hogy táncolhasson. Erre mi történik? Persze, hogy táncol. Egy gengszter filmben!
A sok káromkodásról inkább nem is beszélek. (összesen 265) Főleg mivel valószínűleg csak engem zavar. De még mindig jobb, mintha kisípolták volna, mert akkor az egész film csak egy nagy sípszó lenne.
Mindent összevetve: bocsi, de nekem nem tetszett. QuentinTarantino ide vagy oda.
Az emlékmás
2013 június 6. | Szerző: teszti
Na, végre hosszú idő óta először azt mondhatom itt van egy film, amit élvezet volt végignézni. Izgalmas volt, kicsit hátborzongató egy szóval minden, amit egy sci-fitől elvár az ember. Pedig nem is vagyok oda az Arnold Schwarzenegger filmekért, főleg azokért nem, amikben ilyen keményfiút játszik, de ez most nagyon tetszett.
Érdekes volt ez a jövőkép, amit a film bemutatott. Elvileg 2084-et írunk, mikor a történet játszódik, de nekem egy kicsit még túl jeleninek tűntek egyes részek. Például a háttérben felvillanó cégek reklámjai… vagy a síkképernyős mozivászonszerű tévé, amit már mi is meg tudunk vásárolni a boltokban. Arról nem is szólva, hogy már feltalálták az űrutazást, de még mindig lőfegyverrel lövöldöznek, ugyanmár… ennél azért lehetne egy kicsit nagyobb a fantáziájuk.
Azért voltak részek, amiken kiakadtam. Például mikor először megláttam Johnny taxist… hát attól a robottól kirázott a hideg. Szerintem simán beleillene egy horror filmbe. Ha készítenéenek egyet, amiben Johnny taxisok átveszik a világuralmat és inváziót indítanának én tuti sikítva rohannék ki a moziból.
A másik kiakasztó elem a különböző véres jelenetek, leszakadt karok, kettéhasadt fejek meg hasonlók… de ezt már több bejegyzésemben írtam, hogy én ezeket nem bírom szóval, aki rendszeres olvasóm, annak ez nem új információ. (ha van ilyen légysziii legalább 1 pici kommentet írjatok!!!!)
Még néhány szó a speciális effektekről. A legtöbb trükköt még a szokásos módon makettekkel és bábúkkal oldották meg. Ilyen volt például mikor a szereplők szemét kiszippantja a nyomáskülönbség. De néhány helyen már számítógépestechnikát is bevetettek, ami akkoriban még újnak számított. Például a marsi háttereket. Jó dolog a számítógép és a fejlődés. De azért azt is érdekes látni hogyan oldanak meg egy-egy problémát pusztán fantáziával és némi ügyeskedéssel.
Ha jól tudom nem rég készítettek a filmből egy felújított változatot. Sajnos nem láttam, talán egyszer majd megnézem, bár elég nehezen tudom (ismét csak) elképzelni, hogy az eredetit bármi is felül tudja múlni. Sci-fi rajongóknak kötelező irodalom!
A zene vonat
2014 március 1. | Szerző: teszti
Tudom, már régen hallattam magamról, de épp nagy gyakorlaton vagyok, plusz vészesen közeledik a szakdoga leadás határideje szóval eléggé elvagyo havazva 😛
De nem rég láttam a tévéújságba egy filmet az 1001-ből amit már rég meg akartam nézni így szakítottam rá némi időt. Helyesbítek, nem magát a filmet akartam rég megnézni, hanem a filmben szereplő férfi színészt. Az illető pedig nem más, mint Fred Astaire! Nem tudom hányan ismeritek, én is egészen idáig csupán annyit tudtam róla, hogy zenés-táncos színész és valami eszméletlenül táncol. Jó táncosokból szerencsére sosincs hiány. Ott van Gene Kelly, vagy John Travolta. De Fred Astaire neve valahogy szimbólummá vált a filmművészet történetében. Itt volt tehát az ideje, hogy sorra kerüljön egy film a sztepptánc nagy ágyújától.
Maga a zene vonat cselekménye elég egyszerű. Lényegében egy brodway musical születéésről szól, ahol úgy tűnik minden összejön. Nagyszerű szövegíró páros, csodás rendező, egy kiöregedett film legenda (akit természetesen Astaire alakít) és egy gyönyörű balerina összefog, hogy megfelejenek az akkori trendeknek, elvárásoknak. És mi lesz a vége? Természetesen teljes bukás. Mert mint kiderül a filmből is (és szerintem ez egy nagyon szép tanulság) a közönségnek nem mást akar, nem mást vár el a színháztól és a színészektől mint a szórakoztatás. Ez most így talán ködösnek hangzik de ha megnézitek a filmet megértitek. De természetesen ahogy egy jó amerikai filmhez illik itt is happy end a vége, és a borzalmas musicalből végül kasszasiker lesz. És ahogy már lenni szokott a két főhős is egymásra talál.
Nem mondom, hogy kihagyhatatlan film, számomra a story kicsit össze-visszának, kidolgozatlannak tűnt, de kétség kívül szórakoztató. Főleg azoknak akik szeretik a pörgős táncbetéteket és jó kis musical dalokat azoknak nagyon tudom ajánlani. Az viszont mindenkép le szeretném szögezni, hogy Fred Astaire minden képkockán bebizonyította, hogy ő a holywoody filmtörténet egyik igazi csillaga.
Oldal ajánlása emailben
X