Jurassic Park

2013 augusztus 25. | Szerző: teszti

Jurassic Park! A világ legjobb filmje! Imádom, imádom, imádom!!!

 Először is a cselekmény: nagyon izgi. A legjobb rész az, mikor a szereplők ülnek a kocsikban és jön a T-rex… Csak a lábak dörrenését hallod és ahogy a vizes pohárban megjelennek a vízgyűrűk… onnantól kezdve se vége se hossza az izgalomnak. Aztán ott vannak a raptorok… a karmos kezükk-lábukkal és pusztítóan gonosz fejükkel… érdekes, hogy bár kisebbek mint a T-rex és ugye mindenki úgy tudja ő a csúcs ragadozó mégis a raptorok sokkal ijesztőbbek és kegyetlenebbek, számomra legalábbis. Végülis a T-rex nem csinált annyi rossz dolgot. Jó, megette az ügyvédet, de az meg is érdemelte hisz a sorsára hagyta a gyerekeket a veszélyben.

A színészek szintén jó munkát végeztek a rendezőről nem is beszélve. A Jurassic parkot mérföldkőnek tekintik a speciális effektusok alkalmazása terén. A dinók tényleg nagyon élethűek, a park látványvilágáról nem is beszélve. Nagyon klassz.

Szerintem nincs olyan ember a világon aki nem ülné végig pattanásig feszült idegekkel, körmöket a tövéig lerágva. Aki meg mégis… hát azokkal nem tudok mit kezdeni.

A faun labirintusa

2013 augusztus 7. | Szerző: teszti

Ez egy nagyon szép, de nagyon szomorú film. Régóta először ez volt az a film, ami teljesen lekötött. Úgy képzeljétek el, hogy tegnap éjjel alváshoz készülődtem, de gondoltam legyen, egy picit belekukkantok. A vége az lett, hogy úgy néztem végig a filmet, hogy eszembe sem jutott az alvás, vagy a fáradtság egészen addig, míg meg nem jelent a “vége” felirat.

A történet röviden: a film Spanyolországban játszódik, Ofelia és a terhes anyja a nő 2. férjének táborába érkeznek. Dúl a katonák és a felkelők között a csatározás. Ebben a brutális világban Ofelia a saját fantázia világába menekül.

Eleve szeretem az oyan filmeket, amik félig a valóságban félig egy fantázia szülte világban játszódik. Ez a film is kicsit olyan, mint például az Alice csodaországban vagy a Híd Terabitia földjére csak éppen míg ezekben a főszereplő(k) a szürke hétköznapok elől menekülnek a fantázia világba, addig a Faun labirintusában Ofelia (Ivana Baquero) a világ és a kegyetlen környezete, de főleg gonosz mostohaapja elől menekül. Szerintem nagyon érdekesek a párhuzamok a valóság és a kislány fantáziája között. Például: a díszvacsora, amiről Ofelia elkésett és ezért az anyja vacsora nélkül küldi az ágyba, és a gyerekevő szörnyeteg barlangja a gyönyörűen megterített asztallal és finomabbnál finomabb ételekkel és italokkal, amikből a kislánynak nem szabadott ennie. Arról nem is szólva, hogy a szörnyeteg az asztalfőn ült, ugyanúgy, ahogy Ofelia mostohaapja.

Kicsit furcsáltam, hogy a film 16-os korhatárt kapott, hisz mégiscsak egy kislány a főszereplő és róla szól a cselekmény, de így utólag érthető a dolog, hisz a film tele van brutalitással. A brutalitás okozója persze főleg Vidal kapitány (Sergi López) Ofelia mostohapja. És nem csak a tettei gonoszak és kegyetlenek hanem a szavai is. Gondoljunk arra, mikor azt mondja az orvosnak Ofelia füle hallatára, hogy a terhes anyja nyugodtan feláldozható csak a baba maradjon életben. Bevallom annál a résznél mikor a kapitány az egyik lázadót kínozza elkapcsoltam.

Mecedes (Maribel Vardú) karaktere nagyon tetszett. Ő egy szolgálólány a katonák szálláshelyén és a lázadók összekötő embere. Ezzel ne higyétek, hogy lelőttem a poént ugyanis a nő szerepe szerintem az első pillanattól fogva nyílvánvaló. Ő nem az a kis szende lány. Nem, ha kell meg tudja védeni magát (ezt jól mutatja az a jelenet, mikor a kapitány őt akarja kivallatni) és okos is, hisz hónapokig informálta a lázadókat  kapitány orra előtt.

Sok elgondolkoztató rész volt a filmben. Nekem már az első 5 percben volt egy magkapó mondat, amit Ofelia anyja mond a kislánynak: Hívd, a kapitányt apának, hisz ez csak egy szó. De tényleg “csak” egy szó? Én biztos vagyok benne, hogy nem. Aztán ott van a doktor és a kapitány párbeszéde, mikor a doktor közli a kapitánnal, hogy ő azt teszi ami helyes, nem pedig az amit mondanak neki. (persze ez ott szeben volt megfogalmazva én csak így leegyszerűsítve írom le nektek). És végül a film vége, mikor a kapitány meghal és halála előtt azt kéri Mercedestől, hogy mondják el a fiának mikor halt meg az apja, erre Mercedes közli vele: Nem, ez a gyerek még a nevedet sem fogja tudni. Aztán látszik a kapitány megtőrt arca hisz minden vágya csak egy fiú volt, aki majd a nevét viszi tovább. Szerintem nagyon szép jelenet volt.

Rég írtam ilyen sokat egy filmhez, de ez tényleg egy olyan mű volt, ami nagyon megmozgatott. Remélem, aki megnézi hasonlóan fog érezni.

Toy Story-Játékháború

2012 szeptember 30. | Szerző: teszti

És ismét következzen egy mese. Vagy inkább animációsfilm, ahogy ma már nevezzük. A Pixar első nagy sikere a Toy Story és az első egész estés rajzfilm, amit teljes egészében számítógépes technikával készítettek.

A mese szeretők körében azt hiszem két csoportot tudunk elkülöníteni. Az egyik csoport a régi, klasszikus, kézzel rajzolt rajzfilmek szeretői és a másik csoportt, akik inkább a mai modern számítógéppel készített filmek kedvelik. Valmint elvétve találni olyanokat, akik mindkettő típust szívesen nézik (én szerencsére ebbe a csoportba tartozom).

Az animációs filmek közül a Toy Story az egyik kedvencem. Bár emlékszem kislányként elég érdekes hatást váltott ki nálam, a film megnézése után hetekig figyeltem a saját játékaimat, hogy vajon mindig ugyanott vannak ahol hagytam őket? Vagy mi történik, ha hirtelen belépek a szobába? Emellett szerintem egy nagyon aranyos film. Hisz melyik gyerek nem lenne kíváncsi egy olyan mesére, ahol játékok elevenednek meg és mindenféle kalandokba keverednek? Valamint nagyon jól bemutatja a két jellemző gyerektípust. Andy a tipikus jógyerek. Aki vigyáz a játékaira, szépen játszik, szereti a kishugát és soha nem tesz semmi rosszat. Aztán meg ott van a másik gyerek Sid, a tipikus vásott, rosszgyerek. Ő az aki bántja a kishugát, elveszi és tönkreteszi a játékait, hogy a saját játékairól már nem is beszélve. Ez a párhuzam szerintem nagyon érdekes.

Ki szeretném emelni azt is, hogy a 80 perces filmben rengeteg munka fekszik. Összesen 110 animátor dolgozott rajta, valamint az is érdekes, hogy egy 8 másodperces filmkocka elkészítéséhez egy egész hét kellett. Arról nem is szólva, hogy a rendező John Lasseter mekkora kockázatot vállalt, hisz azelőtt még senki sem készített ilyen jellegű filmet. Azt hiszem azt mondanom sem kell, hogy a filmnek hatalmas sikere lett, mutatja ezt az is, hogy a következő években a Pixar csak úgy sorjázta az animációs filmeket.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, most következzenek a szinkronhangok. Az eredeti szinkronizálók között olyan hírességek vannak, mint Tom Hank ( Woody), és Tim Allen (Buzz). De ne feledkezzünk meg a magyar hangokról sem Stohl András (lehet őt szeretni vagy nem), Dörner György, Kristóf Tibor (Slinky) és Forgács Gábor (Krumplifej). A szinkron mint mindig most is nagyon színvonalas.

Végezetül nézzük meg a film zárójelentetét. Karácsony, Andy játékai biztosak benne, hogy ennél rosszabb, már nem történhet velük… és erre mi történik? Andy kap egy kiskutyát… (a mázlista)

Roger nyúl a pácban

2012 március 6. | Szerző: teszti

Mikor elkezdtem a filmnézést kicsit tartottam attól, hogy a listán szereplő filmek nagyon egysíkúak lesznek. Csupa művészfilm vagy dráma és a végén teljes melankóliába esem. De az eddig bemutatott filmeket látva azt kell mondanom, hogy szerencsére tévedtem. A 1001 filmben rengeteg műfaj képviselteti magát. Mégis meglepett, hogy ez a film is helyet kapott köztük.

A Roger nyúl a pácban azok közé a filmek közé tartozik, ahol keverik az élő szereplőket a megrajzoltakkal. Walt Disneynek is volt egy ilyen időszaka, gondoljunk csak a Mary Poppinsra vagy az Ágygömb és seprűnyélre. Ez a film talán egy nagy olvasztótégelynek tekinthető. Itt szinte az összes híres rajzfilm figura feltűnik rövidebb-hosszabb időre. Miki egértől kezdve, egészen Tapsi Hapsiig. Meg persze ott vannak a kitalált szereplők, mint Roger és Jessica.

A film szerintem egész jó. Bár nem vagyok túl nagy rajongója az amerikai firka filmeknek, ahol széfeket és zongorákat dobálnak a szereplők egymásra ez a film még nekem is elég nézhető volt. Nagyon tetszett a detektíves vonal is ami a 40-es évek beli Amerikának a hangulatát idézte föl.

Az ember azt hinné ez egy gyerekmese hisz mégis csak rajzfilm figurák szerepelnek benne, de azért volt olyan rész a filmben, ahol még az én hátamon is futkosott a hideg. Ilyen volt az a rész, ahol a főgonoszt szétlapítja egy úthenger és mi ennek a szétlapításnak minden egyes mozzanatát végig nézhetjük. Persze a gonosznak ez után nem esett semmi baja, hisz kiderült róla, hogy ő is egy firka (bocsi, most lelőttem a film poénját) de akkor is. Arról pedig még nem is beszéltem, mikor ez a kilapított ürge elkezd ott mászkálni… hát pfúj. Meg ott volt az a rész is, ahol azt a szegény kis sípoló cipőcskét belemártják a Lötybe és az emiatt meghal. (a Löty az egyetlen eszköz amivel meg lehet ölni a firkákat) Még soha életemben nem sajnáltam egy cipőt sem, hogy meghal…

Láttam már pár filmet, ahol a szexet mindenféle álnévvel illették, mert nem akarták kimondani, de eddig az ebben a filmben használt pirospecsenyézés viszi a pálmát. Pirospecsenyézés… hogy a csudába találták ezt ki?

Mindent összevetve és a horrorisztikus részektől eltekintve aranyos kis film, úgyhogy mindenképp ajánlani tudom. De a gyerekes szülőknek inkább azt tanácsolom, hogy előbb ők nézzék meg és döntsék el, hogy szeretnék-e ha a gyerekeik kilapított piros szemű bácsikat nézennek a tévében…