Aranyoskám
2013 augusztus 31. | Szerző: teszti
És eljött az ideje egy újabb Duston Hoffman filmnek! Biztos mindannyian ismertek, sőt egyesekenek talán ár elege is van azokból a filmekből, aminek a cselekménye lényegében annyi, hogy egy férfi valamilyen titokzatos okból beöltözik nőnek. Lehet ezeket a filmeket szeretni vagy nem szeretni, de tudni kell, hogy az Aranyoskám volt az egyik első ilyen típusú film és már csak ezért is érdemes megnézni!
A történet számomra azért volt érdekes mert ennél a filmnél Mr. Hoffman nem valami nemes cél érdekében váltott át a másik nemre. Nem azért hogy elkapjon egy gyilkost (mint Martin Laurence a Gagyi Mamiban), nem is azért hogy együtt maradhasson a gyerekivel (mint Robin Williams az Apa csak egy van-ban). Nem, kizárólag a karrierje érdekében. Mint férfi nem kapott több szerepet. És kellett a pénz. Mit csinált hát? Nőnek öltözött és megpróbálkozott bekerülni egy szappanoperába. Mondanom se kell, hogy sikerült neki. A gondok akkor kezdődnek, mikor megismerkedik csinos kolléganőjével Julie-val (Jessica Lange), és beleszeret…
Dustin Hoffman mint mindig most is nagyot alakít. Nem tudom, hogy a smink, a paróka vagy az esetleges (?) alakformáló teszi, de mikor beöltözik nőnek nagyon élethű az egész összkép. Különösen annál a résznél, mikor már befutott “színésznő” és megjelenik a képe sok-sok újság címlapján… hát ott néha olyan pózokat vett fel, hogy komolyan elgondolkodtam: ez még mindig Dustin Hoffman?
A film rengeteg díjat és jelölést kapott. Többek között 3 Oscar díjat és 3 Golden Globe díjat is.
A bolygó neve: Halál
2013 augusztus 3. | Szerző: teszti
Tudom, már sokszor elmondtam, hogy az első eredeti filmeket a folytatás általában nem tudja überelni. A hangsúly itt és most az ÁLTALÁBAN-on van. És hogy miért? A Bolygó neve: Halál talán tudjátok a Nyolcadik utas: A halál folytatása. És 1000x jobb mint az első film!
Nem is tudom hol kezdjem. A történet kicsit lassan indult be. Ripley hadnagy (Sigourney Wiever) és a vörös macska még mindig a fülkében alszanak, mikor egy nap rájuk találnak. Csakhogy közben az eredeti események óta eltelt 57 év. A bolygóra pedig, ahol Ripley és társai még régen megtalálták a Lényt emberek érkeznek, 50-70 család, hogy benépesítsék. Csakhogy megtalálják a tojásokat… és beüt a katasztrófa. Az első részben azt hiszed már egy Lény megölése is lehetetlen vállalkozás, erre itt megjelenik vagy 100! Plusz ott van még Anyuci is…
Szóval lassan indul be a story, de mikor beindul akkor aztán minden folyik. Vér, sav, sikítások, fegyverek dördülnek. És mikor azt hinnéd végre vége a főhőseink megmenekültek (már aki nem halt meg) a történet még rátesz egy lapáttal.
Hogy a kislány (Carrie Henn) hogyan tudott életben maradni az számomra még mindig rejtély. Minden esetre szép volt Ripley és a kislány között kialakuló kötődés. Bár én végig azt hittem lesz ebben valami turpisság például, hogy a végén kiderül a kislányba költözött be az a fő-fő Lény. De persze erről szó sincs.
Mit is mondhatnék még. Hazudnék, ha azt állítanám az én gyenge idegzetemmel nem takartam el jó párszor a szememet, de azért nem volt annyira durva, hogy már nézhetetlen legyen. Egy szóval: jó film és tessék megnézni!
Szellemírtók
2013 július 10. | Szerző: teszti
Igen, ez a film is benne van. Bár bevallom fogalmam sincs miért, mert igaz, hogy egy jó film és a zenéje talán még a filmnél is híresebb, de hogy kihagyhatatlannak tartom-e? Hát nem feltétlenül.
Mivel nem tudtam miért került bele az 1001-be, belelapoztam a mindenttudó 1001 könyvbe. Ezt a választ kaptam: a film remekül ötvözi a speciális effekteket és a humort. Bevallom még mindig nem nagyon értettem ez miért lényeges. De aztán eszembejutott, hogy talán azért, mert a film 1984-es, mikor elkezdték egyre szélesebb körben használni a számítógépet a film készítésben, viszont egészen idáig talán (mert ez az elmélet ugye csak találgatás) csak akciófilmekben és sci-fikben alkalmazták őket. És ez volt az első film, ami viszont vígjáték volt. Így már viszonylag érthető is lehetne a listába való bekerülés.
A másik, amit a filmmel kapcsolatban, amit a könyv kiemelt a nagyszerű színészi játék. Különösen Bill Murray alakítását emelete ki, aki valljuk be tényleg fantasztikus a nagy pofájával. Persze ha valaki szereti ezt a stílust. Én szerencsére igen. Bár nem ez a kedvenc filmem tőle, szerintem a Hatalmas aranyos című filmben jobb volt.
A film szerintem egészen vicces. Főleg mikor megjelenik az óriási pillecukor baba. Meg amikor az a zöld ragacsos izé (tudom, a rajzfilmben nagyobb szerepet kapott, de nem emlékszem a nevére…) átmegy Venkmanon (Bill Murray), mire Ray (Dan Aykroyd) boldogan felkiállt, hogy: Hát ez fantasztikus! Kontaktust termetett veled!
A film persze hatalmas siker volt a 80-as években. Készült belőle folytatás is, sorozat és rajzfilm sorozat. Sőt most olvastam, hogy Aykroydék dolgoznak a harmadik részen, amit elvileg jövőre be is akarnak mutatni. Ez ügyben azért vannak fenntartásaim… Bár talán azért mert nem vagyok egy nagy 2. és 3. rész párti, ami a híres filmek folytatását illeti… általában nem sülnek el jól.
A dolog/A valami
2013 június 1. | Szerző: teszti
Tudom, nem szoktam két címet írni a bejegyzéseimhez, de nem tudtam eldönteni melyik cím lehet az ismertebb. A film eredeti címe egyébként a The Thing, Magyarországon pedig a fenti két cím közül valamelyiken fut vagy futott. Műfaját tekintve sci-fi/horror a 80-as évekből.
Egy kicsit fentartással ültem le megnézni a filmet, hisz nem igazán vagyok oda a horror filmekért. De hogy őszinte legyek nem hatott meg különösebben ez a film. Nem volt igazán félelmetes inkább undorítónak mondanám. Ahogy a lény támadása után az emberek szétrombantak meg csúsztak és másztak azok a ronda nyálkás csápok, hát pfúj! De azért lenyűgöző, hogy akkor régen a 80-as években amikor még nem használták a különböző számítógépes technikákat, képesek voltak ilyen élethűen ábrázolni a ronda földönkívüli létformát. Tudom, ezt már más filmeknél is írtam, talán többször is, de nem tehetek róla, tényleg lenyűgözőnek tartom.
Egy kicsit azért meglep, hogy ez a film bekerült az 1001 film közé, azt olvastam ugyanis, hogy nem volt különösebben nagy sikere, hisz egyidőben került a mozikba az E.T.-vel, ami ugye egy sokkal pozitívabb képet ad a földönkívüliekről, de azért egy idő után ez a film is népes rajongótáborra tett szert.
A sci-fi rajongóknak azért tudom ajánlani, de azért nem tartom különösebben kihagyhatatlan műnek. Főleg mivel kutyákat gyilkolásznak benne.
Beverly Hills-i zsaru
2013 április 6. | Szerző: teszti
Igazából nem tudm mit írjak erről a filmről. Nem nagyon mozgatott meg egy jó kis akció-vígjáték, ami pont arra jó, hogy eltöltsünk valahogy egy unalmasnak ígérkező estét.
Mindenesetre kellemes változatosság volt Eddie Murphyt se nem kövér férfiként, sem idiótán vigyorgó tökfejként látni. Érdekes, hogy a szerepet eredetileg nem neki, hanem Sylvester Stallonénak szánták, bár akkor a film egészen más irányba ment volna el. Sokkal több lett volna a durva verekedős-lövöldözős jelenet. E. Murphy inkább a humoros beszólások irányába vitte el a filmet, ami miatt végülis a letöbben szeretik.
A másik dolog, amit biztos mindenki ismer a film zenéje. A zenét Harold Faltelmeyer szerezte és az egyik legfülbemászóbb film betétdal lett belőle a film történetben.
Egy kicsit furcsálltam, hogy a filmből hiányzik az amerikai filmekre annyira jellemző szerelmi szál. Volt benne valami lány, de ő inkább olyan barátfélének tűnt, még csak egy csók sem csattant el.
Azt hiszem erről a filmről ennyi. Mondom, egész jó volt, de nem pusztultam volna bele, ha soha nem látom.
A sebhelyesarcú
2013 február 8. | Szerző: teszti
Ez a film nagyon durva volt. Persze mi mást is várhatunk egy gengszterfilmtől. Pedig a történet elég becsapósan indul. Kubai menekültek érkeznek Amerikába, mindezt olyan képekkel mutatják be, mintha egy dokkumentumfilmbe csöppentünk volna. Aztán egyszer csak egy drogbanda tanyáján találjuk magunkat, ahol láncfűrésszel vagdossák szét az embereket…
Tony Montana (Al Pacino) egész biztos nem lesz a kedvenc főhősöm. Számomra egy kicsit ellentmondásos volt. Az elején inkább egy közönséges gyilkosnak tűnt, aki faragatlan és nem úgy tűnnik, hogy sok ész szorult belé. Aztán ahogy halad a történet Miami legnagyobb drogbárójává növi ki magát, tehát akkor még sem lehetett tök hülye. Egyre több hatalomra tesz szert de ahogy a hatalma nő úgy csökken az embereibe vetett bizalma. Végül odáig fajul a dolog, hogy már a legrégibb és legjobb barátjában sem bízik meg, pedig az semmivel sem szolgált rá a bizalmatlanságára.
Hogy volt-e szerelmi szál a történetben, azt őszintén szólva nem tudom eldönteni. Azt hiszem Tony szerette Elvirát (Michelle Pfeiffer), de hogy a nő őszintén viszonozta-e a szerelmét? Tényleg nem tudom. Kimutatni mindenesetre nem mutatta ki. Nekem úgy tűnt inkább csak a pénzre hajtott.
Mivel gengszter filmről van szó természetesen jó nagy adag erőszakot és öldöklést nézhetünk végig. Szóval az érzékenyebb embereknek nem ajánlom, valószínűleg én se néztem volna meg, ha nincs benne a listában. De benne volt, szóval megnéztem és nem mondom, hogy nem volt izgalmas, de azért nem valószínű, hogy leülök mégegyszer, hogy újra megnézzem.
Nulladik óra
2013 február 7. | Szerző: teszti
Sokat gondolkoztam hogyan is kezdjem el ezt a bejegyzésemet mivel kénytelen voltam belátni, hogy önmagam csapdájába estem, hisz a Spinédzserek című bejegyzésemben azt írtam az amerikai tinédzserekről szóló filmek nálam már elvesztették a varázsukat. Aztán megnéztem a Nulladik órát. Ezt a filmet azt hiszem teljes mértékben a Spinézserek ellentétjének lehet nevezni. A kritikusok szerint teljes és őszinte képet ad a 80-as évek tinédzsereinek életéről. Én viszont remélem, hogy abban a korban azért éltek boldog tinédzserek is.
A film története egy igen érdekes helyzetet hoz létre. Mi történik ha az iskola élsportolóját, fizika zsenijét, hercegnőjét, különcét és legnagyobb bajkeverőjét összezárjuk egy napra? A válasz: sok szívbemarkoló történet és őszinte kitárulkodás.
Már a film nyitójelenete is igen elgondolkoztató, mikor a szülők kiteszik az iskola előtt a gyerekeiket. Láthatjuk ahogy Alison (Ally Sheedy) anyja köszönés nélkül elhajt, ahogy Andrew (Emilio Estevez) apja egyre csak azt szajkózza, hogy neki a legjobbnak kell lennie vagy ahogy Brian (Michael Hall) anyja azt várja el fiától, hogy még ezt a szombati napot is végigtanulja. Itt már érezhetjük, hogy egyik gyerek élete sem fenékig tejfel. Aztán ahogy múlik az idő és ők egyre jobban megismerik egymást megismerhetjük mi is a problémáikat.
Engem legjobban az a rész kapott meg, mikor Bender (Judd Nelson) kifigurázza Brian szüleit ezután a saját szüleit. Ekkor tudatosodott, hogy ezt a srácot, aki mindig viccelődik és másokat piszkál otthon verik, sőt az apja az ő karján nyomja el a cigarettáját…
A gyerekek mellett van egy másik fontos szereplő is: a tanár. Mr. Vernon (Paul Gleason) nem az a tipikus tanár, akit az ilyen filmekben általában láthatunk. A film elején egy gonosz és gyerek gyűlölő embert ismerhetünk meg de aztán a takarítóval való beszélgetése sotán kiderül, hogy nem mindig volt ilyen. Csak az évek során megkeseredett.
Tehát végignézhetjük, ahogy a gyerekek megismerik egymást és “barátok” lesznek. De egészen a film végéig sőt még azon is túl, fennáll a kérdés: mi lesz hétfőn? Erre sajnos nem kapunk választ. Nem tudhatjuk, hogy Clairenek (Molly Ringwald) lesz-e igaza, aki azt állítja, hogy hétfőtől keresztül fognak egymáson nézni vagy pedig még hétfőn is barátok lesznek-e még, ahogy mi filmnézők reméljük. Én szeretném hinni, hogy igen ez a barátság ki fog tartani. De sajnos sose tudhatjuk bizonyosan.
Csupasz Pisztoly
2013 január 5. | Szerző: teszti
Hát nem egészen úgy terveztem, hogy pont ez a film legyen az 50., de most már mindegy. A lányeg, hogy túl vagyok az első 50 filmen. Már csak 951 van hátra. Nem egészen a terveim szerint haladok, de annyi baj legyen.
Lehet, hogy velem van a baj, de valahogy nem tudom értékelni a Leslie Nielsen filmeket. (tudom, halottakról vagy jót vagy semmit, de mivel ebbe a blogban az iagazt kell leírnom talán nem fog rám nagyon haragúdni senki) Nekem személyszerint a Csupasz Pisztolyból ez az egy film is elég volt, nem hogy még megnézzem a sorozat további x részét.
A cselekményről nem nagyon tudok mit mondani. Erzsébet brit királynő ellen merényletet terveznek, de jön a csetlő-botló amerikai rendőr (Leslie Nielsen) és megoldja a helyzetet és ünnepelt hős lesz. Közben persze rátalál a szerelemre is.
Tényleg nem tudom mit írhatnék még. Nekem nem tetszett. Az egésznek nem volt se füle se farka. Tudom ugyanezt írtam a Gyalog Galoppnál is és az mégis tetszik, de azért a két film ég és föld. Az angol és az amerikai humort nem lehet összehasonlítani.
Azt hiszem jobb, ha nem írok többet ehhez a bejegyzéshez. Ha valakinek mégis csak ez a kedvenc filmje akkor remélem megértő lesz velem szemben.
Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatói
2012 december 28. | Szerző: teszti
Mi történik akkor ha Steven Spielberg és George Lucas elhatározza, hogy közösen készítenek egy filmet? A válasz: elkészül az egyik legjobb és legizgalmasabb kalandfilm, amit valaha láttam.
És mi történik akkor, ha Harrison Ford elvállalja a főszerepet? 2 órányi filmnézés, amiközben kocsányul lógó szemmel figyeljük, ahogy Mr. Ford még fiatalon, kigombolt inggel (vagy épp anélkül) porosan-izzadtan, de nagyon szexin rohangál egy hatalmas kőgolyó elől.
Azt hiszem már más színészt el sem tudunk képzelni Indiana Jones szerepében, érdekesség, hogy George Lucas nem Fordot akarta főszereplőnek, így eredetileg a címszerepet Tom Selleck kapta meg, akinek “sajnálatos” módon le kellett mondania a szerepet, a Magnum kedvéért. De bánjuk mi ezt? Hát én biztos, hogy nem.
Aztán ott van a film zenéje, amit szerintem még azok is ismernek, akik eddig nem látták a filmet. A címe egyébként a “Fosztogatók indulója”. A zenét egyébként Oscar díjra is jelőlték (a 7 másik jelölés mellett).
A történet szerintem szintén nagyon jó. Egyedül talán az a rész nem tetszett, ahol kinyitják a frigyládát. Nekem az a rész kicsit túl misztikusra sikeredett. Azok a szellemek, vagy mik ahogy jönnek-mennek… izgisebb lett volna, ha tűz tőr elő vagy a hét csapás vagy valami ilyesmi. A legizgalmasabb szerintem a kígyó verem volt. Meg persze az óriási kőgolyó, de ezt már korábbn írtam. Érdekesség, hogy a híres jelenetet, amiben Jones farkasszemet néz egy kobrával úgy vették fel, hogy egy üveglapot helyeztek a színész és a kígyó közé. Ez az üveglap állítólag látszik is a filmben (bár én nem láttam,d e biztos így van). Másik érdekesség, hogy a stáb egyik tagját tényleg megmarta egy kígyó, de nem egy kobra, hanem egy piton. Biztos ráléptek. A pitonok elég békések főleg, ha tele van a hasuk.
Az 1001 könyv szerint ennek a filmnek a hatására készültek a következő évek nagy kalandfilmjei, mint például a Múmia. A könyv azt is írta, hogy ezek a filmek nem érnek fel az elsőhöz, ahogy az Indiana Jones sorozat következő részei sem, de én ezzel nem értek egyet. Szerintem a Múmia legalább ennyire jó, bár lehet, hogy elfogult vagyok mivel az egyik kedvenc filmem.
Mindent összevetve meg kell nézni ezt a filmet. Már csak Harrison Ford kedvéért is.
Becéző szavak
2012 december 19. | Szerző: teszti
A film címéről az a téves gondolat foglamazódott meg bennem, hogy ez a film majd egy szokványos kis szerelmes történet lesz, persze valamilyen kis csavarral. De ezúttal is tévedtem. Szerelmes történet helyett ez a film egy nagyon különös anya-lánya kapcsolatot dolgoz fel.
Azt, hogy Emma (Debra Winger) igyekezett minnél hamarabb elmenekülni otthonról bizonyos szempontból teljesen megértem. Gondoljunk csak a film nyitójelenetére, ahol Auróra (Shirley McLaine) felébreszti az alvó kisbabáját, hogy így ellenőrizze az még lélegzik-e…. hát ha arra gondolok, hogy szegény Emmának ehhez hasonló dolgokat kellett elviselni egész életében teljesen érthető, hogy ki akart szabadulni abból a diliházból. Az élet iróniája, hogy aztán pedig egy másik diliházban találta magát, ami nem volt más, mint a saját otthona.
A szereplőkről még annyit, hogy Jack Nicholson, akár csak az eddigi filmekben most is brillírózott. Egyre jobban kedvelem mint színészt csak az a baj, hogy olyan ellenszenves feje van… nem csoda, hogy főleg negatív karaktereket alakít.
A film legnagyobb fordulata egész biztos az a pillanat, mikor kiderül, hogy Emma rákos. Én legalábbis erre nem számítottam. Igazán megható volt, különösen az a rész rázott meg mikor Emma elbúcsúzott a fiaitól. Itt látszott legjobban mennyire más volt a kapcsolata a két fiával. Annyira vártam, hogy Tomi az idősebbik fia végül kimondja, hogy “szeretlek”, de nem ez történt.
Azt hiszem erről a filmről most elég ennyi. Igazából annyi elgondolkodtató és felkavaró rész van benne, hogy azt látni kell ahhoz hogy valaki megértse. Kicsit szomorú, de mit is várhatnánk mást egy drámától. Szóval ne azon napon nézzétek meg, mikor az jár a fejetekben, hogy “ennél rosszabb már úgy sem lehet.”
Batman- A denevérember
2012 augusztus 28. | Szerző: teszti
Bevallom nem vártam túl sokat ettől a filmtől. Nem vagyok túlzottan oda az ilyen amerikai képregény adaptációkért. Egyedül az X-man trilógia az, amit bármikor meg tudok nézni, de ennyi. Azért, mikor megtudtam, hogy ezt a filmet is, akárcsak az Ollókezű Edwardot, Tim Burton rendezte és Jack Nicholson játssza főgonoszt Jokert, már kicsit nagyobb lelkesedéssel ültem le a tévé elé. És hát Tim Burton ismét megmutatta, hogy nagyszerű rendező. Nagyon izgalmas, sötét hangulatú filmet hozott létre nagyszerű díszlettel, jelmezekkel és persze ne feledkezzünk meg Joker maszkjáról sem, ami a lehető legélethűbb és persze nagyon félelmetes.
Bár a film főszereplője a Batmant/ Bruce Waynet alakító Michael Keaton, aki szintén nagyszerűen alakítja a lelkileg sérült milliomost és a bünözők életét megkeserítő Batmant, a film igazi sztárja, szerintem, Jack Nicholson. Persze Joker nem éppen egy szeretnivaló karakter, hisz miért is lenne az, mikor ő a gonosz, de mégis Nicholson úgy alakítja ezt a furcsa inkább képregényfigurára emlékeztető őrültet, hogy mindenki a tévé előtt ülve feszülten várja vajon mi lesz a következő őrültsége? Egy kis magyar érdekességet is hozzátennék. Joker magyar hangja, Sinko László, alakítását sokan a szinkronalakítások legjobbjai közé sorolják. Ami nem is csoda, hisz még most is feláll a hátamon a szőr, ha eszembe jut Joker kisérteties nevetése…
A női főszereplőről még nem beszéltem. Batman szerelmét Vickyt Kim Basinger alakítja. Én őt eddig csupán a Marslakó a mostohám című filmben láttam, ami egy nagyon szórakoztató film, úgyhogy kíváncsi voltam itt milyet fog alakítani. Jól játszott, bár szerintem ebben a filmben kicsit háttérbe szorult, hisz mindenki a két férfi szereplő csatározására öszpontosít.
Még néhány szót a film zenéjéről. Prince zenéje biztos sokat segített a film népszerűvé válásában, de számomra nem is maga a zene volt emlékezetes, hanem Joker őrült táncikálása, amit a zenére előadott. Bár ahhoz, hogy ilyen jó koreográfiát (ha azt annak lehet nevezni?) összehozzanak jó zenei aláfestés is kell szóval igazából a kettő szorosan összekapcsolódik.
Lesz még egy Batman film, ami majd sorra fog kerülni. A legújabb változat, A sötét lovag. Ezek után őszintén kíváncsi leszek rá, hisz már az is meglepett, hogy ez a film tetszett nekem. De ez még a jövő zenéje.
Veszedelmes viszonyok
2012 július 2. | Szerző: teszti
Na, ez az a film, aminek a megnézése után azt mondom: “Üljünk le, vegyünk egy mély levegőt és gondoljuk szépen át amit láttunk.” Sose gondoltam volna, hogy ennyi intrika és cselszövés elfér egyetlen egy filmben. Már pedig lehetséges, hisz ez a film jóformán semmi másból nem áll. A megnézéséhez annyi tanácsom lenne, hogy ez bizony sajnos egy olyan film, ami a néző teljes figyelmére igényt tart. Nekem kétszer kellett nekiveselkednem és nem azért mert rossz lenne, hanem mert először tanulás közben próbálkoztam meg vele. Már félórája ment a film, mikor rájöttem, hogy bizony egy mukkot sem értek belőle. Most tehát túl a vizsgákon, leszögeztem magam a fotelba és a teljes figyelmemet és két órámat rászántam. És hát nem bántam meg.
Ha valakinek a sok cselszövés és titkos kis viszony nem is lenne elég, a film látványvilága biztos magával ragadja. A XVI. Lajos korabeli ruhák, kastélyok, bálok igazán hitelesen vannak ábrázolva a filmben. A gyönyörű helyszínekről már nem is beszélve. Bár az azért elég kellemetlen lehetett, hogy csak egy tucat szobalány segítségével tudtál akkoriban tisztességesen felöltözni.
A film szereplőgárdájáról is csak jót mondhatok. Glenn Closet én eddig nem tartottam sokra. Igaz, hogy még csak a 101 kiskutyában és a Stepfordi feleségekben láttam, amik jó filmek, de azért nem követelnek túl nagy színészi erőfeszítést. Ebben a filmben azonban G. Close megmutatta mire képes. Nagyon jól hozta a gonosz márkinő figuráját. Aztán ott van még John Malkovich és Michelle Pfeiffer. Arról pedig még nem is beszéltem, hogy alig ismertem fel Uma Thurmant és Keanu Reevest. Teljesen ledöbbentem Uma Thurman milyen helyes volt fiatalon. Ma már inkább karizmatikus mint helyes. A férfiakról nem sokat mondhatok. Nekem ezek a XVIII. századi franciák túl piperkőcök.
A történet leírásával nem akarok bajlódni, mert a sztori eléggé összetett. Legyen elég annyi, hogy az egész történet középpontjában egy mocskos fogadás áll, amit a Márkinő (Glenn Close) és Valmont vikont (John Malkovich) kötnek. Két ember, akik megfogadták, hogy soha életükben nem lesznek szerelmesek, és erre mégis beleszeretnek egymásba. Bár, hogy a Vikont kibe is szerelmes, abban nem vagyok száz százalékig biztos. Meg kell nézni és döntse el mindenki maga. Én azt mondom, hogy a Márkinőbe. Ő volt élete szerelme. Csak jól elbaltázta a dolgokat.
E.T. a földönkívüli
2012 május 1. | Szerző: teszti
Szégyen, nem szégyen még sose láttam azelőtt ezt a filmet. Pedig már rengetegszer terveztem, hogy megnézem csak valahogy sose jött össze. Az biztos, hogy már nagyon vártam az első Steven Spielberg filmet, mert nagyon szeretem őt mint rendező. Szerencsére elég sok filmje szerepel a listán úgyhogy még bőven lesz alkalmam a nagyszerűségét ecsetelni.
A film annyiban csalódás volt nekem, hogy én egy ifjúsági filmre számítottam. Tudjátok, olyan filmet amit az ember végig nevet, aztán a végén könnyes búcsút veszünk E.T.-től. A könnyes búcsú valóban megvolt, de hogy én előtte nem nevettem agyon magamat az is biztos. Főleg azon a részen akadtam ki, mikor megjelentek azok az űrruhás emberek, becsomagolták a család házát aztán meg szegény E.T-t betették abba a hűtőkamrába… Persze azért örültem, hogy E.T. végül nem halt meg, de akkor is miért kellett előtte ez a sok szörnyűség?
E.T. először nem nagyon votl szimpatikus száámomra. Amikor az elején fut az erdőbe, akkor kifejezetten rémísztőnek tűnt. De aztán, mikor elkezdett összebarátkozni Eliottal már nagyon tetszett. A legjobban E.T. híres megszólalását vártam. Tudjátok, “E.T. haza telefonál“. Azért eléggé meglepődtem mikor a végén tényleg haza telefonált. Azt hittem, hogy ez csak valami szinoníma lesz arra, hogy haza szeretne menni vagy ilyemsi.
A gyerekszínészek szerintem nagyon ügyesek voltak. Drew Berrymore egyszerűen tündéri kislány volt. A játékuk olyan őszintének és hihetőnek tűnt. És ha belegondolunk nagyon nehéz dolguk lehetett, hisz egy olyan lénnyel kellett együtt dolgozniuk, aki igazából ott se volt.
Mindent összevetve nagyon tetszett a film. Lehet, hogy egy kicsit szomorú, de a vége azért Happy End.
Vissza a jövőbe
2013 szeptember 14. | Szerző: teszti
Ez egy jó kis film volt. Nem mondom, hogy életem legjobb vígjátéka, de kellemesen el lehetett tölteni azt a kb. 111 percet.
Maga a történet is már sok izgalommal kecsegetett. Marty (Michael J. Fox) egy 17 éves tipikus kamasz 1985-ben, aki egy lökött tudósnak (Christopher Lloyd) segít az időgépe letesztelésében. Egy kis malőr miatt azonban a fiú visszakerül 1955-be, abba az időbe mikor a szülei megismerkednek és járni kezdenek. Marty felkeresi a 30 évvel fiatalabb tudóst, aki mindent megtesz, hogy visszajuttassa a fiút a jövőbe. Marty közben segít tinédzser apjának elcsábítani szintén tinédzser anyját, aki viszont a saját fiába szeret bele… Izgi, mi?
Mondom nem kell semmi eget rengetőt várni a filmtől. Izgalmas és vicces. Kb. ennyi. Egy rész volt, amit nem értettem meg elsőre. Mikor a film végén a gimis bálon Marty beáll gitározni és elkezd mindenféle örőltségeket művelni. A földön fetreng, meg ilyenek. Közben a háttérben egy fekete srác telefonál és azt mondja: Marvin Barry vagyok az unokatestvéred, ezt a zenét hallanod kell! Vagy valami ilyesmit. Még jó, hogy itt volt anyukám is, így ő elmagyarázta (értetlen tekintetemet látva), hogy az a bizonyos Marvin Barry unokatestvére Chuck Barry a rock and roll feltalálója. Tehát ha hihetünk a filmnek a rock and rollt egy időutazásnak köszönhetjük. Bár számomra elég fura volt, hogy az 50-es évek tinédzerei milyen gyorsan elkezdtek rockizni ott a táncparketten… pedig állítólag egészen addig még csak nem is hallottak hasonló zenét…
A filmnek a maga idejében hatalmas sikere volt. Két folytatás is készült belőle. Jövőhéten adják le a második részt, lehet meg nézem azt is. Kíváncsi vagyok mit tudnak még kitalálni.
Oldal ajánlása emailben
X