Annie Hall
2013 július 25. | Szerző: teszti
Woody Allen, Woody Allen és még több Woody Allen. Ezzel a három szóval azt hiszem el is mondtam mindent a filmről. Na jó, nem egészen. Woody Allenről azt hiszem már mindenki hallott, még én is pedig az Annie Hall volt az első filmje, amit láttam. Minden esetre Fellinnihez hasonlóan nagyon vártam, hogy lássak egy filmet, amit nem csak ő rendzett, de ő is a főszereplő.
Az Annie Hallban azt hiszem nem is maga a történet a lényeg. Ami egyébként eléggé szkványos. Egy hétköznapi szerelmi kapcsoalt Alvy (Woody Allen) és Annie (Diane Keaton) között. Randiznak, egymásba szeretnek, összeköltöznek, szakjtanak, kibékülnek, megint összeköltöznek és megint szakítanak. A történet ezzel ki is merült. A film lényege sokkal inkább azok az elmélkedések, amiket W. Allen végig egészen a film végéig megoszt velünk. szokatlan módon sokszor közvetlenül a kamerába beszélve. Ezzel telejsen azt a látszatot kelti, mintha tényleg velünk beszélgetne és csak neünk szánja a mondottakat. Aztán ott van az a szokatlan rész, mikor Annievel sorban állnak a mozinál és mögöttük egy fickó a fellinni filmekről dumál erre Alvy visszabeszél neki, aztán a díszlet mögül egyszer csak elő lép Marshall McLuhan (szintén filmrendező) és az oktatja ki a nagyszájó polgárt. Itt megemljteném, hogy Allen eredetileg magát Fellinnit kérte fel a szereplésre, de a rendező visszautasította. Mindenestre érdekes megoldás egy filmben.
Másik érdekesség, hogy a történet eléggé életrajzi ichletésű. Maga Woody Allen ugynis valóban együtt élt egy darabig Diane Keatonnal, akinek az eredeti neve, most kapaszkodjatok meg, Diane Hall volt.
És végül az utolsó, számomra legérthetetlenebb, húzása Allennek az volt, hogy a filmet 5 Oscarra is jelölték, ebből 4-et meg is nyert, de Allen nem ment el az átadó ünnepségre. És hogy miért? Idézet következik: „Még ha ez valami különleges alkalom lenne, vagy ilyesmi, elmennék. De nem túlzottan érdekel egy kis kopasz emberke mozdulatlan szobra. Inkább valami olyat szeretnék, aminek hosszú, szőke hajfürtjei vannak.”
A kis szobrokat egyébként még a mai napig nem vette át, a szülei vitrénjében porosodnak. Jó, én értem hogy egyesek nem a díjakért készítik a filmjeiket, de az elismerés azért csak elismerés. Nem?
A film műfaja elvileg vígjáték, de én nem nevezném egy klasszikus nevetős filmnek. Igazából nem is nevettem el magam egyszer sem. De ez nem gond mert ettől függetlenül jó filmnek tartom, elgondolkoztató és érdekes. Csak kicist csalódás, ha leül az emebr azzal a hittel, hogy egy nevetős estének néz elébe és ehelyett elmékednie kell az élet nagy dolgain.
Nyolcadik utas: a Halál
2013 június 28. | Szerző: teszti
Nagyon vártam már ezt a filmet, ugyanis eddig két embertől kaptam hiteles leírást róla. És a két vélemény pedig szöges ellentétben állt egymással. Az egyik személy az anyukám volt, aki még 20-as éveiben látta a filmet, mikor még mozikban adták és szerinte az egyik legjobb és leghátborzongatóbb film, amit valaha látott. A másik forrásom egyik legjobb barátnőm volt, akiről tudni kell, hogy nagyon jól bírja a horrort, de erre a filmre azt mondta még ő is rettegve bújt a paplan alá. Ezek után kérdem én: Miért ne néztem volna meg?
És mi az én véleményem? Azt nem mondom, hogy a legjobb film életemben, de mindenképp izgalmas és félelmetes, nem is kicsit. A történet maga nagyon egyszerű: egy teherszállító űrhajó hét fős legénysége leszáll egy bolygón, ahonnan vészjelzéseket kapnak, de a bolygón egyik társukat megtámadja valami idegen életforma. Hogy a többiek megmentsék társuk életét felviszik magukkal a hajóra, majd felszállnak. Ám az űrben a titokzatos lény ismét lecsap… A többit azt hiszem el lehet képzelni.
Érdekesség, hogy ez volt az első olyan film, amiben nő játszotta az akcióhős szerepét. Sigourney Weaver, fantasztikusan játszik. Igazából rá is kíváncsi voltam, ugyanis eddig még csak A gorillák a ködben című filmben láttam, amiben egy gorilla kutatót játszik. Ezek után kíváncsi voltam, hogyan formázza meg az űrhajó harmadparancsnokának szerepét. És le a kalappal előtte. Amúgy is érdekes arcberendezésű nő. Nem az a tipikus szép lány, de azt hiszem egy ilyen típusú filmben elég nevetséges lenne egy szöszi cicababát berakni a főszerepbe.
Az Alien is tetszett. Nagyon félelmetes volt, főleg mikor még kicsi. Többet nem akarok mondani róla, mert ha esetleg úgy döntötök, hogy megnézitek oda lesz a meglepetés. A legnagyobb fordulatról nem is beszélve, ami a tudományos tisztről derül ki…
Azt hiszem ennyi. Sci-fi rajongóknak kötelező irodalom!
Grease
2013 január 1. | Szerző: teszti
Miután John Travolta kellően megalapozta a hírnevét a Szombat esti lázban bevetette magát a musicalek világába. És így elkészült mindenidők legsikeresebb filmvászonra vitt musicalje.
A történet elég szokványos. Gimis fiú és lány egymásbaszeret, de a barátaik miatt a szerelmük nem teljesedhet ki. Mivel “gáz” lenne ha a menő srác együtt járna a jókislánnyal. A végén persze a menő srác rájön, hogy a szerelem fontosabb, mint a barátoknak való megfelelés. És kész is a happy end.
A szokványos történetet szerencsére teljesen felejthetetlenné teszik a fülbemászó zenék és a remek korreográfia. Szerintem aki esetleg nem is látta a filmet a zenéjét biztos ismeri. John Travolta egész jól énekel, bár Olivia Newton John mellett elég nehéz lehetett helyt állni, hisz neki csodálatos hangja van.
A legjobb jelenet szerintem a táncverseny. Mondjuk én imádom a rockyt, annyira szabad és bohókás, élvezet még nézni is. Arról nem is szólva, hogy lehet John Travoltát szeretni vagy utálni, de azt mindenkinek el kell ismerni, hogy baromi jól táncol. A Szombat esti láz után itt is megmutatta mire képes. Ez a táncverseny egyébként valóban létezett Amerikában 1952 és 89 között.
A másik kedvenc jelenetem a film végén található. Szerintem mindenki tudja mire gondolok. Mikor Sandy (Olivia Newton John) levetkőzve minden addigi szendeségét fekete cicanadrágba és tűsarkúba bújik. Ami csak azért komikus mert Danny (John Travolta) pont azért lép be az iskola futócsapatába és azért érettségizik le, hogy megfeleljen Sandynek, erre a lány ugyanezért változik meg. Szerintem nagyon aranyos. A zenéről már nem is beszélve! Erről a jelenetről is találtam egy érdekességet. A szexi ruhát, amit Olivia N.J. hord a jelenetben egy eredeti 50-es évekbeli darab volt és túl nagy volt a színésznőre. A megoldás az volt, hogy a ruhát szószerint rávarrták Oliviára, így szegény az egész forgatási napon nem mert vizet inni, hisz elég körülményes lett volna kimennie vécére egy olyan ruhában, amit a nap végén aztán ollóval kellett levágni róla. Ez a ruha állítólag még a mai napig ott lóg a színésznő szekrényében. Nem is csodálom. A pokolba kívánhatta azt a napot.
A Greasenek óriási sikere volt világszerte. De ezen ki csodálkozik? Jó zene és táncok plusz az igazi 50-es évekbeli hangulat… mi más kéne egy jó mozifilmhez?
A nagy balhé
2012 október 20. | Szerző: teszti
Hát ez egy nagyon jó kis film volt. Már rég írtam ilyet, szóval azt hiszem mondanom se kell, hogy nagy felüdülés volt az eddigi drámákhoz képest. Persze mit is várhatnánk egy olyan filmtől, ami a chicagoi gengszter világban játszódik és olyan hírességek szerepelnek benne, mint a vakítóan kék szemű Paul Newman és a búzaszőke hajú Robert Redford. Már mindkettőjüket láttam más-más filmekben, de így együtt, hát nagyon jó párosítás volt.
A filmben egyébként az tetszett a legjobban, ahogy a gengszterek átvágják egymást. Jó példa erre a póker parti, amit Henry (Paul Newman) és a főellenség Lonnegan (Robert Shaw) játszottak. Ott sem az volt a kérdés, hogy ki a jobb pókerjátékos, hanem, hogy ki az ügyesebb csaló. De a legjobb a film fináléja volt. Én ott és akkor tényleg azt hittem, hogy a fiúk meghaltak. Aztán meg olyan jót nevettem, mikor kiderült, hogy fenéket haltak meg csak ez is az átverés része volt. Arról nem is szólva, mikor kiderült, hogy ki a megbízott bérgyilkos! Sose találtam volna ki.
A film díszlete és látvány világa is nagyon tetszett. Egy klasszikus gengszter film. Kicsit engem az Oscar című filmre emlékeztetett, ami szintén nagy kedvenc. (a Sylvester Stallonésra gondolok, nem a Louie de Funesesre) A piszkos kis utcák, sötét sikátorok, bérházak, szalonok… Nem csoda, hogy a film megkapta érte az Ocsar-díjat.
Egy biztos, ezt a filmet még biztos meg fogom nézni és nem csak egyszer hanem ahányszor csak lehetőségem lesz rá.
Brian élete
2012 október 4. | Szerző: teszti
Gondoltam, ha már összesen két Monthy Python film van a listában, akkor egy huzamra megnézem mindkettőt. A különbség most csak annyi, hogy a Gyalog Galoppal ellentétben a Brian életét még sose láttam azelőtt. Meglehetősen merész húzásnak tartom, a Python csapattól, hogy egy ilyen kényes témát, mint Jézus életét, figuráztak ki. Azt hiszem a legtöbb Jézussal foglalkozó filmnek nincs túl jó vége (lásd Da-Vinci kód, vagy Jézus Krisztus szupersztár). Ezt a filmet is sokan szentségtörőnek tarthatják. Azt olvastam, hogy különösen nagy felháborodást keltett, a film vége, ahol a kereszterefeszítettek (összesen 140-en) egy dalt énekelnek,nálunk ez a dal a Spamalotból lehet ismerős: “A felhők fölött mindig kék az ég!” Én ezt egyáltalán nem tartom felháborítónak, hisz a dal az optimizmusról szól, amit ugye sose szabad elveszítenünk. a filmet egyébként sok országban betiltották, Olaszországban például 1990-ig nem adhatták le)
A másik merészség, hogy a film a vallás mellett némileg a politikát is támadja. Ott vannak a különböző Róma ellenes mozgalmak a Néppárt a Népek Pártja, stb. és mind ahelyett, hogy a közös ellenség ellen harcolnának, inkább egymás ellen küzdenek és egymást ócsárolják. Azt hiszem ez a mai világban nem túl szokatlan…
Most nézzük a film negatívumait:
Elsőként azt a bizonyos pucérkodást. Nem értem a logikát. A film közepén a remete a hosszú szakállával direkt eltakarja a micsodáját, aztán alig 10 perc múlva jön Brian és ország-világnak lóbálja a férfiasságát. Aztán ott van Judit, aki takargatja a cicijét a hajával, de a lenti nőies részt már nem… Engem nem zavar a pucérság, de nem értem miért olyan fontos, hogy Brian pont anyaszültmesztelenül nyissa ki azt az ablakot (ráadásul az 1000 fős tömeg előtt)
A másik rész amit nem értettem az űrhajós rész. Brian leesik egy toronyból aztán ahelyett, hogy összezúzná magát két ronda űrlény megmenti őt az űrhajójukkal aztán percekig azt nézzük, ahogy mászkálnak az űrben. Állítólag ez a 70-es években megjelent Star Wars filmeket parodizálta… hát elég gyengére sikerült. És jó, rendben poén, de ehhez a jeruzsálami hangulathoz szerintem akkor sem illett. Engem legalábbis teljesen kizökkentett.
Ezektől eltekintve a film egész jó, egyszer mindenképp érdemes megnézni, nekem főleg az eleje tetszett, sok jó poén volt benne. És lehet istenkáromló vagy nem, de “A felhők fölött mindig kék az ég!” akkor is egy jó dal!
Gyalog galopp
2012 október 1. | Szerző: teszti
Hát igen, Monty Pithon… a tipikus angol humor. Ezt a filmet, bár az angol humorért nem nagyon vagyok oda, apukámnak hála már rengetegszer láttam 10 éves korom óta, mivelhogy neki az egyik kedvenc filmje. Az évek során pedig eljutottam odáig, hogy már én is szeretem és jókat tudok röhögni rajta. Ennek ellenére teljesen megértem, ha valaki nem értékeli mert ez azért egy nehéz film. És nem olyan értelemben nehéz, mint egy dráma, hanem rá kell hangolódni és el kell fogadni, hogy ez a film semmi másért nem készült csakhogy egy rakás baromsággal megnevettesse az embereket egészen addig míg le nem esnek a székükről.
Ez az állapot nálam elég hamar eljön, mivel a kedvenc jelenetem rögtön az elején van. A fekete lovag és Arthur király párbaja. Hát az a film legjobb része! Aztán ott van Sir Galahad históriája Ess neki-vel és Mindent belével… és még sorolhatnám. Egyedül az nem tetszik, hogy a történet szörnyen lassan indul el. 10 percen keresztül nézni a főcímet, még ha poénnak szánták is, nem valami izgalmas. Aztán ott van a film vége. Aminek szintén nincs sok értelme, hisz még az sem derül ki, hogy Arthurék megtalálják-e a Szent Grált. De ezektől az apróságoktól el lehet tekinteni.
Találtam egy érdekességet. Mindenki emlékszik a film legjellenzőbb képsorára, ahogy Arthur király és lovagjai “keresztülügetnek” Anglián a szolgáik kezében egy-egy dísztök, amivel imitlják a nem létező lovak dobogását. Én sokáig azt hittem ez is az írók hatalmas fantáziájából pattant ki, de mint kiderült, annyira szűk volt a költségkeret, hogy egyszerűen nem tudtak lovakat bérelni. Így jött a dísztökök ötlete.
Végezetül megismétlem érdemes adni ennek a filmnek egy esélyt, aztán még egyet és még egyet, amíg meg nem szeretjük. Hisz melyik másik filmben hallgatnánk végig egy érdektépő beszélgetést a töketlen fecskék maximális repülő sebességéről?
Kramer kontra Kramer
2012 július 31. | Szerző: teszti
És igen, ismét egy Dustin Hoffman film. Néhányan talán már kezditek unni, de nem tehetek róla valahogy mindig az ő filmjei akadnak az utamba. De ezt a filmet semmiképp sem lehet kihagyni. Nem csak azért mert 1980-ban D. Hoffman megkapta érte az Oscar-díjat (amit szerintem 100%-osan meg is érdemelt) hanem azért sem mert egy olyan nagyszerű partnerrel szerepelt együtt, mint Meryl Streep (aki szintén elnyerte azt a bizonyos szobrocskát).
A film alaptörténetét sokan talán lerágott csontnak gondolják. Apa egyedül marad a gyerekkel, kezdetben sok nehézséggel kell szembenéznie, de aztán szépen belerázódik és végül minden rendbe jön. A különbség itt talán az, hogy egyrész az a bizonyos gyerek, itt Billy Kramer (Justin Henry), nem az a megszokott tündéri kisfiú, akiket ezekben a filmekben megszoktunk. Neveletlennek ugyan nem lehet mondani, talán az elkényesztetett a legjobb szó rá. Az elején Tednek (Dustin Hoffman) meg is gyűlik a baja vele, de aztán ahogy lenni szokott szépen összerázódnak és Billynek is jót tesz a kicsit erélyesebb nevelés. A másik fontos momentum a filmben, ami megkülönbözteti a többi hasonló témájú filmtől, maga a tárgyalás. Joanna az anya (Meryl Streep) 18 hónap után egyszer csak újra megjelenik és visszaköveteli a fiát, akit egyetlen szó nélkül hagyott el. Ez nem teszi túl szerethető karakterré. Legalábbis az én szememben.
A bíróság döntése azt hiszem mindenkit meglep, aki valaha megnézte a filmet. Még meglepőbb Ted azon kijelentése, hogy nem akar fellebezni mert akkor a fiát is behívnák tanunak és nem akarja ennek a megpróbáltatásnak kitenni a fiát. Ez igazi, szülőhöz méltó válasz volt. És akkor még nem is szóltam a film befejező jelenetéről, amni igazán szívszorongató és Joanna rögtön ismét belopja magát a szívünkbe.
Bár nagyon jó filmnek tartom mégis meglepett mikor megtudtam, hogy összesen 5 Oscar díjat nyert (köztük a legjobb film díját) és összesen 9 kategóriában jelölték. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy még Justin Henryt is jelölték a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában pedig ő még csak 7 éves volt. Ehhez képest elég nagy csalódás, hogy nem futott be valami fényes karriert. Szerencsére Hoffmannal és Streeppel nem ez a helyzet.
Cápa
2012 július 12. | Szerző: teszti
Mennyivel másabb egy film, ha nem egyedül hanem társaságban nézed. Ezt a filmet, ha egyedül nem pedig egy barátnőmmel néztem volna meg biztos halálra rémültem volna sőt lehet, hogy a felénél ki is kapcsolom. De így kellemes izgalommal néztem végig, miközben barátnőmmel azt találgattuk: “Na, kit fog legközelebb megenni?”
A film szerintem nagyon jó volt. Bár egy Steven Spielberg filmtől nem is vártam mást. Igaz felfedeztem benne néhány furcsa dolgot vagy mondjuk inkább hibának? Először is mikor a film elején a cápa megtámadja azt a szegény lányt sehol sincs vér. Márpedig a többi támadásnál igen csak bővelekdtünk benne, de itt nincs egy csepp se. Nagyon furcsa. Arról az idióta polgármesterről már nem is beszélek. Már három ember meghal, de ő még mindig azt hajtogattja, hogy a túristák miatt nyitva kell tartaniuk a strandot. A ronda öltönyeiről már nem is beszélve.
A műcápa viszont meglepően élethű volt. Tényleg. Én sokkal bénábbra számítottam, de ez nagyon klassz volt. Kicsit utána néztem és szerintem nagyon jó pofa, hogy a műcápát Bruce-nak nevezte el a forgatócsoport méghozzá Spielberg ügyvédje után. Úgy tűnik az ügyvédeket már akkor is cápáknak tartották. Nincs új a nap alatt.
A másik érdekesség amit találtam, hogy a film egy regény alapján készült, amit Peter Benchley egy megtörtént esemény alapján írt meg. 1916-ban egy cápa felúszott egy édesvizi folyón New Jersey közelében és ott több emberrel is végzett. ez szerintem nagyon érdekes.
Az előző bejegyzésemben kihagytam a film zenéjének ecsetelését így itt most leírom, hogy a Cápa film zenéje szerintem legalább olyan ismert mint a film. A zenét John Williams írta és többszőr kiadták CD-n.
Willy Wonka és a csokigyár
2012 április 25. | Szerző: teszti
Álltalában nem szoktam nagy hangsúlyt fektetni a filmek pontos dátumára, de most muszáj mindenki figyelmét felhívnom, hogy ez nem a 2005-ös Johnny Deep féle film. Nem, ez annak az elődje Gene Wilderrel a főszerepben és kicsivel több, mint 30 éve 1971-ben készült. De azért itt emelném ki, hogy az új változat is nagyon jó, én legalábbis nagyon szeretem már csak azért is mert Johnny Deep szerepel benne…
A régi filmet már nagyon régóta meg akartam nézni. És nem csak azért, hogy összehasonlítsam az újabbal. Jó filmek mellett nagyon szeretek főzős műsorokat is nézni. Az egyik kedvencem Heston Blumental, aki mindenféle őrült lakomákat szokott készíteni meghívott vendégeinek. Nagyon bírom a pasast, hihetetlen koponya. És hát az egyik résznek a témája Willy Wonka csokigyára volt. Az első fogás pedig nem volt más, mint falról lenyalható gyümölcsök! Hát mikor ezt megláttam megesküdtem, ha törik ha szakad de én megnézem ezt a filmet. Nem is csalódtam, tényleg volt ott ehető tapéta. Nem jönne rosszul egy a szobámba…
A film nézése közben azért nem bírtam megállni, hogy néha-néha össze ne hasonlítsam a kettőt. Bár ez elég nehéz feladat, hisz ez a régi változat sokkal inkább a gyerekeknek való, míg az új Tim Burton féle kicsit morbidabb beállítású. Azért azt mindenképp a régi javára írnám, hogy ugyanolyan lenyűgöző látványvilága van, mint az újnak csakhogy itt mindent számítógépes trükkök nélkül valósítottak meg! A csoki szökőkutat, Violetta áfonyává változását, az umpalumpákat, mindent. Gondoljunk csak bele mennyi munka volt, míg mindezt megtervezték, felépítették. Félelmetes.
Van egy jelenet, amit nagyon sajnálok, hogy kimaradt az új filmből. Az a rész, mikor Wonka ellenlábasa felajánlja Charlienak, hogy 10.000 bankjegyet ad a fiúnak, ha az ellopja Wonka egyik találmányát. Ezt egyébként mindegyik gyereknek felajánlja. Végül kiderült, hogy az a bizonyos ellenlábas Wonka egyik embere volt és egyedül Charlie volt az, aki nem árulta el a titkot. Ez volt Wonka egyik tesztje. Nekem nagyon tetszett. Szép jelenet volt.
Ami viszont sokkal jobban tetszett az új változatban, az annak a mondanivalója, hogy a család a legfontosabb. Ha emlékeztek az új filmben Charlie nem fogadja el elsőre Wonka ajándékát, mert akkor le kéne mondania a családjáról. Ez a régi filmben teljesen kimaradt. Ott Wonka sokkal kedvesebbnek és kevésbé őrültnek van ábrázolva.
És végül a nagy kérdés. Tudnék-e választani a kettő között? Határozottan azt kell mondanom, hogy nem. Már korábban is leírtam, hogy a két film, bár ugyanaz a cselekmény teljesen más szemszögből mutatja be a történetet. Nekem mindkét változat bejött más-más okokból. Csak azt tudom ajánlani, hogy nézzétek meg mindkettőt és válaszatok saját ízlésetek szerint.
Száll a kakukk fészkére
2013 szeptember 29. | Szerző: teszti
Jack Nicholson egy kicsit mindigis egy őrült benyomását keltette bennem, de azt hiszem ebben a filmben végleg bebizonyította, hogy lehetséges, hogy őrült de emellett egy zseniális színész is.
Nem tudom miért, de valahogy mindig is azt hittem ez a film egy háborús film. Talán azért mert mindig apa mondogatta nekem milyen jó film és ugye mivel férfiból van ezért főleg a háborús és történelmi filmeket kedveli. Pedig nem. A fil egy elmegyógyintézetben játszódik, ahova a főszereplő McMurphy (Jack Nicholson) azért kerül be, mert azt hiszi így megúszhatja a börtönt. Ám végül csapdába esik. Kiderül, hogy az elmegyógyintézet rosszabb, mint a börtön. És a végén persze tragikus vége lesz.
A film úgymond “gonosza” az osztály főnővére Ratched nővér, aki Louise Fletcher alakít. A szerepet több híres színésznőnek is felajánlották, pl. Jane Fondának, ám ők mind visszautasították. Fletcher azonban jól tette, hogy elvállalta a szerepet ezzel ugyanis nem csak minket ajándékozott meg egy nagyszerű alakítással (a rémísztő tekintetétől még mindig kiráz a hideg), de a színésznőnek is meghozta a sikert, szerepéért ugynais elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscart (a film összesen 5 Oscart nyert).
A filmet nem mondanám konkrétan burtálisnak. Vagyis inkább nem nyíltan az. Árnyaltan ugyan de bemutatja az akkori kórházi viszonyokat. Az áplók lenézését és brutalitását a betegekkel szemben. A sokk terápiát, aztán végül a főszereplőn elvégzett agyműtétet… láthatjuk akkoriban mennyire másként álltak hozzá a betegekhez.
Nekem legjobban a Főnök karaktere tetszett. Ő egy indián beteg, aki süket-néma, de végül kiderül, hogy csak tetteti. Jóbarátságba kerül MCMurphyvel és elhatározzák, hogy a végén együtt megszöknek. A film zárójelenete szerintem különösen jól sikerült. A Főnök gyilkos lesz, de ezt mégsem érezzük igazi bűnnek, vagy kegyetlenségnek.
Mindent összevetve nálam 5/5 pontot kap a film. mindenkinek ajánlhatom.
Oldal ajánlása emailben
X