A majmok bolygója

2013 április 6. | Szerző: teszti

Na, ez az a film, amit szerintem még azok az emberek is szeretnek és örömmel izgulják végig, akik annyira nincsenek oda a sci-fi filmekért. Ezenkívül szerintem ez az a film, amit ugyan már megpróbáltak többszőr is újra forgatni, felújítani, de mind sikertelen próbálkozás volt. Az eredeti színvonalát mind még csak emg sem közelítette. Ez azért is nagy szó, hisz az eredeti film 1968-ban készült. Akkoriban a filmek készítésénél még csak véletlenül sem használtak számítógépeket. Ezt figyelembe véve lenyűgöző, amit az alkotók véghez vittek. Aki látta a filmet tudja miről beszélek. A majom jelmezek nagyon élethűek. És egyáltalán nem nevetségesek, pedig az alkotók attól féltek a legjobban, hogy a nézők ahelyett, hogy megijednek a majmoktól csak nevetnek majd rajtuk. Hát szerintem erről szó sincs. Ráadásul, ami még lenyűgöző, hogy a színészek mimikája is egész jól átjön a maszkok mögül. Ziva (Kim Hunter) és Cornélius (Roddy McDowall) játéka épp úgy megkapó, mint Taylornak, akit Charlton Heston alakít.

A filmben azért szép számmal akadnak, ha nem is brutális, de meghökkentő jelenetek. Engem a legjobban az borzasztott el, mikor a film elején Taylor és csapata először találkozik a majmokkal és az emberekkel méghozzá egy vadászat közben, ahol az emberek a vadak. Az a jelent, mikor a gorillák a halott ember kupac mellett fényképeszkednek nagyon megrázó volt. És végülis elgondolkoztató is, hisz nálunk a vadászok mit csinálnak egy pl. szarvas vadászat után?

Aztán ott van a film záróképe. Mikor a láthatáron feltűnik a lerombolt Szabadság szobor képe és Taylor szembesül azzal, hogy végig a Földön volt. A film vége igazából nyitott marad, hisz nem tudjuk ezek után mi történik Taylorral és Novával (Linda Harrison). Valamint azt sem, hogy Zivát és Cornéliust elítélik-e eretnekség miatt. Ez szerintem nem feltétlenül rossz, hisz így hihetünk még a boldog befejezésben. ( a filnek egyébként készült folytatása is ugyanezzel a szereplőgárdával összesen 4 db)

Diploma előtt

2012 július 10. | Szerző: teszti

Mióta elkezdtem a filmnézést és megláttam, hogy milyen sok Dustin Hoffman film szerepel a listán (komolyan, legalább 5-6 db!) egyre inkább az az érzésem, hogy ő az egyik legtehetségesebb színész a jelenkorban. Én azelőtt nem tartottam valami sokra, de mivel már a harmadik filmet nézem meg, amiben ő is szerepel (az Aranyoskám c. bejegyzéssel még tartozom) és mindegyik film nagyon tetszett egyre inkább kedvelem. Erre a filmre különösen kíváncsi voltam, mivel ez volt a legelső filmje és már ezért is Oscar és Golden Globe-ra jelölték! Ami azért nem semmi.

A film szerencsére nem okozott csalódást. Már eleve az alaptörténet is izgalmasnak tűnt. Egy fiatal, frissen végzett fiú haza megy a nyárra, ahol az apja üzlettársának a felesége elcsábítja és viszonyt kezdenek. Aztán hazaérkezik a nyári szünetre a nő lánya és a két fiatal természetesen egymásba szeret.

Őszintén kíváncsi voltam, hogy mi sül ki ebből az egészből. Mi mégis, hogy fogadnánk, ha életünk szerelméről kiderülne, hogy előttünk a saját anyánkat fúrta? Teljesen megértem Elainet (Katharine Ross), aki szószerint elmenekült. És nagyra becsülöm, hogy képes volt megbocsájtani a szerelmének. És már megint lelőttem a lényeget…

Mrs. Robinson (Anne Bancroft) karaktere is érdekes. Én először azt hittem, hogy csak egy unatkozó háziasszony, de aztán kiderül, hogy neki is meg vannak a maga bajai nem puszta szórakozásból tette, amit tett és nem is véletlenül lett alkoholista. Mindent összevetve mégsem egy jó karakter, hisz még arra is képes lett volna, hogy ő maga mondja el az egész viszonyt a lányának, hogy ezzel megtarthassa magának a fiút.

Az egész filmben egyedül a vége nem tetszett. Nem mintha nem lett volna Happy End, de olyan semmilyen volt. Még egy csók sem csattant el. Ráadásul olyan zavaros volt, hogy most Elaine összeházasodott-e azzal a másik pasassal vagy mégsem… az azért biztos, hogy a temoplomból szöktetős jelentek sosem mennek ki a divatból.

A nagy szökés

2012 április 22. | Szerző: teszti

És elérkeztünk az első ismétléshez. Persze nem egy már megnézett filmet néztem meg újból. De ez az első olyan film, amiben szerepel egy olyan színész, akitől már néztem filmet. Igen, kedves olvasók Steve McQeen újabb háborús filmje következik.

Nagyon szeretem ezt a filmet. A legjobb háborús film, amit valaha láttam (nem mintha olyan sokat láttam volna, de akkor is). A film igaz történeten alapul. Egyszer azt hiszem még egy dokumentum filmet is láttam róla, amiben azok a katonák is szerepeltek és mesélték el élményeiket, akik valóban részt vettek a nagy szökésben. A történet egyébként szerintem elég hihetetlen. Abszurdumnak tűnik 250 ember kiszöktetése egyetlen fogolytáborból egy éjszaka alatt. Mégis volt, aki megpróbálta.

Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a film megértéséhez némi történelmi ismeret nagyonis szükséges. Emlékszem, mikor először láttam nem értettem mégis mi különbség van a Luftwaffe, az SS és a Gestapo között. Hisz mindegyik német szervezet, és mindegyik a katonasághoz tartozik. Aztán később fel lettem világosítva, hogy bizony nagy-nagy különbségek voltak közöttük. Bár ez azért már a filmből is érezhető.

És Steve McQeen ismét csak egy rabot alakít. Egy rabot, aki folyton meg akar szökni és, aki folyton magánzárkába kerül. Nem ismerős? Úgy tűnik nagyon fekszik neki ez a szerep, hisz ha valaki emlékszik a Pillangó című filmben is hasonló szereplőt alakított. De S. MacQeen melett más nagyszerű színészek is láthatók a filmben. Richard Attenboroughról már szintén írtam a Gandhi film kapcsán, csakhogy amíg ott a rendezői tehetségét csillogtatta meg, itt mint színész nyújt lenyűgöző alakítást. Még így is, hogy az általa alakított Bartlet szerintem az egyik legunszimpatikusabb szereplő az egész filmben. Aztán ott van Charles Bronson… A nagy világítóan kék szemeivel és hatalmas muszklijával… ráadásul szerintem ő játsza az egyik legcsodálnivalóbb karaktert, Dannyt, aki bár klausztrofóbiás mégis kiásott 17 alagútat, hogy haza juthasson. A csodás szereposztás mellett a film érdekessége, hogy a szereplők között egyetlen nő sincs. Ez nekünk lányoknak csak jó, így nyugodtan legeltethetjük a szemünket a jóképű pasik sokaságán…

A film egyébként nagyon megindító. Majd összeszorult a szívem, mikor az a sok katona egymás után halt meg. Szerencsére a kedvenc szereplőim mind életben maradtak, kivéve szegény Blythe-ot, aki nem elég, hogy megvakul a film közepén, de a végén még meg is hal. Ráadásul mindez egy lépésre a svájci határtól… Vagy mikor Ashley Pit csak azért hal meg, hogy a társai ne bukjanak le… olyan szomorú.

Mindet összevetve tényleg nagyon jó film, tele nagyszerű jelenetekkel és szereplőkkel. Még az is nyugodtan nézze meg, aki egyébként nem szereti a háborús filmeket, mert hogy tele vannak vérfürdővel és brutalitással. Itt ezek az elemek csak nagyon finoman, mondhatni rejtve vannak jelen, és amit én nagyon szeretek egy filmben, hogy igazán elgondolkodtató. Egy estét mindenki szánjon rá.

Bilincs és mosoly

2012 április 18. | Szerző: teszti

Ez a film egy kicsit a Stanley, a szerencse fia című könyvre emlékeztetett. Kivéve persze, hogy az ifjúsági ez meg felnőtt téma és ebben azért több a durvaság. De ami közös bennük, hogy mindkettő egy munkatáborra emlékeztető fogolytáborban játszódik, a rabok beceneveket adnak egymásnak és a tűző napon dolgoztatják őket. És hogy el ne felejtsem, mindkettőben megszökik a főhős. Amúgy jó könyv, érdemes elolvasni.

Még egy filmet sem láttam, amiben Paul Newman játszott. De az már bizros, hogy nagyon sármos pasi. Pedig nem is szeretem a szőke, kék szemű színészeket. De a mosolya, az szívdöglesztő. Biztos ezért is választották őt a főszerepre.

Először nagyon nem értettem a címet (mármint a magyart). A bilincs még érthető, hisz a történet rabokról szól, de hogy jön a rabok fájdalmakkal és kegyetlenségekkel teli életébe a mosoly? Aztán megértettem. Szerintem Luke (Paul Newman) azért csinálta azt a sok örültséget pl. hogy megeszik 50 tojást 1 óra alatt, hogy örömet csempésszen társai életébe és persze, hogy borsot tőrjön az őrök orra alá. És ha így ebből a szemszögből nézzük máris érthető lesz a cím.

Azért a nevetés mellett sok elgondolkodtató rész is volt a filmben. Számomra az volt a legmeghökkentőbb, mikor Luke mamája meghal és erre az őrök egy heti magánzárkába csukják, hogy el ne szökjön a temetésére. Persze rosszul tették, mert Luke egészen addig nem is akart megszökni… Utána meg egyre-másra jöttek a szökési kísérletek, míg végül sikerült neki. Mondjuk…

Volt egy jelenet, amit nem igazán tudtam hova tenni. Az a rész, mikor az a szőke lány mossa a kocsit a rabok szeme láttára. Aki már látott miniruhában kocsit mosó fiatal lányt, el tudja képzelni miről beszélek. Az nyílvánvaló volt, hogy a lány direkt csinálja. De miért? Hogy direkt bosszantsa a rabokat, akik ki tudja mikor voltak utoljára nővel? Ha ezért akkor ez elég kegyetlen dolog volt tőle. Mindenesetre a sztorihoz nem igazán értettem, hogy kapcsolódik.

Ugyan ez már a sokadik rabos, durvaságokkal teli filmem, mégis nagyon tetszett. Nem volt olyan kegyetlen mint mondjuk a Pillangó, egy kicsit talán lazább, nevetősebb. Abszolút tudom ajánlani.