A zene vonat

2014 március 1. | Szerző: teszti

Tudom, már régen hallattam magamról, de épp nagy gyakorlaton vagyok, plusz vészesen közeledik a szakdoga leadás határideje szóval eléggé elvagyo havazva 😛

De nem rég láttam a tévéújságba egy filmet az 1001-ből amit már rég meg akartam nézni így szakítottam rá némi időt. Helyesbítek, nem magát a filmet akartam rég megnézni, hanem a filmben szereplő férfi színészt. Az illető pedig nem más, mint Fred Astaire! Nem tudom hányan ismeritek, én is egészen idáig csupán annyit tudtam róla, hogy zenés-táncos színész és valami eszméletlenül táncol. Jó táncosokból szerencsére sosincs hiány. Ott van Gene Kelly, vagy John Travolta. De Fred Astaire neve valahogy szimbólummá vált a filmművészet történetében. Itt volt tehát az ideje, hogy sorra kerüljön egy film a sztepptánc nagy ágyújától.

 Maga a zene vonat cselekménye elég egyszerű. Lényegében egy brodway musical születéésről szól, ahol úgy tűnik minden összejön. Nagyszerű szövegíró páros, csodás rendező, egy kiöregedett film legenda (akit természetesen Astaire alakít) és egy gyönyörű balerina összefog, hogy megfelejenek az akkori trendeknek, elvárásoknak. És mi lesz a vége? Természetesen teljes bukás. Mert mint kiderül a filmből is (és szerintem ez egy nagyon szép tanulság) a közönségnek nem mást akar, nem mást vár el a színháztól és a színészektől mint a szórakoztatás. Ez most így talán ködösnek hangzik de ha megnézitek a filmet megértitek. De természetesen ahogy egy jó amerikai filmhez illik itt is happy end a vége, és a borzalmas musicalből végül kasszasiker lesz. És ahogy már lenni szokott a két főhős is egymásra talál.

Nem mondom, hogy kihagyhatatlan film, számomra a story kicsit össze-visszának, kidolgozatlannak tűnt, de kétség kívül szórakoztató. Főleg azoknak akik szeretik a pörgős táncbetéteket és jó kis musical dalokat azoknak nagyon tudom ajánlani. Az viszont mindenkép le szeretném szögezni, hogy Fred Astaire minden képkockán bebizonyította, hogy ő a holywoody filmtörténet egyik igazi csillaga.

Állatfarm

2013 augusztus 10. | Szerző: teszti

Ez a film, bocs nem is film, hanem rajzfilm, nagyon durva volt! George Orwell regénye alapján készítették 1955-ben. Az alap történet, hogy egy farmon az állatok fellázadnak a részeges gazda ellen és elüldözik, majd ők kezdik igazgatni a gazdaságot. Teljes egyenlőségben. Persze csak kezdetben. Aztán az egyik disznó Napóleon átveszi az uralmat és diktatúra kezdődik a kis farmon. Ahol minden állat egyenlő, de vannak akik egyenlőbbek. És ezek a disznók.

Szerintem már ebből a leírásból is érezni a politikai töltetet, ami már eleve nem igazán való gyerekeknek, hisz nem is értenék. De képzeljetek még hozzá egy jó adag erőszakot is. Számomra elég megrázó volt a kedvesen megrajzolt állatokkal ahogy az egész film egyre jobben eldurvul. Sok filmet láttam már kivégzésekkel, merényletekkel esetleg gázkamrákkal de most mindezt képzeljétek el megrajzolt aranyos kis állatokkal! Soha életemben nem gondoltam volna, hogy a kedves állatokat és az erőszakot egyszer egy lapon fogom említeni.

A legmegrázóbb talán az a rész volt, ami a lóval, a keményen dolgozó Bandival történt, aki a farm védelme során megsérül és ahelyett, hogy a disznók nyugdíjazták volna vagy ellátták volna a sérülését eladják a mészárosnak… Aztán ott van az a rész, mikor a csirkék fellázadnak és viszik őket kivégezni… a kivégzés helyszínén pedig ott vírít a felirat miszerint :  Állat nem öl meg másik állatot aztán a kivégzés után a szöveg folytatódik …ok nélkül. Rémes.

Aki szereti a politikai tartalmú filmeket és történeteket azoknak ajánlom mert ez tényleg kőkemény társadalomtudomány és politika, de megismétlem: NEM GYEREKEKNEK VALÓ!

Megbilincseltek

2012 augusztus 4. | Szerző: teszti

Ez egy nagyon szép és elgondolkoztató film. Egy olyan témát dolgoz fel, ami ma már biztos nagy port kavarna, biztos sokan emlegetnék rasszista filmként. De akkoriban az 50-es években, mikor a társadalmom épp csak kezdi elfogadni a feketéket szerintem nagyon is felkavaró film lehetett. Egy fekete és egy fehér rabot összebilincselve szállítanak a börtönbe csahogy a kocsi karambolozik és felborul. Így a két rab megszökik és mivel ugye nem szabadulhatnak egymástól együtt indulnak útnak. Először persze nagy a gyűlölködés, de aztán lassan megismerik egymást és barátok lesznek. Méghozzá annyira, hogy miután sikerül megszabadulniuk a lánctól még utána is együtt maradnak.

A filmben rengeteg szép jelenet van. Például mikor Johnnyt (Tony Curtis) és Noaht (Sidney Poitier) elkapják és meg akarják lincselni őket, de egy Sam (Lon Chaney Jr.) nevű ember megmenti őket sőt aztán még meg is szökteti és kiderül róla, hogy ő is fegyenc volt.
Vagy mikor találkoznak Billyvel és az anyjával (Cara Williems) és a nő elcsábítja Johnnyt, Noaht pedig becsapja és beküldi a mocsárba, hogy meghaljon. Végre megjelenik a szerelmi szál a filmben és a néző már azt hiszi, hogy szegény Johnny végre megtalálja a boldogságot aztán meg kiderül, hogy a szép szőke nő gonoszabb, mint a fegyencek és csak saját magára gondol. Ez aztán szétrombolja az egész szerelmes illúziót. Én már csak azt vártam, hogy kiderüljön, hogy a nő ölte meg a férjét is. De erről szerencsére szó sem volt.

A film vége ugyan nem happy end, de valahogy mégsem éreztem magam szomorúnak. Egy korábbi bejegyzésemben azt írtam nem szeretem, ha nem derül ki mi lesz a főszereplővel, de ebben az esetben azt hiszem jó, hogy nyitott maradt a kérdés. Megelégszem annyival, hogy a film bebizonyította létezik az igazi barátság bőrszíntől függetlenül.

Cabiria éjszakái

2012 július 27. | Szerző: teszti

Végre megnéztem egy Fellini filmet! Már nagyon régen készültem erre főleg, hogy mindenhol csak úgy emlegetik “a nagy Fellini”. Kíváncsi voltam, hogy tényleg olyan nagyszerű rendező-e, mint amilyennek állítják és hát… nem csalódtam.

A film nagyon tetszett. Már maga az alaptörténet is érdekesnek tűnt. Egy prostituált, Cabiria rengeteg nehézséget él át, de még így is képes megtartani a hitét és élvezni az Életet. Kíváncsi voltam, hogy Fellini mit hoz ki ebből, különösen, ha arra gondolunk, hogy a filmet 1957-ben készítették és akkoriban (sőt talán még most is) elég rizikós volt prostituáltakról szóló filmet készíteni. De a film hatalmas siker lett, sőt még Oscar díjat is kapott.

Azonban el kell mondanom, hogy a szereplőgárdával kapcsolatban voltak fenntartásaim. Különösen, mikor megtudtam, hogy a főszereplőt Cabiriát Fellini felesége Giulietta  Masina játsza. Talán kicsit gonoszul az első gondolatom az volt, hogy a színésznő talán nem is a tehetsége miatt kapta meg a szerepet, hanem a rendezőúrnak kicsit a sajátja felé hajlott a keze. De miután megnéztem a filmet rá kellett jönnöm, hogy erről szó sincs. A színésznő tényleg nagyot alakított, egy rossz szavam se lehet. De ki gondolta volna, hogy egy ilyen pici nőbe ennyi tehetség szorul. Bár az én 157 cm-mel talán csendben kéne maradnom…

A filmnek volt egy érdekes momentuma. Szinkronizálva néztem, de egy jelenetnél a nyelv minden átmenet nélkül olaszba váltott. Később tudtam meg, hogy azt a jelenetet, az irgalmas szamaritánius jelenetét, aki egy zsákkal járja a nyomor negyedet és mindenkinek segít, az egyház nyomására kivágták a filmből. Csak 1990-es években került vissza, bár Fellini nem akarta. Én bevallom nem értem ezt a dolgot.
Egyrészt nem értem miért kellett egyáltalán kivágni. Szerintem nagyon szép jelenet, és a történetet tekintve is fontos, hisz Cabiria ekkor találkozik egy volt, kiöregedett prostituált társával és ekkor látja meg, hogy ő hová juthat. Emiatt kéri meg a Madonnát a zarándoklás alatt, hogy segítsen neki megváltoztatni az életét. Én legalábbis így láttam.
A másik dolog, amit nem értek, és ez szorosan az előzőekhez kapcsolódik, hogy Fellini miért nem akarta visszarakni?

A filmben egyedül az nem tetszett, hogy a végén nem tudjuk meg mi is történik Cabiriával. Hogy alakul a sorsa? Jóra fordulnak a dolgok? Gondolom ez a befejezetlenség is valami művészi dolog, de én, nem tehetek róla, akkor is szeretem tudni, hogy mi lesz a főszereplővel.

A listában még jó sok Fellini film van, aminek miután láttam a Cabiria éjszakáit, nagyon örülök. Már alig várom a többit.