Eredet

2013 október 25. | Szerző: teszti

A Titanicbeli szereplését leszámítva Leonardo DiCaprio nem tartozik a kedvenc színészeim közé (túl nyálas nekem), de ebben a sci-fi akciófilmben kifejezetten tetszett.

Alapvetően szeretem ezeket a típusú filmeket. Első hallásra az alapötlet kicsit légből kapottnak tűnik: emberek be tudnak lépni mások álmaiba és onnan titkos információkat lopnak ki. DiCaprio egy ilyen álomtolvajt alakít Dom Cobbot, aki csapatával együtt megbízásokat vállal, de a munkájának hála kitiltották amerikából és ezért nem láthatja a gyerekeit. Ezért vállal el egy igen nehéz megbízást. A megbízó ígéretet tesz neki, hogy ő elintézi, hogy hazajuthasson bűntetlenül. A megbízás azért nehéz (és itt jön a bonyolultság a storyban) mert a kis csapatnak a tudat legmélyére kell bejutnia és ezt csak úgy teheti meg, hogy miután belép egy álomba utána még egy álomba kell bejutni aztán mégegybe. Bocsi, ha nem teljesen érthető, de nem tudom jobban elmagyarázni. Közben pedig van még egy csavar. Dom felesége, aki már meghalt folyton meg-meg jelenik a férfi körül és azt bizonygatja hogy ő igazából nem is halt meg csak felébredt és Dom még mindig álomban van. Ez persze sok kellemetlenséget okoz főhősünknek.

Azt hiszem ennyi elég is a történetből. Legyen elég annyi, hogy tele van akcióval, lövöldözéssel és mindennel, ami csak kell. Nekem legjobban az a rész tetszett, mikor a film vége felé főhőseink már azon igyekeznek, hogy felébredjenek az álomból és mi láthatjuk, hogy a különböző álom szinteken sorra mi történik. Szerintem nagyon izgalmas.

Egyedül a vége nem tetszett. Azt hiszem már korábbi bejegyzésekben írtam, hogy nem nagyon szeretem, ha egy flmnek nyitott a vége. Itt is ez történt. Azt hisszük, hogy minden Happy End Dom végre ismét együtt lehet a gyerekivel, de aztán a szemükbe ötlik a képernyőn VALAMI (nem írom le mi mert nem akarom lelőni a poént)  és megint elbizonytalanodunk és nem tudjuk, hogy most mi van.

Lényegében az egész történet egyetlen kérdés körül lebeg: Ez vajon csak álom?

 

Becstelen brigantyk

2013 augusztus 21. | Szerző: teszti

Hát ez nem lesz a kedvenc filmem, az biztos. A Becstelen brigantyk rendezője, akár csak a Ponyveregénynek Quentin Tarantino és ebből is látszik, hogy nem voltam oda a filmért, de ennek a filmnek legalább volt valami értelme nem úgy mint a Ponyvaregénynek, aminek se füle se farka.

A történet röviden: A második világháború idején 8 amerikai zsidó katona érkezik a megszállt Franciaországba a feladatuk pedig az, hogy annyi nácit öljenek meg és skalpoljanak meg amennyit csak tudnak. Közben egy párizsi mozi tulajdonosa egy fiatal zsidó lány arra készül, hogy az egész német tisztikart meggyilkolja egy film premierjén. A két szál aztán a premier estéjén összefut: folyik a vér, robbannak a bombák és minden ami kell.

Beszéljünk kicsit a színészekről. Szerepel a filmben többek között Brad Pitt (Aldo Rain), Gedeon Burkhard (őt a Rex felügyelő című sorozatból ismerhetitek), Melanie Laurent a zsidó lány és Christoph Waltz a főgonosz Hans Landa szerepében, utóbbi alakításáért meg is kapta az Oscar díjat. Érdekesség, hogy erre a szerepre a rendező eredetileg Leonardo Di Capriót szerette volna felkérni, de végül a német származású színész mellett döntött. És nem is döntött rosszul Waltz ugyanis remekül alakítja a kegyetlen náci tisztet.

A történet maga egyébként izgalmas volt, nekem egyedül az nem tetszett, hogy már morbid módon brutálissá tették. Például az, hogy az amerikai katonák megskalpolják a halott németeket kifejezetten szörnyű volt (főleg hogy még premier plánban végig is kell nézni a műveletet). Aztán ott volt az a jelenet, mikor a Medve zsidóként elhíresült amerikai katona (Eli Roth) agyon ver egy baseball ütővel egy németet. Szörnyű. Nem bírom ezt a fajta brutalitást.A finálé, leszámítva, hogy az egész csak egy rendező agyszüleménye és semmiféle történelmi alapja nincs, egész látványos és izgalmas.

A Tarantino rajongóktól szeretnék bocsánatot kérni de nekem ő továbbra sem lesz a kedvencem. A munkássága lehet, hogy sokaknak szól, de nekem biztos nem.

A faun labirintusa

2013 augusztus 7. | Szerző: teszti

Ez egy nagyon szép, de nagyon szomorú film. Régóta először ez volt az a film, ami teljesen lekötött. Úgy képzeljétek el, hogy tegnap éjjel alváshoz készülődtem, de gondoltam legyen, egy picit belekukkantok. A vége az lett, hogy úgy néztem végig a filmet, hogy eszembe sem jutott az alvás, vagy a fáradtság egészen addig, míg meg nem jelent a “vége” felirat.

A történet röviden: a film Spanyolországban játszódik, Ofelia és a terhes anyja a nő 2. férjének táborába érkeznek. Dúl a katonák és a felkelők között a csatározás. Ebben a brutális világban Ofelia a saját fantázia világába menekül.

Eleve szeretem az oyan filmeket, amik félig a valóságban félig egy fantázia szülte világban játszódik. Ez a film is kicsit olyan, mint például az Alice csodaországban vagy a Híd Terabitia földjére csak éppen míg ezekben a főszereplő(k) a szürke hétköznapok elől menekülnek a fantázia világba, addig a Faun labirintusában Ofelia (Ivana Baquero) a világ és a kegyetlen környezete, de főleg gonosz mostohaapja elől menekül. Szerintem nagyon érdekesek a párhuzamok a valóság és a kislány fantáziája között. Például: a díszvacsora, amiről Ofelia elkésett és ezért az anyja vacsora nélkül küldi az ágyba, és a gyerekevő szörnyeteg barlangja a gyönyörűen megterített asztallal és finomabbnál finomabb ételekkel és italokkal, amikből a kislánynak nem szabadott ennie. Arról nem is szólva, hogy a szörnyeteg az asztalfőn ült, ugyanúgy, ahogy Ofelia mostohaapja.

Kicsit furcsáltam, hogy a film 16-os korhatárt kapott, hisz mégiscsak egy kislány a főszereplő és róla szól a cselekmény, de így utólag érthető a dolog, hisz a film tele van brutalitással. A brutalitás okozója persze főleg Vidal kapitány (Sergi López) Ofelia mostohapja. És nem csak a tettei gonoszak és kegyetlenek hanem a szavai is. Gondoljunk arra, mikor azt mondja az orvosnak Ofelia füle hallatára, hogy a terhes anyja nyugodtan feláldozható csak a baba maradjon életben. Bevallom annál a résznél mikor a kapitány az egyik lázadót kínozza elkapcsoltam.

Mecedes (Maribel Vardú) karaktere nagyon tetszett. Ő egy szolgálólány a katonák szálláshelyén és a lázadók összekötő embere. Ezzel ne higyétek, hogy lelőttem a poént ugyanis a nő szerepe szerintem az első pillanattól fogva nyílvánvaló. Ő nem az a kis szende lány. Nem, ha kell meg tudja védeni magát (ezt jól mutatja az a jelenet, mikor a kapitány őt akarja kivallatni) és okos is, hisz hónapokig informálta a lázadókat  kapitány orra előtt.

Sok elgondolkoztató rész volt a filmben. Nekem már az első 5 percben volt egy magkapó mondat, amit Ofelia anyja mond a kislánynak: Hívd, a kapitányt apának, hisz ez csak egy szó. De tényleg “csak” egy szó? Én biztos vagyok benne, hogy nem. Aztán ott van a doktor és a kapitány párbeszéde, mikor a doktor közli a kapitánnal, hogy ő azt teszi ami helyes, nem pedig az amit mondanak neki. (persze ez ott szeben volt megfogalmazva én csak így leegyszerűsítve írom le nektek). És végül a film vége, mikor a kapitány meghal és halála előtt azt kéri Mercedestől, hogy mondják el a fiának mikor halt meg az apja, erre Mercedes közli vele: Nem, ez a gyerek még a nevedet sem fogja tudni. Aztán látszik a kapitány megtőrt arca hisz minden vágya csak egy fiú volt, aki majd a nevét viszi tovább. Szerintem nagyon szép jelenet volt.

Rég írtam ilyen sokat egy filmhez, de ez tényleg egy olyan mű volt, ami nagyon megmozgatott. Remélem, aki megnézi hasonlóan fog érezni.

Másnaposok

2013 május 12. | Szerző: teszti

Ez a film egy kicsit beteg. Na, jó nagyon is az. Igazság szerint már vártam, hogy megnézhessem mert szinte az összes ismerősöm azt mondta milyen jó film és nekik mennyire tetszett. Végülis nem volt rossz. A történetet nagyjából ismertem. 4 férfi elutazik Las Vegasba az egyikük legénybúcsújára, de másnap reggel teljes filmszakadással ébrednek. A vőlegény pedig szőrén szálán eltűnt. Így a haverjai elindulnak kideríteni mi is történt velük az éjjel és persze megtalálni eltűnt barátjukat. Lehet, hogy velem van a gond, de nekem ez a sztori kicsit unalmasnak tűnt így első hallásra. De végülis jókat derűltem a film egyes poénjain. De azt hiszem a legjobban az mozgatott, azért vártam izgatottan a történéseket mert kíváncsi voltam vajon hova is tűnt el Doug (Justin Bartha)?

Mit is írhatnék még? Találtam néhány érdekességet a filmről. Például, hogy a forgatás összesen 15 napig tartott, ami szerintem egy másfélórás filmhez viszonyítva elég rövid. A mnásik érdekesség, hogy Stu (Ed Helms) hiányzó fogát nem kellékekkel vagy vizuális effektusokkal oldották meg (ahogy én és szerintem a legtöbb néző gondolta), hanem úgy, hogy a színésznek eredetileg nem nőtt ki az egyik metszőfoga és ezt egy pótlással rejtették el. A forgatás idejére ezt a pótlást eltávolították. Azért ezt holywoodi színészként bevállalni…

A másik dolog ami meglepett, hogy a film valós események ihlették meg. Méghozzá az egyik producer barátjával történt meg, hogy elutazott Las Vegasba a saját legénybúcsújára, amiből aztán semmire sem emlékezett. Másnap egy sztriptízklubból egy igen nagy összegű számla érkezett, amit ki kellett fizetnie. Persze a mi filmünk főhőseivel ennél sokkal durvább dolgok történtek.

Az első filmet elég hamar követték a folytatások. Mivel nem láttam őket fogalmam sincs milyenre sikerültek, de így látatlanul elég nehezen tudom elképzelni, hogy készülhetett olyan folytatás, ami felülmúlja az eredetit.

A sötét lovag

2013 március 16. | Szerző: teszti

És elérkezett a második Batman film ideje.

Összehasonlítva az első Batman filmmel ez sokkal látványosabb volt, és most főleg az akció jelentekre gondolok. Különösen az a rész tetszett, mikor Harvey Dentet (Aaron Eckhart) a börtönbe viszik és Joker (Heath Ledger) egy csomó kamionnal és fegyverrel megtámadja őket Batman pedig jön a szupi motorkerékpárjával és megmenti őket. A legizgibb rész az volt, mikor Joker ott áll az útközepén Batman pedig száguld felé a motorján. Joker pedig egyre csak azt mondogatja : Üss el, üss el! Legnagyobb sajnálatomra Batman persze nem üti el. Kár, megnéztem volna, hogy pattan egyet és repül vagy tíz métert. (most biztos nagyon gonosznak tűnök, de a pasas nem lett a szívem csücske).

A másik összehasonlítás, amit önkéntelenül megtettem: a két film Jokerjeinek összevetése volt. Az biztos, hogy Jack Nicholson és Heath Ledger egész máshogy oldották meg a főgonosz megformálását. Nicholson inkább egy sokkal nyíltabban őrült, vihogó, táncoló Jokert formált meg, míg Ledger egy amolyan csendes őrültnek tűnt, aki néha filozofál és csak az őrült fény a szemében mutatja, hogy mi lakozhat benne. Bár már ettől is kirázza az embert a hideg. Az egyetlen, ami nem tetszett, hogy az új filmben semmit sem tudtunk meg Joker múltjáról. A film elején egyszer csak megjelent a félelmetes sminkjében és ronda ruhájában. De hogy hogyan vált ilyenné azt nem tudjuk. Persze a filmben elmeséli, hogyan szerezte a hegeit kétszer is, de mind a kétszer másik verziót ad elő, így nem tudhatjuk biztosan melyik az igaz vagy hogy egyáltalán elmondta-e az igazat. Ez is az őrület egyik megnyílvánulása lehet.

A film másik negatívuma, ha lehet így mondani, hogy piszok hosszú. Én egy másfél órás filmre számítottam ehelyett 3 órát ültem a tv előtt, ami nem is lett volna baj, csak nekem nem tetszett, hogy a történet több pontján is úgy éreztem, hogy na most elértük a film csúcspontját, ennél tovább már nem leeht fokozni az izgalmakat, erre véget ért az izgalom és jött egy kicsit “unalmas” levezető rész. Aztán ez még 1-2x megismétlődött. Nem éreztem úgy, hogy a filmnek lett volna egy kiemelkedő csúcspontja, ami szerintem elengedhetetlen eg akciófilmben.

Van még egy dolog, ami nem tetszett. Ez pedig Harvey Dent alakja. Ő a kerületi ügyész, aki az egész filmben úgy emlegetnek, mint a város legjobb embere, az igazi hős. Én ezzel nem értek egyet. Ha olyan nagyon jó volt, akkor hogy-hogy a végén embereket gyilkoló pszichopata lett belőle? Jó, értem én, hogy sok csapás érte, meghalt a szerelme meg minden, de szerintem egy jó ember attól jó, hogy bármilyen szörnyűség is történik vele, attól ő még jó marad. Bár lehet, hogy csak az beszél belőlem, hogy eleve nem bírtam a pasast.

Mit is írhatnék még? Az nagyon tetszett, hogy a történet nem csak két ellenfelet állított egymással szembe, hanem két élet filozófiát is. Batman mindent megtervez és szabályok szerint él, Joker ezzel szemben csak úgy sodródik az árral és életcélja a káosz teremtés.  A sok negatívum ellenére, amiket írtam egy jó és izgalmas kis film és ajánlom a megnézését.

Gladiátor

2012 május 31. | Szerző: teszti

Bocsánat, hogy ilyen sokára sikerült újra írnom, de sajnos vizsgaidőszak van úgyhogy most a figyelmem 99,99%-át kémia képletek, táplálkozási zavarok és a szívrendszer betegségei töltik ki. Ez még 4 hétig így lesz úgyhogy mindenkitől kérek egy kis megértést erre a rövid időszakra.

Ma egy olyan filmet választottam, amiben az egyik kedvenc színészem szerepel. Szerintem nagyszerű színész és nem csak mint akcióhős, bár a legtöbben így ismerik, hanem az érzelmes vígjátékokban is remekül alakított (Látáttok már a Bor, mámor, Provance-t? Érdemes megnézni!), ráadásul nagyon jó pasi is. Igen, Russell Crowe-ról beszélek.

A Gladiátort már láttam egyszer nagyon-nagyon régen szerintem még akkor, mikor megjelent a mozikban. Apukám nagy Róma és ókor rajongó úgyhogy minden Rómában és Egyiptomban játszódó filmet meg kell néznünk. De akkor 10 éves koromból csak annyi maradt meg a filmből, hogy sok benne az öldöklés és, hogy a főszereplő meghal a végén. Úgyhogy nagy érdeklődéssel ültem le a tévé elé, hogy újból megnézzem kicsit érettebb szemmel a filmet.

Hát a hatás nem maradt el. Most már nem csak az öldöklést láttam. Érdeklődve figyeltem a háttérben megbújó politikai csatákat és intrikákat. Ahogy a császár huga szövetkezik a szenátus tagjaival és titkos találkákat szerveznek. Ahogy megszervezik Maximus (Russell Crowe) szökését. Majdhogynem izgalmasabb volt mint, az öldöklés az arénában. És mindehhez jött az a csodálatos látványvilág és a zene… nagyon jó volt.

A film előtt olvastam róla egy rövid leírást, amiben az állt, hogy ez volt Oliver Reed utolsó filmje, a forgatás alatt halt meg. Először nem is tudtam ki az az Oliver Reed, a film szereplői közül két tippem volt, vagy a Császár vagy Proximus Maximus gazdája. Végül a stáblista figyelése közben kiderült, hogy az utóbbi. De azt már a film nézése közben tudtam, hogy nekem valahonnan ismerős ez a színész. De már erre is meg kaptam a választ. Ő volt Athos a Dumas regény alapján készült A három testőr című filmben. Az pedig egy nagyon jó film. Az pedig különösen kedves gesztusnak tartom, hogy a filmet a készítők neki ajánlották.

Nem is tudom írjak-e néhány sort Commodusról (Joaquin Phoenix)? Ő a filmben a gonosz. Az őrült császár. Hát undorító egy alak. El kell ismerni nagyon jó színészt találtak a szerepre, mert ilyen perverz képet nem mindenki tud vágni. De most komolyan nem elég, hogy megölte az apját, megöletett egy csomó embert, utána még a saját hugával is le akart feküdni. Meg hogy gyerekeket szüljön neki. Pfúj!

Befejezésül nem fogom részletezni mennyire jó a film. A fenti soraimból ez biztos kitűnik. Úgyhogy jó szórakozást a megnézéséhez!