Diploma előtt
2012 július 10. | Szerző: teszti |
Mióta elkezdtem a filmnézést és megláttam, hogy milyen sok Dustin Hoffman film szerepel a listán (komolyan, legalább 5-6 db!) egyre inkább az az érzésem, hogy ő az egyik legtehetségesebb színész a jelenkorban. Én azelőtt nem tartottam valami sokra, de mivel már a harmadik filmet nézem meg, amiben ő is szerepel (az Aranyoskám c. bejegyzéssel még tartozom) és mindegyik film nagyon tetszett egyre inkább kedvelem. Erre a filmre különösen kíváncsi voltam, mivel ez volt a legelső filmje és már ezért is Oscar és Golden Globe-ra jelölték! Ami azért nem semmi.
A film szerencsére nem okozott csalódást. Már eleve az alaptörténet is izgalmasnak tűnt. Egy fiatal, frissen végzett fiú haza megy a nyárra, ahol az apja üzlettársának a felesége elcsábítja és viszonyt kezdenek. Aztán hazaérkezik a nyári szünetre a nő lánya és a két fiatal természetesen egymásba szeret.
Őszintén kíváncsi voltam, hogy mi sül ki ebből az egészből. Mi mégis, hogy fogadnánk, ha életünk szerelméről kiderülne, hogy előttünk a saját anyánkat fúrta? Teljesen megértem Elainet (Katharine Ross), aki szószerint elmenekült. És nagyra becsülöm, hogy képes volt megbocsájtani a szerelmének. És már megint lelőttem a lényeget…
Mrs. Robinson (Anne Bancroft) karaktere is érdekes. Én először azt hittem, hogy csak egy unatkozó háziasszony, de aztán kiderül, hogy neki is meg vannak a maga bajai nem puszta szórakozásból tette, amit tett és nem is véletlenül lett alkoholista. Mindent összevetve mégsem egy jó karakter, hisz még arra is képes lett volna, hogy ő maga mondja el az egész viszonyt a lányának, hogy ezzel megtarthassa magának a fiút.
Az egész filmben egyedül a vége nem tetszett. Nem mintha nem lett volna Happy End, de olyan semmilyen volt. Még egy csók sem csattant el. Ráadásul olyan zavaros volt, hogy most Elaine összeházasodott-e azzal a másik pasassal vagy mégsem… az azért biztos, hogy a temoplomból szöktetős jelentek sosem mennek ki a divatból.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Még a fantasztikus zenét megemlíthetted volna: Simon and Garfunkel – Sound of Silence. Háromszor is elhangzik a filmben. 🙂
Igen, tényleg 🙂 pedig ez volt az egyik ok, hogy a film sikeres lett 🙂