Tudom, már régen hallattam magamról, de épp nagy gyakorlaton vagyok, plusz vészesen közeledik a szakdoga leadás határideje szóval eléggé elvagyo havazva 😛
De nem rég láttam a tévéújságba egy filmet az 1001-ből amit már rég meg akartam nézni így szakítottam rá némi időt. Helyesbítek, nem magát a filmet akartam rég megnézni, hanem a filmben szereplő férfi színészt. Az illető pedig nem más, mint Fred Astaire! Nem tudom hányan ismeritek, én is egészen idáig csupán annyit tudtam róla, hogy zenés-táncos színész és valami eszméletlenül táncol. Jó táncosokból szerencsére sosincs hiány. Ott van Gene Kelly, vagy John Travolta. De Fred Astaire neve valahogy szimbólummá vált a filmművészet történetében. Itt volt tehát az ideje, hogy sorra kerüljön egy film a sztepptánc nagy ágyújától.
Maga a zene vonat cselekménye elég egyszerű. Lényegében egy brodway musical születéésről szól, ahol úgy tűnik minden összejön. Nagyszerű szövegíró páros, csodás rendező, egy kiöregedett film legenda (akit természetesen Astaire alakít) és egy gyönyörű balerina összefog, hogy megfelejenek az akkori trendeknek, elvárásoknak. És mi lesz a vége? Természetesen teljes bukás. Mert mint kiderül a filmből is (és szerintem ez egy nagyon szép tanulság) a közönségnek nem mást akar, nem mást vár el a színháztól és a színészektől mint a szórakoztatás. Ez most így talán ködösnek hangzik de ha megnézitek a filmet megértitek. De természetesen ahogy egy jó amerikai filmhez illik itt is happy end a vége, és a borzalmas musicalből végül kasszasiker lesz. És ahogy már lenni szokott a két főhős is egymásra talál.
Nem mondom, hogy kihagyhatatlan film, számomra a story kicsit össze-visszának, kidolgozatlannak tűnt, de kétség kívül szórakoztató. Főleg azoknak akik szeretik a pörgős táncbetéteket és jó kis musical dalokat azoknak nagyon tudom ajánlani. Az viszont mindenkép le szeretném szögezni, hogy Fred Astaire minden képkockán bebizonyította, hogy ő a holywoody filmtörténet egyik igazi csillaga.