A bolygó neve: Halál

2013 augusztus 3. | Szerző: teszti |

Tudom, már sokszor elmondtam, hogy az első eredeti filmeket a folytatás általában nem tudja überelni. A hangsúly itt és most az ÁLTALÁBAN-on van. És hogy miért? A Bolygó neve: Halál talán tudjátok a Nyolcadik utas: A halál folytatása. És 1000x jobb mint az első film!

Nem is tudom hol kezdjem. A történet kicsit lassan indult be. Ripley hadnagy (Sigourney Wiever)  és a vörös macska még mindig a fülkében alszanak, mikor egy nap rájuk találnak. Csakhogy közben az eredeti események óta eltelt 57 év. A bolygóra pedig, ahol Ripley és társai még régen megtalálták a Lényt emberek érkeznek, 50-70 család, hogy benépesítsék. Csakhogy megtalálják a tojásokat… és beüt a katasztrófa. Az első részben azt hiszed már egy Lény megölése is lehetetlen vállalkozás, erre itt megjelenik vagy 100! Plusz ott van még Anyuci is…

Szóval lassan indul be a story, de mikor beindul akkor aztán minden folyik. Vér, sav, sikítások, fegyverek dördülnek. És mikor azt hinnéd végre vége a főhőseink megmenekültek (már aki nem halt meg) a történet még rátesz egy lapáttal.

Hogy a kislány (Carrie Henn) hogyan tudott életben maradni az számomra még mindig rejtély. Minden esetre szép volt Ripley és a kislány között kialakuló kötődés. Bár én végig azt hittem lesz ebben valami turpisság például, hogy a végén kiderül a kislányba költözött be az a fő-fő Lény. De persze erről szó sincs.

Mit is mondhatnék még. Hazudnék, ha azt állítanám az én gyenge idegzetemmel nem takartam el jó párszor a szememet, de azért nem volt annyira durva, hogy már nézhetetlen legyen. Egy szóval: jó film és tessék megnézni!