A rettenthetetlen

2013 március 31. | Szerző: teszti |

Mel Gibson nem tartozik a kedvenc színészeim közé, de azt azért elismerem, hogy ezt a filme nagyont jól megcsinálta. Egy kicsit mindig furcsáltam azokat a filmeket, amikben a rendező játsza egyben a főszerepet is, de ennek az filmnek az esetében működik a dolog. Az egyetlen ami nem tetszik, hogy úgy látszik Mr. Gibson igen csak szereti azokat a jelenteket, amiben kínoznak valakit. Gondoljunk csak a Passióra, ami Jézus szenvedéseit dolgozza fel, ennél a filmnél nem volt semmi gondom a film brutalitását elég jól tudtam kezelni egészen a film utolsó negyedórájáig, ahol is William Wallacet kivégzik. Hát az a rész iszonyatos volt. Nem elég, hogy szerencsétlen embert felakasztották, kinyújtották, fölvagdosták aztán még lefejezték és végül felnégyelték. Szörnyű volt. (jó, a fölvagdosós részben nem vagyok biztos hogy történt ott ugyanis szégyenszemre elkapcsoltam a tévét)

Mindezek ellenére a film szerintem nagyon jó volt, brutális, de jó. A szerelmiszálat is nagyon megindítónak találtam. Persze ennek szomorú vége lett, de kellemes változatosság volt a megszokott amerikai szerelmi történetekhez képest. A hercegnő (Sophie Marceau) karaktere is tetszet, bár elég kiszámítható volt a történet alakulása.

Aztán ott van a “főgonosz” I. Edward király (Patrick McGoohan) akit a filmben csak Nyakiglábként emlegetnek. A film elején azt hittem ő csak valami kis mellékszereplő lesz. Jó, ő gonosz király, de azt hittem majd csak megbújik a háttérben. Ehhez képest a történet nagyon jól megmutatta milyen szörnyű ember volt. Főleg a falkirki csata alatt mutatott viselkedése rendített meg legjobban. Mikor azt mondta az nyíl drága dolog így ne küdjék csatába az íjászokat, hanem küldjék inkább az íreket, mivel a hullák nem kerülek semmibe… ha ez nem mutatja a kegyetlenségét, akkor nem tudom, hogy mi.

Érzékenyebb lányoknak azt ajánlom inkább fiú társasággal nézzétek meg a filmet. El kellhet a támogatás a sok vérontás között.