Becéző szavak

2012 december 19. | Szerző: teszti |

A film címéről az a téves gondolat foglamazódott meg bennem, hogy ez a film majd egy szokványos kis szerelmes történet lesz, persze valamilyen kis csavarral. De ezúttal is tévedtem. Szerelmes történet helyett ez a film egy nagyon különös anya-lánya kapcsolatot dolgoz fel.

Azt, hogy Emma (Debra Winger)  igyekezett minnél hamarabb elmenekülni otthonról bizonyos szempontból teljesen megértem. Gondoljunk csak a film nyitójelenetére, ahol Auróra (Shirley McLaine) felébreszti az alvó kisbabáját, hogy így ellenőrizze az még lélegzik-e…. hát ha arra gondolok, hogy szegény Emmának ehhez hasonló dolgokat kellett elviselni egész életében teljesen érthető, hogy ki akart szabadulni abból a diliházból. Az élet iróniája, hogy aztán pedig egy másik diliházban találta magát, ami nem volt más, mint a saját otthona.

A szereplőkről még annyit, hogy Jack Nicholson, akár csak az eddigi filmekben most is brillírózott. Egyre jobban kedvelem mint színészt csak az a baj, hogy olyan ellenszenves feje van… nem csoda, hogy főleg negatív karaktereket alakít.

A film legnagyobb fordulata egész biztos az a pillanat, mikor kiderül, hogy Emma rákos. Én legalábbis erre nem számítottam. Igazán megható volt, különösen az a rész rázott meg mikor Emma elbúcsúzott a fiaitól. Itt látszott legjobban mennyire más volt a kapcsolata a két fiával. Annyira vártam, hogy Tomi az idősebbik fia végül kimondja, hogy “szeretlek”, de nem ez történt.

Azt hiszem erről a filmről most elég ennyi. Igazából annyi elgondolkodtató és felkavaró rész van benne, hogy azt látni kell ahhoz hogy valaki megértse. Kicsit szomorú, de mit is várhatnánk mást egy drámától. Szóval ne azon  napon nézzétek meg, mikor az jár a fejetekben, hogy “ennél rosszabb már úgy sem lehet.”