Mikor először hallottam a film címét esküszöm azt hittem, hogy az angol beteg nem a pasi nemzetiségére utal, hanem arra, hogy szegénynek kóros D-vitamin hiánya van. Aztán jutott eszembe, hogy akkor nyílván az lenne a film címe, hogy Az angolkóros…
Viccet félretéve, a film ennél sokkal komolyabb. A második világháborúban játszódik, ez a tény már elég ahhoz, hogy egy igazi drámára készüljünk. A film sok meglepetést tartogatott. Például én meg voltam róla győződve, hogy Almásy (Ralph Fiennes) és Hanah (Juliette bBinoche) az áplónő szerelmesek lesznek egymásba. Szerelmesek is lesznek csak épp nem egymásba. A film közepefelé kicsit már zavart is, hogy ugrálunk a jelen és jövő között. Először azért, mert tudni akartam, hogy alakul Almásy és Katharine (Kistin Scott Thomas) szerelme aztán meg azért, mert azt akartam tudni, hogy mi lesz Hanah és Kip (Naveen Andrews) szerelmével. Szóval az ugrálgatás kicsit zavart.
A másik meglepetés, pedig természetesen az volt, hogy a főszereplő magyar. Arról nem is szólva, hogy a film egy magyar népdallal kezdődik, ami aztán máskor is felhangzik a történet során. A másik meglepetés, amihez ugyan kellett némi kutatómunka, hogy Almásy gróf egy létező személy volt, Afrika kutató. Bár a film elég szabadon dolgozta fel az életét. Igazából csak a nevét és a sivatag világát használták föl.
Nem is tudom, hogy még mit írhatnék. Mindenképp érdemes megnézni mert egy nagyon szép film. Ezt az is bizonyítja, hogy 9 Oscar-díjat nyert. A legtöbbet, amit egy angol film eddig elnyert. A vége persze szomorú, dehát egy drámától mi mást is várhatnánk.