Gyalog galopp

2012 október 1. | Szerző: teszti |

Hát igen, Monty Pithon… a tipikus angol humor. Ezt a filmet, bár az angol humorért nem nagyon vagyok oda, apukámnak hála már rengetegszer láttam 10 éves korom óta, mivelhogy neki az egyik kedvenc filmje. Az évek során pedig eljutottam odáig, hogy már én is szeretem és jókat tudok röhögni rajta. Ennek ellenére teljesen megértem, ha valaki nem értékeli mert ez azért egy nehéz film. És nem olyan értelemben nehéz, mint egy dráma, hanem rá kell hangolódni és el kell fogadni, hogy ez a film semmi másért nem készült csakhogy egy rakás baromsággal megnevettesse az embereket egészen addig míg le nem esnek a székükről.

Ez az állapot nálam elég hamar eljön, mivel a kedvenc jelenetem rögtön az elején van. A fekete lovag és Arthur király párbaja. Hát az a film legjobb része! Aztán ott van Sir Galahad históriája Ess neki-vel és Mindent belével… és még sorolhatnám. Egyedül az nem tetszik, hogy a történet szörnyen lassan indul el. 10 percen keresztül nézni a főcímet, még ha poénnak szánták is, nem valami izgalmas. Aztán ott van a film vége. Aminek szintén nincs sok értelme, hisz még az sem derül ki, hogy Arthurék megtalálják-e a Szent Grált. De ezektől az apróságoktól el lehet tekinteni.

Találtam egy érdekességet. Mindenki emlékszik a film legjellenzőbb képsorára, ahogy Arthur király és lovagjai “keresztülügetnek” Anglián a szolgáik kezében egy-egy dísztök, amivel imitlják a nem létező lovak dobogását. Én sokáig azt hittem ez is az írók hatalmas fantáziájából pattant ki, de mint kiderült, annyira szűk volt a költségkeret, hogy egyszerűen nem tudtak lovakat bérelni. Így jött a dísztökök ötlete.

Végezetül megismétlem érdemes adni ennek a filmnek egy esélyt, aztán még egyet és még egyet, amíg meg nem szeretjük. Hisz melyik másik filmben hallgatnánk végig egy érdektépő beszélgetést a töketlen fecskék maximális repülő sebességéről?