Na, ez az a film, aminek a megnézése után azt mondom: “Üljünk le, vegyünk egy mély levegőt és gondoljuk szépen át amit láttunk.” Sose gondoltam volna, hogy ennyi intrika és cselszövés elfér egyetlen egy filmben. Már pedig lehetséges, hisz ez a film jóformán semmi másból nem áll. A megnézéséhez annyi tanácsom lenne, hogy ez bizony sajnos egy olyan film, ami a néző teljes figyelmére igényt tart. Nekem kétszer kellett nekiveselkednem és nem azért mert rossz lenne, hanem mert először tanulás közben próbálkoztam meg vele. Már félórája ment a film, mikor rájöttem, hogy bizony egy mukkot sem értek belőle. Most tehát túl a vizsgákon, leszögeztem magam a fotelba és a teljes figyelmemet és két órámat rászántam. És hát nem bántam meg.
Ha valakinek a sok cselszövés és titkos kis viszony nem is lenne elég, a film látványvilága biztos magával ragadja. A XVI. Lajos korabeli ruhák, kastélyok, bálok igazán hitelesen vannak ábrázolva a filmben. A gyönyörű helyszínekről már nem is beszélve. Bár az azért elég kellemetlen lehetett, hogy csak egy tucat szobalány segítségével tudtál akkoriban tisztességesen felöltözni.
A film szereplőgárdájáról is csak jót mondhatok. Glenn Closet én eddig nem tartottam sokra. Igaz, hogy még csak a 101 kiskutyában és a Stepfordi feleségekben láttam, amik jó filmek, de azért nem követelnek túl nagy színészi erőfeszítést. Ebben a filmben azonban G. Close megmutatta mire képes. Nagyon jól hozta a gonosz márkinő figuráját. Aztán ott van még John Malkovich és Michelle Pfeiffer. Arról pedig még nem is beszéltem, hogy alig ismertem fel Uma Thurmant és Keanu Reevest. Teljesen ledöbbentem Uma Thurman milyen helyes volt fiatalon. Ma már inkább karizmatikus mint helyes. A férfiakról nem sokat mondhatok. Nekem ezek a XVIII. századi franciák túl piperkőcök.
A történet leírásával nem akarok bajlódni, mert a sztori eléggé összetett. Legyen elég annyi, hogy az egész történet középpontjában egy mocskos fogadás áll, amit a Márkinő (Glenn Close) és Valmont vikont (John Malkovich) kötnek. Két ember, akik megfogadták, hogy soha életükben nem lesznek szerelmesek, és erre mégis beleszeretnek egymásba. Bár, hogy a Vikont kibe is szerelmes, abban nem vagyok száz százalékig biztos. Meg kell nézni és döntse el mindenki maga. Én azt mondom, hogy a Márkinőbe. Ő volt élete szerelme. Csak jól elbaltázta a dolgokat.