A nagy szökés

2012 április 22. | Szerző: teszti |

És elérkeztünk az első ismétléshez. Persze nem egy már megnézett filmet néztem meg újból. De ez az első olyan film, amiben szerepel egy olyan színész, akitől már néztem filmet. Igen, kedves olvasók Steve McQeen újabb háborús filmje következik.

Nagyon szeretem ezt a filmet. A legjobb háborús film, amit valaha láttam (nem mintha olyan sokat láttam volna, de akkor is). A film igaz történeten alapul. Egyszer azt hiszem még egy dokumentum filmet is láttam róla, amiben azok a katonák is szerepeltek és mesélték el élményeiket, akik valóban részt vettek a nagy szökésben. A történet egyébként szerintem elég hihetetlen. Abszurdumnak tűnik 250 ember kiszöktetése egyetlen fogolytáborból egy éjszaka alatt. Mégis volt, aki megpróbálta.

Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a film megértéséhez némi történelmi ismeret nagyonis szükséges. Emlékszem, mikor először láttam nem értettem mégis mi különbség van a Luftwaffe, az SS és a Gestapo között. Hisz mindegyik német szervezet, és mindegyik a katonasághoz tartozik. Aztán később fel lettem világosítva, hogy bizony nagy-nagy különbségek voltak közöttük. Bár ez azért már a filmből is érezhető.

És Steve McQeen ismét csak egy rabot alakít. Egy rabot, aki folyton meg akar szökni és, aki folyton magánzárkába kerül. Nem ismerős? Úgy tűnik nagyon fekszik neki ez a szerep, hisz ha valaki emlékszik a Pillangó című filmben is hasonló szereplőt alakított. De S. MacQeen melett más nagyszerű színészek is láthatók a filmben. Richard Attenboroughról már szintén írtam a Gandhi film kapcsán, csakhogy amíg ott a rendezői tehetségét csillogtatta meg, itt mint színész nyújt lenyűgöző alakítást. Még így is, hogy az általa alakított Bartlet szerintem az egyik legunszimpatikusabb szereplő az egész filmben. Aztán ott van Charles Bronson… A nagy világítóan kék szemeivel és hatalmas muszklijával… ráadásul szerintem ő játsza az egyik legcsodálnivalóbb karaktert, Dannyt, aki bár klausztrofóbiás mégis kiásott 17 alagútat, hogy haza juthasson. A csodás szereposztás mellett a film érdekessége, hogy a szereplők között egyetlen nő sincs. Ez nekünk lányoknak csak jó, így nyugodtan legeltethetjük a szemünket a jóképű pasik sokaságán…

A film egyébként nagyon megindító. Majd összeszorult a szívem, mikor az a sok katona egymás után halt meg. Szerencsére a kedvenc szereplőim mind életben maradtak, kivéve szegény Blythe-ot, aki nem elég, hogy megvakul a film közepén, de a végén még meg is hal. Ráadásul mindez egy lépésre a svájci határtól… Vagy mikor Ashley Pit csak azért hal meg, hogy a társai ne bukjanak le… olyan szomorú.

Mindet összevetve tényleg nagyon jó film, tele nagyszerű jelenetekkel és szereplőkkel. Még az is nyugodtan nézze meg, aki egyébként nem szereti a háborús filmeket, mert hogy tele vannak vérfürdővel és brutalitással. Itt ezek az elemek csak nagyon finoman, mondhatni rejtve vannak jelen, és amit én nagyon szeretek egy filmben, hogy igazán elgondolkodtató. Egy estét mindenki szánjon rá.