Botrány az operában

2012 április 10. | Szerző: teszti |

Eddig ez volt a legrégebbi film, amit megnéztem (1935-ben készült) és őszintén szólva egész jó volt. Aranyos kis film.

Érdekes dolog összehasonlítani egy régi filmet egy maival. Ha ez egyáltalán lehetséges. Nem csak arra gondolok, hogy a régi filmek csak fekete-fehérek voltak vagy hogy a maiakkal ellentétben mennyire látszódnak a vágások. Nem, én arra gondolok, hogy például ebben a filmben is mennyi őrültséget csinálnak a színészek olyasmiket, amiket ma már biztos mindenféle trükkel bolondítanának meg pedig így a maguk egyszerűségében is élvezhetők. Például, mikor Tomasso (Harpo Marx) össze-vissza leng az operában a köteleken.

Bevallom, az elején kissé bugyutának találtam a poénokat. De ennek a bugyutaságnak is meg van a maga bája. Néha olyan butaságokat hordtak össze, hogy azon csak nevetni lehetett. Aztán meg a különböző mókás helyzetek! Mikor a főszereplők a hajón utaznak és egy szűk kis kabinba vagy huszan bepréselődnek, ott vannak egymás hegyén-hátán, hát ott szakadtam a nevetéstől!

Mindent összevetve tetszett a film, úgyhogy csak ajánlani tudom a nosztalgia kedvelőknek. Ne haragúdjatok, de ma csak ennyi telik tőlem, ugyanis relytéjes módon behalt a számítógépem billentyűzete úgyhogy most a képernyő-billentyűzettel szenvedek… de igyekszem minnél hamarabb megjavítatni, remélem nincs komolyabb baj.