A jó, a rossz és a csúf

2012 április 6. | Szerző: teszti |

Egy kicsivel több öldöklés és brutalitás volt ebben a filmben, mint amennyit én szem eltakarás nélkül el tudok viselni. De ennek ellenére egész jó volt, bár nem biztos, hogy megnézném mégegyszer.

Előre is elnézést kérek az egyhangúságért, ugyanis ez a film ismét csak az amerikai polgárháború idején játszódik, akárcsak az Elfújta a szél, de mentségemre legyen mondva, hogy nem tudtam róla. Ahhoz képest, hogy a film egy sima cowboyos western filmnek indult elég nagy hangsúlyt kapott a háborús szál is. Nekem az a jelenet tetszett legjobban, mikor Szőke (Clint Eastwood) és Tuco (Eli Wallach) felrobbantják a hidat, hogy megmentsenek egy csomó katonák, akik csak azért haltak volna meg, mert a katonai vezetőség nem akarta, hogy a hídnak baja essen. Ahhoz képest, hogy mekkora gazemberek voltak ez szép cselekedett volt tőlük.

A történetben azért elég sok jelenet volt, amiknek a nézése közben kirázott a hideg. Kicsit sok volt az lövöldözésből és az egymás összeveréséből. Már a nyitójelenetben is. Gondoljunk bele, a film azzal kezdődik, hogy Angyalszem (Lee Van Cleef) kiírt egy egész családot. Nem valami vidám kezdet. Ez azért elég komikus a történetben, hogy a “Rosszat”, aki kinyír mindenkit Angyalszemnek hívják, és ráadásul még katona is. Vagy csak annak tette magát, erre nem egészen sikerült rájönnöm.

A másik dolog, ami elgondolkodtató, hogy Szőke, aki elvileg a “Jó” vajon tényleg olyan jó? Nekem kezd az a benyomásom lenni, hogy ő a legszemetebb az egész filmben. Szemrebbenés nélkül átállt egyik oldalról a másikra, szegény Tuco háromszor is majdnem meghalt miatta szóval nem lehet azt mondani, hogy egy angyalian jó figura.

Szerintem Tuco karaktere volt a legszerethetőbb. Mindig ő került a legnagyobb bajba és mindig ki tudott mászni belőle. Én először teljesen életképtelennek és ostobának tartottam, de hamar kiderült, hogy erről szó sincs. Azért meg van a magához való esze és mellesleg a pisztollyal is jól bánik. Az a rész különösen tetszett, mikor a bátyával beszélget és azt mondja, hogy abból a szegénységből, amiből ők jöttek csak két módon lehet kitőrni: vagy pap lesz az ember vagy pedig útonálló. A két testvér ezt a két teljesen különböző utat választotta.

Mindenesetre kellemes változatosság volt a sok amerikai film után végre egy olasz filmet megnézni. Néha kicsit egyoldalúnak érzem ezt a listát, hisz jó, tényleg Amerika a film készítés fellegvára, de azért itt Európában is készültek jó filmek. És ezekből nem sokat tartalmaz ez a bizonyos 1001 film.