Szombat esti láz

2012 március 13. | Szerző: teszti |

Sokszor hallottam, hogy a Szombat esti láz egy kultuszfilm és mindenképp meg kell néznem mert az általános műveltség része. Hát én ezt “nagy” filmet három sorban így jellemezném:
eleje: uncsiiiiii
közepe: jó
vége: nagy-nagy-nagy csalódás

Az elejénél higyétek el, hogy nem túloztam. 10 percen keresztül mást sem bámultam mint, hogy John Travolta milyen “cool”-on járkál az utcán és, hogy fél órán keresztül lövi be a haját. És mindezt egyetlen pici fecskében. (mondjuk, mivel akkor még nem volt rajta egyetlen fölös kiló se és nagyon kisportólt volt talán ez a momentum nem olyan nagy baj…) Úgy látszik az amerikaiak fecskék iránti utálata még nem kezdődött el.

Ami mégis a legjobban kiakasztott az az a rengeteg piperkőc fiú. Nem akarom én bántani a 70-es éveket, hisz mégis csak akkor voltak fiatalok az én szüleim is, de könyörgöm… hogy néznek ki azok a fiúk? Csillogó-villogó ingek, sarkas cipők és azok a zselétől csöpögő frizurák… hát szörnyű.

Az azért igaz, hogy a film zenéi nagyon jók. John Travolta hihetetlenül jól táncol a táncolós részek nagyon jók voltak. Egyébként ez volt az a film, amivel befutott és rögtön a film után már le is szerződtették a Grease-re, ami viszont szerintem nagyon jó film.

Azt végig sejtettem, hogy azzal a Bobby gyerekkel történni fog valami. Először azt hittem, hogy öngyilkos lesz mert nem akarja feleségül venni a barátnőjét, akit felcsinált. Aztán azt hittem bevallja, hogy meleg és szerelmes Tonyba (John Travolta). Egyik sejtésem sem jött be, de hogy mi történt Bobbyval azt nem mondom meg, mert nem akarom lelőni a poént.

És végül ott van a “szerelmi” szál is. Már ha annak lehet nevezni. A film végig elhiteti velünk, hogy igen, Stephanie és Tony egymásnak lett teremtve és a film végén beteljesül a nagy szerelem! Erre mit kapunk? “Maradjunk barátok”. Ezért izgultam én annyit, hogy mi lesz velük? Hát nagyon köszönöm.