Pillangó

2012 február 26. | Szerző: teszti |

Kicsit félve kezdtem neki ennek a filmnek ugyanis nem nagyon rajongok a börtönös, rabokat sanyargató filmekért. De ahhoz képest mennyire ódzkodtam tőle nem is volt olyan rossz és bátorságomat bizonyítandó csak háromszor kellett elkapcsolnom a nézése közben.

A film egyébként egy valós történetet dolgoz fel. Henri Charriére-t ártatlanul ítélték életfogytiglanra 1945-ben és Franciaország legszigorúbban őrzött börtönébe zárták a Dél-Amerika közelében található Ördög-szigetre. Ahonnan még soha senki nem szökött meg. Henri-nek sikerült és kalandjait könyvben is megörökítette Pillangó címmel, ebből készült a film.

A szereposztás itt is parádés: a két főszerepet Steve McQueen és Dustin Hoffman játsza. Szerintem remekül. D. Hoffman karaktere különösen tetszett. Luie, a kopaszodó, szemüveges pénzeszsák, akiről én elsőre azt gondoltam egy hétig sem fogja húzni. Tényleg aggódtam, hogy a végén meg fog halni, de szerencsére nem ez történt.

A film egyébként szerintem elég durva. Rengeteg öldöklés és kínzás van benne különösen azt a részt találtam megrázónak, mikor Pillangót (Steve McQueen) az első szökése után két évre magánzárkába zárták. Két évet kellett eltöltenie egy alig 5 lépéses cellában, még a napfényt sem láthatta, csak az segített neki túlélnie, hogy tudta, hogy ártatlan és hogy újra meg fog szökni.

A sok kínzás mellett azért kicsit vontatottnak találtam a történetet. A szereplők nem sokat beszélnek, volt például egy kb. 10 perces rész, mikor Pillangó az indiánok között él, ahol senki nem szólalt meg. Ráadásul elég zavaros is volt ez a rész, nem értettem például, hogy a törzsfőnök miért akar egy olyan tetoválást, mint amilyen Pillangónak van és hogy a jelenet végén hova tűntek el az indiánok. Egy nap Pillangó felébred a kunyhójában és sehol senki. Öldöklésnek nyoma sem volt, de akkor mi történt?

Az egész filmnek a vége a legszebb. A két barát Luie és Pillangó utolsó szökésükhöz készülnek, de Luie végül nem meri megtenni. Inkább a rabságot választja, akkor ők ketten már szabadon járhattak a szigeten volt egy kis házuk, kertjük és Luie inkább ezt az életet választotta. Egy kicsit megértem. A felesége odahaza elhagyta, elfogyott a pénze és annyi szenvedés után itt egy kis nyugalomra talált. Így Pillangó egyedül vágott neki harmadik és egyben utolsó szökésének, ami végül sikerrel járt. Hátralevő életét szabad emberként élhette le.

Nem tudom meg fogom-e nézni mégegyszer ezt a filmet az én ízlésemnek kicsit morbid volt, de azt hiszem elég élethűen sikerült bemutatni az akkori viszonyokat úgyhogy akinek épp olyanja van nézze csak meg. Persze csak akkor, ha bírja az ilyesmit.