Jó reggelt Vietnám!

2012 február 18. | Szerző: teszti |

Robin Williamsről általában a vígjátékok jutnak eszünkbe. Hogy ülünk a tévé előtt és legurulunk a székről nevettünkbe. Mikor először láttam ezt a filmet itt is valami hasonlót vártam, de nem ez történt. Ez a film tipikusan az a kategória, ahol a felszínes hülyéskedések és viccelődések mögött ott lapul a szörnyű valóság, ahol a dolgok se nem jók, se nem viccesek. Ez a vietnami háborúról szóló film is ilyen.

Ahogy már az előbb is írtam és ahogy a címből kiderült a film Vietnámban játszódik, mégpedig a háború idején. Robin Williams ezúttal egy vicces rádiós bőréba bújik, akit a katonaság reggeli rádióműsorába hívtak meg szerepelni. Azt mondanom se kell, hogy Cronauer (Robin Williams) hamar belopja magát a katonák szívébe, hamar hatalmas népszerűségnek örvend. Persze vannak ellenségei is, ahogy már lenni szokott. És persze rátalál a szerelem is. Azonban ki kell mindenkit ábrándítanom. A film nem végződik happy enddel. Cronauer nem menti meg a világot, nem vet véget a háborúnak és még a lány se lesz az övé. Szomorú, de így van.

A film szerintem nagyon hiteles képet ad a vietnami halyzetről. A két kultúra találkozásáról, a rémísztő cenzúráról és persze a helyi csatározásokról. Cronauer többszőr is megpróbál tenni ezek ellen valamit, persze hiába és végül ezek miatt távolítják el a katonaságtól.

A filmben persze nagyon sok szép, megható jelenet is van. Az én kedvencem az, mikor a rádiós és angolul tanuló tanítványai baseballoznak. Persze a férfi csak azért vállalta el a tanításukat mert így közelebb kerülhetett az áhított lányhoz, de végül minden tanítványát megszereti. Az ő kívánságuk pedig mi is lehetett volna más, mint, hogy Cronauer tanítsa meg őket baseballozni. Elutazása előtt meg is tette.

Robin Williamsről még annyit mondanék, hogy szerintem fantasztikusat alakított ebben a szerepében. Egyedül az volt számámra furcsa, hogy ebben a filmben nem Mikó István szinkronizálta a jól megszokott módon, hanem Bajor Imre, de hozzá kell tennem remekül csinálta.

Végezetül még annyit mondanék, hogy aki megszeretné nézni a filmet az nagyon jól teszi. A szomorú történet ellenére remek film és ami talán még fontosabb nagyon elgondolkoztató is. Aki csak egy kicsit is szereti a komolyabb filmeket mindenképp nézze meg.